A világ megokolt -

Arra gondoltam, ezt most megmutatom itt is. Úgy másfél hónapja (részben) ezzel a kérdőívvel szórakozom.

De igazában már tizenötödik éve.

Amikor a Lászlóba kerültem (1994), nagyon erős önpörgetésben voltam, mindent, de mindent csináltam, variáltam, kitaláltam, és világos volt, hogy ennek sosem lesz majd vége. Például megkaptam rögtön a legtöbb végzős osztályt filozófiából (aki addig tanították a tárgyat, többnyire örültek, hogy megszabadultak tőle, én meg pont fordítva voltam ezzel). Így hát még szeptemberben összeraktam egy jó kis kérdéssort, és megvéleményeztettem az osztályokat, mit gondolnak ezekről az állításokról. Lubickoltam ezekben az izékben.

*
Gondolkodás-szonda

Kedves tanuló! Ha van kedved, töltsd ki ezt. Én a közeljövőben feldolgozom.
Kérlek, hogy 0 és 10 közötti számokat írj a felsorolt válaszok mellé. (A növekvő sorrend a nagyobb egyetértést fejezi ki.)
Ahol összetett állítással találkozol (pl. 2. nagy blokk), ott próbáld meg az állítás EGÉSZÉT értékelni.


1.
a) Azt gondolom, hogy az emberek ma többet tudnak a világról, mint évszázadokkal ezelőtt.
b) Azt gondolom, hogy az emberek ma értelmesebbek, mint évszázadokkal ezelőtt.
c) Azt gondolom, hogy a modern élet butítja az embereket.
d) Azt gondolom, hogy a modern élet felületesebbé teszi az embereket.


2.
a) Az emberiség jövője biztató, a technika és a tudomány fejlődése megoldja a nagy gondokat.
b) Az emberiség jövője biztató, mert kezdjük felismerni az önkorlátozás, az egymásrafigyelés fontosságát.
c) Az emberiség jövője nyugtalanító, kevés a jele, hogy ráeszmélnénk: nagy bajok vannak.
d) Az emberiség jövője katasztrofális, az ember képtelen megbírkózni a jelen óriási veszélyeivel és konfliktusaival.
e) Az emberiség jövője biztos bukás, az ember ki fog pusztulni, és meg is érdemeljük.


3.
a) Az ember életét a vak véletlen irányítja.
b) Az ember (többé-kevésbé) képes irányítani az életét.
c) Az ember csak úgy él bele a világba, és gyakran szorong is ettől.
d) Az ember cselekvéseinek kevés köze van a józan megfontoláshoz.
e) Az ember gyerekkorában beleivódott normák szerint él.
f) Az ember életét isteni erő irányítja.
g) Az ember életét külső, démoni erők irányítják vagy befolyásolják.


4.
a) Az emberek elsősorban az érdekeiket követik: önzők.
b) Az emberek önzők, de gyakran arra is képtelenek, hogy felfogják az érdekeiket.
c) Az emberek alapvetően jók, csak életkörülményeik torzítják el őket.
d) Az ember alapvetően rossz, de bizonyos együttműködési szabályokat a maga érdekében hajlandó betartani — ezért működik a civilizáció.
e) Az ember alapvetően konszenzuskereső, megegyezéspárti lény, keresi az együttműködés és a szeretet lehetőségeit.


5.
a) A világ összefüggéstelen események halmaza.
b) A világ igazából megismerhetetlen.
c) A világ működését törvények, összefüggések biztosítják. Ezeket a tudomány (apró lépésekben) tökéletesen birtokba veheti.
d) A világ összefüggéseiből többet érez meg a művész, mint a tudós.
e) A világ összefüggéseit misztikus úton meg lehet közelíteni, s némely ember — jós, parafenomén — képes is erre.
f) A világ összefüggéseit a vallások már kinyilatkoztatták: régóta minden lényegeset tudunk.


*

Nem teljesen ez a kérdésköteg volt azért, bevallom: némelyiket (talán ha az ötödét) finomítottam azóta. De a lényege ez volt. És szinte ráröpültek az osztályok. Nemrég volt még csak a rendszerváltás, nyíltak ki sorban, lelkesen az agyak, mindenki akart még valamit, nem a másikra várt, hanem ő is meg akart nyilvánulni, a kedvüket még nem vették el a fiataloknak, de nem voltak még konzumidióták sem, klaviatúra- és mobilnyomkodók; hogyne érdekelte volna őket, hogyan gondolkodnak a világról! (Megdöbbentően okosan gondolkodtak.) Én pedig feldolgoztam az adatokat: napokig számoltam, átlagoltam (számítógépek még nem voltak, számológépek persze igen). És az egészet megírtam egy 8-10 oldalas cikkben, amit közzé is tetettem az iskola akkori, Csúzli című diáklapjában. (A lap nem sokkal későbbi dicstelen végében játszott dicső szerepemmel most nem dicsekszem.)

Nagyon szerettem azt a vizsgálatot: sokat tanultam is belőle, például arról, mi a jó kérdés és mi nem. A kérdéseim, a csoportosításaim végül is inkább jónak, mert inspirálónak bizonyultak. (Bár néha bénák voltak.) És ezért még évekig, időről időre ingert éreztem, hogy megismételjem a vizsgálatot: hogy lássam, merrefelé mozdult el a világ. Nem mintha nem lehetett volna enélkül is érezni.

De már vagy hét-nyolc éve nem nyúltam ehhez az egészhez. Eleinte azért nem, mert volt még sok más – sokkal jobb! – dolgom, később meg mert már nem éreztem semmi ilyesmit vagy bármit a dolgomnak többé. De tavaly valahogy mégis rászántam magam és kitöltettem a kérdőívet megint, aztán csak néztem, néztem a számsorokat fintorogva, aztán egyetlen, gondolom, színpadias mozdulattal belevágtam mindet a kukába. Annyira undorítóan semmilyenek voltak, érdektelenek; vagy csak én, undoromban, annyira semmilyennek láttam őket.

De az idén nagy morogva elővettem a cetliket megint, ráadásul önszántamból teljesen. És azt mondtam, ez így lehetetlen, mégse hagyom annyiban ezt a dolgot, nekimegyek megint és mindenképpen végig is csinálom. És végig is csináltam. Nem volt egetverően nehéz. Nagyjából 150 diák vállalkozott a kitöltésre, nagyjából tehát mindenki, és nem is húzták a szájukat. És talán mond is valamit a mai végzős lászlósokról ez az egész. Valamivel jobbat, mint a tavalyi; vagy mint amit tavaly gondoltam erről.

Lehet, hogy szép apránként mutatok is majd a számokból valamit, és akkor persze már kommentálni is fogom az egészet. Cikket nem fogok kanyarítani a témáról, annyit azért nem ér. De valamit mégis firkálgatok. Szórakázzunk.