2008. november 30., vasárnap

Galéria










Az elmúlt hétvégén itthon volt Eszter. Vasárnap délután találkoztunk is vele — ott voltunk a Kiadó Kocsmában nagyjából tizenöten. Ráröpültünk, mint legyek az édes borra. (Mondjuk.)
Dini szerencsére eléggé sokat fotózott, vegyes eredménnyel (a gépet még csak most kóstolgatja), és lehet, hogy neki nem is tetszene, milyen képeket választok ki ide.

Az első képnek azt a címet adtam: Mi, nagyágyúk. Akik itt láthatók, szinte kivétel nélkül a nagy csapatba tartoztak: színház, Versdallam, Heptameron. Röviden: hepsziverize. Így néznek most ki. (Hát...)

A második kép címe: Csoportdinamika. Ez egy izgi, jó életlen, mozgalmas kép, mintha a Vízkeresztből jött volna elő. Nagyjelenet.













A harmadik: Három figyelő. Eszter, a hang nélküli, iszonyú sokat próbált mesélni, nagyon küszködött, szinte a sírásig. Ők meg itt próbálják érteni. És iszonyú jóindulattal vannak.













A negyedik képnek még nem tudtam jó címet adni. Eszter van rajta, és egy furcsa, foltokból álló Berci. Festőhöz illő állapotban.













Gondoltam, ezeket ripsz-ropsz közzéteszem. Vagyis ez itt egy tudósítás, ha nem is éppen Pulitzer-díjas. Mert csicsázásra most nincs időm.

(Ja. A kis méret azért van, mert így, ha kétszer rákattintotok, kinagyítódik a kép. Szóval a kicsi a nagy.)

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tökjó, hogy betetted ezeket ide. Apropó,milyen volt a tüntetés? Írhatnál róla, elvégre egy blog erre ideális hely. Gondoltam ám rátok tolmgyak óra kellős közepén...

W

barna írta...

A közelébe se mentünk az egésznek. Ónos eső esett, és mi behúztuk fülünket, farkunkat. (Kinek mije volt.)

Úgy hírlik, sokan voltak. Tízezer fölött. Kritikus tömeg, ugye. Szóval mit tudom én.

BG nyilván tudná.

Névtelen írta...

Elküldenéd a képeket? Nekem csak a legfelső nyílik meg, a többi nem...

W

barna írta...

Valóban így van, és nem nagyon értem. Majd holnap megpróbálom őket újra felrakni. De lementeni hagyják magukat: mind leszedheted őket, ha akarod.

gergő írta...

Próbáld meg úgy feltölteni, hogy a "semelyik"-et vagy a "jobbrá"-t állítod be, de a méret maradjon. Ez a Blogspot néha egy darab szar. Kiismerhetetlen izé.

barna írta...

Na, megcsináltam. Most már tudni fogom, feltéve, hogy el nem felejtem. Igaz, hogy most sokkal idétlenebbül néz ki az egész, de hát valamit valamiért.

znajka írta...

Jó, hogy nem voltam. A Kiadóban volt egy afférom azzal a nagyon jóképű pincérrel, és azóta nem járok oda. Ugyanígy esett ki életemből az általam egyébként igen kedvelt Cirkogejzír mozi, aholis a nagyon jóképű mozigépésszel volt afférom.
Mostmár talán mindenki érti, miért kellett elköltöznöm Budapestről, mikor halálosan beszűkült az életterem.

Névtelen írta...

sajnos

eltűnt a szövegem, amit ide írtam több mint egy órán keresztül.

a gép közölte, hogy a blog túl van terhelve, kattintsak máshova.

ennyi.

lala

barna írta...

Magyarországon minden férfi nagyon jóképű, talán még én is. Mi lesz, ha ezt tudatosítod magadban? Hova menekülsz tűrhetetlen dominanciánk elől?

Azt hiszem, Francis Jammes szövege: Valami okának mégis csak kell lennie annak, hogy nők is léteznek a világon. És van is, írja, rájött: az az ok, hogy a férfiak ilyen szépek.

Hát, a blogspot meg csak ilyen. Nem érdemes fent fogalmazni. Dokumentumként kell, és aztán bemásolni. De ez nyilván meghaladja egy költő képességeit.

Névtelen írta...

Meg hát! A dokumentumírás ctrl c ctrl v módszert már én is javasoltam, de znajka lehurrogott, hogy hol marad így az izgalom.
Affércmű.

W

Névtelen írta...

alkalmatlan vagyok,

sajnos, arra, hogy magamból sokat adjak másoknak. bizonyára alkatilag szorult belém valami gonoszság. másrészt, szerencsére, elég nagy az egészséges ellenállás az embertársaimban.

valamiért, nem is értem, eszter rengeteg kincset juttat nekem (is) abból, amit verejtékes munkával gyűjtöget. gondolok itt az élményeire, gondolataira, leveleire, amiket számolatlanul kapok tőle. ha a feléről kéne csak beszámolnom itt a világ peremén, kicsapná a biztosítékot. lefagyna.

hadd kezdjem a mesélést a lukasóráktól, itt a lászlóban. az ellazult 45 percek közül néhányban intenzív színházi élményben volt részem. eszter által. egyszemélyes bemutatókat tartott a tanáriban. én a kávéspultnak támaszkodtam (majdnem kocsmai bárpult ez, az iskola leginkább tanárbarát berendezési tárgya). és eszter eljátszott nekem, csak nekem, egy-egy színdarabot. az unalomtól kongó tanári hodály megtelt élettel, képzelettel, nevetéssel. színház teremtődött a kis sarokban.

aztán eger következett élményeink sorában (átugorva időt és teret). szőlőszedés, kapálás, hosszú munkanapok, kevés fizetés. gulyás főzése bográcsban. adóügyi ellenőrzés kint a helyszínen a szőlőtőkék között. feketemunka, tömeges lebukás. éneklés borospincében. sms-haikuk egy fa alatt ülve. utazások haza dombóvárra.

zürich csalódás volt. sokat vártam ettől a neves várostól, de hamar lelepleződött, hogy gazdag, unalmas hely. elegancia és uniformizáltság. szabványmilliomosok. vanessával az töküres éjszakai utcán. takarítás emigráns magyar családoknál. mosogatás, portörlés, súrolás. felemelni a nippet, letörölni alóla a port, ami nincs. kedves nénikék és bunkó macsó, aki kirúg fizetés nélkül. fürdés egy idegen kádban finom parfümökkel. rettegés: gyilkos lép elő az ajtó mögül vagy egy szeretnivaló, ártatlanul bolond, zseniális srác.

berlin még új. a kezdés biztató egy zsidó kávézóban, elképzeltem, hogy eszter hamarosan kijátssza tudását. szinte láttam, ahogy zsidó dalokat énekelve, táncolva hordja ki a kóser kávét, sört, konyakot az ámuló vendégeknek, akik megtapsolják és hullik az euro a kötényébe. egy rendező felfedezi, és nagyszerű ajánlatot kap. film, színház, muzsika. operett. nem jött össze. eszter utolsó 100 euróját ellopták. loperett. pedig nagyon kellett volna a pénz albérletre, utazásra, megélhetésre. még ki is rúgják.

jellemzőnek tartom, majdnem vicc, ahogy az albérlők berlinben interjúztatják a leendő albérlőtársakat. nem, nem a világcégek, hanem az albérlők. percre beosztva jönnek a jelentkezők, az albérlők bizottsága elnyújtózik a karosszékben, a jelöltnek pedig be kell számolnia szokásairól, szenvedélyeiről. mikor jár haza? kit visz fel? szereti-e ibsent? aztán döntés, majd, esetleg értesítés. vagy nem. bérházak, alexanderplatz, wiedersehn. hangulatvilágítás, gumibabák. queer girls.

a német nehezen megy nekünk. kínlódás az étteremben, mit is kért a kedves vendég. nyelvtanfolyam, házi feladat. néha megdicsér a tanár egy szép fogalmazásért. irigykedünk egy albánra vagy egy kazah lányra, hogy jobban beszél németül. és nem értik, mi az az eszter, csak ha esthernek van írva.

persze ez még kevés berlinből. ez csak arra elég, hogy még jobban felébressze a kíváncsiságomat. milyenek a színházak? a múzeumok, mozik? a pergamon múzeum? hol fogunk barátokra találni? milyen télen a zoo? elmennék néha galériákba. be kellene ülni könyvtárakba, körülnézni könyvesboltokban. olvasni goethét, thomas bernhardot. sok emberrel kéne összehaverkodni, németekkel, mindenféle nációval. és aztán a rendezői iskola. theater, színészek, bühne.

és munka, munka, munka.

lala

Névtelen írta...

lala!
Tök jó, hogy ezt leírtad, nekem nagyon tetszett ez a rögtönzött élet- és korrajz.

Barna!
Sikerült letöltenem a képeket, köszi!

W