(börtönfotók) Ma is élő, nagyon jelentős magyar fotós (többek közt szocio- és dokufotós) beszél itt egy fontos sorozata készítésének hátteréről. Ritka élesen és pontosan fogalmazza meg nézetét egy, a társadalmunkat erősen megosztó kérdésről. És nagyon más módon fogalmaz mindezekről a fotóiban, már ha hinni lehet az elbeszélésének. (Hinni lehet.) — Ti mit gondoltok mindezekről? Mit kellene tenni, hogy kellene eljárni? Mire való a börtön vajon, és milyennek kell lennie? (Kérlek titeket, fogjátok vissza kicsit az ítélkező hajlamotokat, ítélkeznek így is annyian mindenféle kérdésekben, hogy borzalom!)
(börtönfotók)
„A magyarországi börtönöket járom végig. Hűvös, távolságtartó, már-már esztétizáló képekben mutatom be az építészeti sajátosságokat, és ugyanakkor a fogva tartás napi gyakorlatához tartozó tárgyi világot. Érzelgősség nélkül szeretném érzékeltetni elemi felháborodásomat azon, hogy elismerve a társadalom önvédelmének jogosságát, a kirótt büntetéshez adott esetben fogalmilag nem tartozó módon milyen körülmények között lehet embereket fogva tartani. Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom teherbíró képessége véges. Mégis: egy olyan totális rendszerben, mint az ítéletvégrehajtás, a totálisan kiszolgáltatott emberrel szemben nincs helye olyan gazdasági racionalitásnak, mely nem a törvény által kiszabott minimum megadásából indul ki. Minden felelőtlen intézkedés a büntetés-végrehajtás legfontosabb célját, az elitélt visszavezetését a táradalomba veszélyezteti felelőtlenül, érzéketlenül.
Hangsúlyozom: a képeken elhatározottan nincs ember. A távollevő nyoma – Derrida-i fogalommal: trace – hitelesíti számomra jelenlétét…”
*
Fénerről már elég sokat írtam. Ide most nem kívánkozik semmi új. Illetve dehogynem: fotók, azok jöhetnének. De a neten nincsen belőlük egy darab se, és nem tudok más módon se hozzájuk férni ebben a pillanatban. Úgyhogy ez a bejegyzés most kép-telen marad, ahogy a gyerekeknek is úgy kellett (lehetett) erről a támáról írniuk, illusztrációk nélkül.
(börtönfotók)
„A magyarországi börtönöket járom végig. Hűvös, távolságtartó, már-már esztétizáló képekben mutatom be az építészeti sajátosságokat, és ugyanakkor a fogva tartás napi gyakorlatához tartozó tárgyi világot. Érzelgősség nélkül szeretném érzékeltetni elemi felháborodásomat azon, hogy elismerve a társadalom önvédelmének jogosságát, a kirótt büntetéshez adott esetben fogalmilag nem tartozó módon milyen körülmények között lehet embereket fogva tartani. Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom teherbíró képessége véges. Mégis: egy olyan totális rendszerben, mint az ítéletvégrehajtás, a totálisan kiszolgáltatott emberrel szemben nincs helye olyan gazdasági racionalitásnak, mely nem a törvény által kiszabott minimum megadásából indul ki. Minden felelőtlen intézkedés a büntetés-végrehajtás legfontosabb célját, az elitélt visszavezetését a táradalomba veszélyezteti felelőtlenül, érzéketlenül.
Hangsúlyozom: a képeken elhatározottan nincs ember. A távollevő nyoma – Derrida-i fogalommal: trace – hitelesíti számomra jelenlétét…”
*
Fénerről már elég sokat írtam. Ide most nem kívánkozik semmi új. Illetve dehogynem: fotók, azok jöhetnének. De a neten nincsen belőlük egy darab se, és nem tudok más módon se hozzájuk férni ebben a pillanatban. Úgyhogy ez a bejegyzés most kép-telen marad, ahogy a gyerekeknek is úgy kellett (lehetett) erről a támáról írniuk, illusztrációk nélkül.
(Most szereztem egyet, Dini küldte nekem, úgyhogy pótolom.)
Erről egyébként elég sokan írtak is, és találtam már elég jó megközelítéseket.
(Már nem sok esszétéma van hátra egyébként, mindössze négy. Lehet, hogy egybemarkolom majd őket, mert már sok a jóból.)
(Már nem sok esszétéma van hátra egyébként, mindössze négy. Lehet, hogy egybemarkolom majd őket, mert már sok a jóból.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése