2008. december 4., csütörtök

CsT

Gondoltam, most megint ideteszek némi híradást. Itt tart most a CsT-buli, a Front már megvolt, jön a Jóslat.

Nagyjából így magyarázok ott ilyen alkalmakkor, majdnem senkinek, de kézzel-lábbal. A fotósnak. És nagyon jól elvagyok.



Úgy nézem egyébként, hogy a duplalemezes Utóirat is lemegy még 2008-ban. És akkor már közeledünk a rendszerváltáshoz.

Úgyhogy, cetlik a falakról (úgy emlékszem, kék, aztán meg libafos-zöld):


2008. november 28-én, pénteken 16h-kor: Frontátvonulás

„A feladatok leosztása folytán én vagyok kettőnk közül az, aki járom az országot, és rengeteg helyen találkozom az emberekkel, a dalok figyelőivel. Én is figyelő vagyok mindig, mert soha se tudom biztosan, hogy a vállalkozásunk állja-e még a próbát. És egyre riadtabban jeleztem Gézának, hogy a figyelem túl nagy, szinte kibírhatatlan. Megijedtem, főleg attól, hogy csak várakozás és várakozás, hogy csak az nő egyre, mintha nem is csináltunk volna semmit. Bennem meg már a fáradtság. És a beszélgetések, nem is tudom, hogyan lehetne ezt összefoglalni. Ritkán jövök el egyedül előadás után, akik még együtt maradnak, azok elől nem sietek el, beülünk valahova. Hát olyanok ezek az asztaltársaságok, mint megannyi tanácstalan vezérkar, főtisztek, sereg nélküli stratégák, akik nem tudnak dönteni semmiben. Ezer kérdésük van… és én mindig tudtam, hogy a dalok nem válaszok, nem megoldások, csak megfogalmazások. De mégis mindig úgy ültetnek le a székre, hogy akkor most vacsorázzunk meg, igyunk egyet, aztán pedig álljak fel, és mondjam tovább. Hogy mi a megoldás. Hogy ha ilyen pontosan tudok mindent, ha tudom, hogy nem mennek innen vonatok, akkor mondjam meg, hogy végül is mi van. Most már nincs színpad, nincsenek mikrofonok, itt ülünk egymással szemközt, hát most már elárulhatom. Titkokat gyanítanak…”
(Cseh Tamás szavai a Frontátvonulás idején, 1980 körül)


2008. december 5-én, pénteken 16h-kor: Jóslat

Ez az első lemez (egyébként a hatodik), amely valami más HELYETT jött létre. Antoine és Desiré metróbeli bolyongásai helyett megint csak dalfüzér. Szép, finom, és csak olykor ironikus dalok gyűjteménye.

Ezen a lemezen hallható az egyetlen Párizsban írt dal. (Weöres-motívumokkal.)

Ezen a lemezen van az a dal is, amitől Auschwitzot járt emberek rosszul lettek.

Ezen a lemezen van az a dal, amely egy hangyáról szól. (Ezt itt csak Mária érti.)

Itt van a gyerekkor-dal, amin csak bőgni lehet.

Itt mondják el a legjobb vicceket.

Itt hallhatunk arról, milyen volt az az év, amely tele volt nőkkel, de egyre sem emlékszünk közülük. (Átlagos?)

Itt van az a dal, amelyben többször egymás után legyártódik a Megváltó.

Ezen a lemezen hallható az utolsó dal, amit együtt írt Cseh és Bereményi. (Legalábbis a 89-es újrakezdésig, de újrakezdésről akkor még ők se tudtak.)

Pécsre utazunk, patak csobog a kövek alatt, csilingelnek nekünk a pénztárgépek, forr és buzog a klorofill, felhúzzuk fejünkre az égboltsapkát. Kicsit csapkodjuk fehér botunkkal az úttestet. A dalban éppen tízen. De épp úgy, mint most, tízmillióan.

Ennyi, nagyjából.



(Zárás: valaki megkérdezte tőlem a tanáriban most hétfőn, hogy megy a Cseh Tamás-sorozat. Teremy Kriszta volt egyébként, akivel mégiscsak összefűz némi közös múlt. Mondtam hogy hogy. És ő azt mondta erre, hogy ő nagyon csodálja, hogy én még a Lászlóban nem dobtam be a törölközőt. Dehogynem, feleltem, már rég bedobtam.


Senki más engem erről még nem kérdezett. Galamb Zoli mondta csak, hogy a Mélyrepülésre ő is eljönne majd.


A projekt halott, tudom. Vagyis halottnak tartják. És akkor viszont nem halott, mert nem hagyom. Végig fogom csinálni.



Nem biztos ám, hogy a projekt a halott.




Ma meg egy diák kért tőlem erről interjút, és kérdezte, mi a célom. Mondtam, hogy eredetileg az volt, hogy néhányan eljöjjenek. Viszont minden célt át lehet fogalmazni a valóságnak megfelelően. Úgyhogy most már az a cél, hogy a fiamnak megmutassam ezeket a dalokat. Már ameddig őt is érdekli. De érdekli. És ha még bevetődik valaki, hát persze hogy örülök neki.)

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tök jó ez a kép rólad. Olyan kissé kétségbeesett, de azért csak húzza, húzza a gályát, néha még örül is neki. Például, amikor nem ő beszél, hanem a Tamás énekel.
Úristen, de régen nem jártam a könyvtárban (meg a Lászlóban). Ha minden igaz, két hét múlva összejön... de jó lenne... utána Törpébe is menni.

W, az álmodozó

znajka írta...

Ah!!
Nem küldöd át valahogy az összes fotót?
Vagy föl vannak töltve Dini képeihez?

barna írta...

Zsófi! Átküldeni kicsit hosszadalmas lenne: majdnem 20 fotó készült akkor. Te rajta vagy vagy haton. Meg én, meg Gergő, ennyi a választék. Dinit megkérhetem, hogy rakjon fel egy nagy válogatást a képtárára, már időszerű lenne, megint sok a jó képe. Nekem ilyen képtáram van ugyan, de más profilú, és épp én nem tudok rá felrakni semmit bénaságból. No de majd meglátjuk.

Egyébként most (tegnap) épp elmaradt a Jóslat. Reggel arra ébredtünk, hogy szétdurrant a klotyótartály. El is mosta az összes délutáni prugramomat. De már túl vagyunk az életveszélyen és pisálni is van hol.

znajka írta...

Hú de sok információ!!
Nekem valamiért mostanában mindig csinálnom kell valamit, úgy néz ki ez a világ jelenlegi áláspontja az életemmel kapcsolatban- ezért örülök, hogy elmaradt, mert most gondolkodom, hogy újra jó lenne elmenni- olyan jó volt látni titeket.
És!
Halálosan beleszerettem egy CsT dalba, amit meg kell valahogy szereznem- egyelőre csak úgy tudom meghallgatni, hogy térdenállva kikönyörgöm a rendezéstanárnőmtől, hogy újra énekelje el nekem, és különböző túrórudikkal és egyéb kegytárgyakkal vesztegetem meg érte.
Ennyit még nem költöttem dalra.
De nagyon szép dal.
Te biztos isemred.
"Édes, ugye mi feledünk
Drágám, ugye a napok-évek..."?
és
"az emberek ölelnek halnak és szeretnek"
és
"Olyan közeli a halál
S olyan nagyszerű győzni rajta"

ennyit jegyeztem meg a szövegéből.
De ha ismersz, biztos előre tudtad, hogy én ezt nagyon fogom szeretni.
Segíts megszerezni légyszi!

barna írta...

Nem nehéz megszerezni, megvan.

Nem Cseh Tamás-dal, de ő énekli. Ady-vers, Novák János által megzenésítve, az a címe, hogy Biztató a szerelemhez. Szokták szeretni, ezt még azok is, akik CsT-t egyébként nem, sőt akik Adyt sem esetleg.

Most majd mindjárt megnézem, átküldhető-e. Szerintem igen.

Amúgy. Ma volt a Jóslat, és ma történt először meg velem, hogy halálosan idegesített az egész cucc, egyszerűen rossz volt ott lenni, és ezeket az agyonhangszerelt, tropára-baszott dalokat hallgatni, és hogy nincs ott senki, csak hárman, csak a család. És hiába tudom én, hogy ezek is szép dalok, mert sokat hallottam belőlük színpadon, így bizony mentegetnem kell őket. Nyilván máshogy nem adták volna ki őket, csak így, sok zenével. Még pártállam volt, cenzúra, pici ízlésterror. Mit tudom én. Csak épp... Siralmas. De főleg, hogy nincs senki, és maximum további szűkülés várható.

És meg vagyok sértődve valakikre, de nem akarok.

Úgyhogy megígértem Gergőnek, hogy ha semmi sem változik, akkor a következő CD után abbahagyom mégis. A következő azonban pokolian erős lemez, ráadásul dupla, az Utóirat. Azt a jövő héten le kellene nyomni, nyolcig végezni is lehetne vele. Viszek majd teát meg forralt bort. Talán így lesz.

Ha jó volt velünk, az remek. Nekem is jó volt akkor. Párszor jó volt, volt egy-két este. Pár volt, de vajon lesz-e még.

A verset pedig - Szabó Lőrinc - szándékkal tettem fel, írni akarok róla, de hogy írok-e? Minek és mikor? Nem tudom.

Alighanem nincs semmi baj, csak most nagyon elfáradtam.

JEL írta...

Ady Biztató a szerelemhez

http://www.youtube.com/watch?v=HB9Ay9RGPww