2008. december 2., kedd

Ezúttal csak egy verset rakok be ide. Nem én írtam. (Gondolom, erre azért rá lehet jönni.)

Megírhatnátok róla a véleményeteket.

A föld álma

Álmodtam: test nélkül lebegtem
mint az ég, mint a gondolat,
és egy sivatag volt alattam,
poros és sáros sivatag.

A sivatag, a nagy, nehéz föld,
aludt és talán álmodott;
s egyszerre csak mozogni kezdett
s azt mondta: – Én! – és hogy: – Vagyok!

– Én! Vagyok! – kiáltott fel hozzám
és feltérdelt a föld, a por,
és kitépte magát a sírból
és nőtt és nőtt és lett szobor.

A por felbirkózta magát
másfél vagy két méternyire:
ahogy megindult, két méterrel
a sír fölött volt a feje.

Ment a szobor a sivatagban
(figyeltem mozdulatlanul)
s néha hátranézett a helyre,
oda, ahonnan szabadult,

irtózva nézett az üregre,
s az összezárult nyomtalan,
és ment a szobor, mint akin az
álomkór részegsége van.

Ment a szobor, ment, támolyogva,
a szeme folyton rám tapadt;
és nem fogyott soha körötte
a föld, az örök sivatag.

Valahová el akart jutni,
s már félt és folyton szólított:
– Vagyok? – kérdezte gyanakodva,
– mondd, Isten, csakugyan vagyok?

Ment a szobor reggeltől estig
s a sírját látta mindenütt;
s este még egyszer fölnézett rám,
aztán fáradtan lefeküdt.

– Mi volt ez? – sóhajtotta végül;
s a por megnyílt a por alatt.
És végignyújtózott fölötte
s már nem mozdult a sivatag.

5 megjegyzés:

znajka írta...

Nekem nem különösebben tetszik, mert ismerem az ilyenfajta embereket, és nem kedvelem őket különösebben. Illetve lehet, hogy kedvelem őket, csak mikor ezt csinálják, azt nem kedvelem.
Nagyon fölidegesít pont ez a hiábavalósága a folyamatos kétkedésüknek, és hogy hiába beszélek nekik, sosem hallgatnak rám, hogy ez nem érdekes, és hogy akárhogy is van, semmit nem nyer azzal, ha elvesztegeti ezzel azt a kis idejét, és utólag rá kell jönnöm, hogy persze, hiszen ezt élvezik- és tudom, hogy sajnálnom kéne őket, és a Földet itt, de inkább kicsit haragít a dolog.
De tudom, azt gondolod, ha ilyen indulatokat vált ki belőlem, akkor jó. Úgyhogy lehet, hogy jó.

barna írta...

Na, senki többet? Hogy van ez?

gergő írta...

Nem értem a verset, és nem értem, miért tetted fel a blogra egyáltalán.

barna írta...

Én viszont értem, hogy miért tettem fel.

znajka írta...

Miért tetted föl?