Ezúttal csak egy verset rakok be ide. Nem én írtam. (Gondolom, erre azért rá lehet jönni.)
Megírhatnátok róla a véleményeteket.
A föld álma
Álmodtam: test nélkül lebegtem
mint az ég, mint a gondolat,
és egy sivatag volt alattam,
poros és sáros sivatag.
A sivatag, a nagy, nehéz föld,
aludt és talán álmodott;
s egyszerre csak mozogni kezdett
s azt mondta: – Én! – és hogy: – Vagyok!
– Én! Vagyok! – kiáltott fel hozzám
és feltérdelt a föld, a por,
és kitépte magát a sírból
és nőtt és nőtt és lett szobor.
A por felbirkózta magát
másfél vagy két méternyire:
ahogy megindult, két méterrel
a sír fölött volt a feje.
Ment a szobor a sivatagban
(figyeltem mozdulatlanul)
s néha hátranézett a helyre,
oda, ahonnan szabadult,
irtózva nézett az üregre,
s az összezárult nyomtalan,
és ment a szobor, mint akin az
álomkór részegsége van.
Ment a szobor, ment, támolyogva,
a szeme folyton rám tapadt;
és nem fogyott soha körötte
a föld, az örök sivatag.
Valahová el akart jutni,
s már félt és folyton szólított:
– Vagyok? – kérdezte gyanakodva,
– mondd, Isten, csakugyan vagyok?
Ment a szobor reggeltől estig
s a sírját látta mindenütt;
s este még egyszer fölnézett rám,
aztán fáradtan lefeküdt.
– Mi volt ez? – sóhajtotta végül;
s a por megnyílt a por alatt.
És végignyújtózott fölötte
s már nem mozdult a sivatag.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nekem nem különösebben tetszik, mert ismerem az ilyenfajta embereket, és nem kedvelem őket különösebben. Illetve lehet, hogy kedvelem őket, csak mikor ezt csinálják, azt nem kedvelem.
Nagyon fölidegesít pont ez a hiábavalósága a folyamatos kétkedésüknek, és hogy hiába beszélek nekik, sosem hallgatnak rám, hogy ez nem érdekes, és hogy akárhogy is van, semmit nem nyer azzal, ha elvesztegeti ezzel azt a kis idejét, és utólag rá kell jönnöm, hogy persze, hiszen ezt élvezik- és tudom, hogy sajnálnom kéne őket, és a Földet itt, de inkább kicsit haragít a dolog.
De tudom, azt gondolod, ha ilyen indulatokat vált ki belőlem, akkor jó. Úgyhogy lehet, hogy jó.
Na, senki többet? Hogy van ez?
Nem értem a verset, és nem értem, miért tetted fel a blogra egyáltalán.
Én viszont értem, hogy miért tettem fel.
Miért tetted föl?
Megjegyzés küldése