Ürügyeim

Ma egész nap fontos találkozásaim voltak, de már tegnap is. Teljesen véletlenszerűen jöttek szembe emberek, vagy szóltak rám telefonon, hogy lehetséges program van, amiről már beszéltünk is, csak megfeledkeztünk róla, szóval nem tudom, mi ez. Most, hogy sírból épp hogy kilógó halottnak érzem magam igen gyakran, valami nagyon lenni akar. Hát legyen. Próbálkozzon. Nekem egyébként csak jó, mert addig se kell dolgozatok fölött rohadni, bár persze azt nagyon kellene.

Ma délután kettőtől este nyolcig folyamatosan csak jöttem haza. És mikor megjöttem, még volt egyetlen e-mail, ez itt. Platonka írt, a legutóbbi Heptameronból lehet szélesebbkörűen ismerni őt, első levele, mert a múltkor bent volt a suliban, és összetegeződtünk. És most értesített valamiről, persze a gesztus nyilván fontosabb volt, mint a konkrét tartalom. Ezt írta ugyanis:


Szia,

Nem tudom, hogy hallottál e erről az előadásról, mindenesetre elküldöm:

Új magyar Isteni színjáték-fordítás

Nádasdy Ádám bemutatja Dante-fordítását

A Magyar Dantisztikai Társulat április 24-én pénteken, 15.30-kor, az ELTE Olasz Tanszékének Kardos Tiborról elnevezett termében rendezi következő ülését, melyen Nádasdy Ádám mutatja be készülő Isteni színjáték-fordításának gyakorlati problémáit, és részletet is hallgatunk majd a Paradicsomból.
...

Eddig csak egyszer voltam, akkor megvitattuk, hogy mi a jó ebben a fordításban, mi nem, bárki elmondhatta a véleményét ...

Szerintem érdemes eljönni, ha ráérsz. További szép napot: Cata


u.i.: Azt hitte, nem tudom tegezni, mi?

Én meg erre ezt írtam (vigyázat, hosszú és értelmetlen!):

Szia, igen, azt hittem, nem tudsz majd tegezni. De még most is azt hiszem. Írásban ugyanis könnyebben megoldható, mint szóban, úgyhogy ez még nincs igazán kipróbálva.

Hát sajnos elmenni nem tudok, az napnál világosabb, pedig érdekes lenne.

Tudom, hogy Nádasdy mostanában Dantét fordít, azt viszont nem tudom, miért jött ez neki. Igaz, hogy tud olaszul, de normális okot elképzelni sem tudok. Ő angolos, Shakespeare-fordító, meg költő, meg nyelvész, ő már eddig is nagyon valaki volt, szóval nem tudom, miért akarja most ezt lerombolni,

de hátha meg nem rombolja le.

Elmondja majd nyilván, hogy Szász Károly milyen gyenge és Babits milyen irodalmias, meg szecessziós, meg nem élőnyelvi, ami mind igaz. Meg hogy át kellene tenni maimagyarra,

na jó, de vajon minek.

Van egy gondolatmenetem, de a végén ugyanúgy nyitottságok és érthetetlenségek vannak.

Dante akkor, 700 éve nagyon korszerű volt meg hézagpótló is. Összefoglalta, sőt költőileg átélhetővé tette a középkori világképet, ami addig csak a teológusoké és a filozófusoké volt, ez szó szerint így van, elszedte tőlük, lenyúlta, és egy röpke pillanatra bevitte egy (nyilván inkább csak elképzelt, mint valóságos) közvélekedésbe,

mert talán azt hitte, hogy nemzetivé lehet tenni, ami egyetemes,

vagy talán mást gondolt, még merészebbet,

szerintem egy egységes és ugyanakkor átélhető világlátást akart adni a zembereknek, ami persze eleve fából vaskarika. Még ha egy pillanatra össze is jött, persze szépséghiba, hogy egy nemzeti nyelven, ami épp hogy nem lehetett egyetemes. Szar kis nyelvjárás volt, mindenre esélytelen, még ha szép is volt. És még ez a pillanatnyi egység-illúzió is szétpukkadt, mert szétszedte a reneszánsz kísérletezőkedv. És aztán még feltámadt párszor Európában az egyetemesség-igény, ez tény: de az is, hogy egyre formálisabb módon állították elő. Klasszicizmus, racionalizmus, felvilágosodás. Porosz oktatási rendszer. Futószalag, szabványosítás. Bevagonírozás. (Ez már az iszonyat-rész.) Ezért érthető, hogy a romantika már kétségbeesetten akarta, hogy találjon egy ilyen egyetemes valamit, jó a mítosz is, jó lenne egy új vallás is, de tán még új babonák is, csak legyen valami, és mindenkinek szóljon. Épp így ragaszkodna a mai pedagógia legalább az általános műveltség maradékaihoz. De el fogjuk azt is veszíteni. Szóval ilyen félelmek voltak, jogosan, hogy különben darabokra szakad az emberiség, szétröpül, és soha nem áll többet össze. És akkor mi lesz.

És ez meg is történt. Mi már régóta csak repülünk szétfele. De azért aki közel kerül a másikhoz véletlenül, annak még jól behúznak gyomorszájilag, hogy táguljon gyorsabban onnét. Azt hiszik vagy hisszük, zsidózás ez meg cigányozás, pedig csak táguló világegyetem, ne légy a szemem előtt, és akkor cserébe én se neked.

Nincs itt igazából semmi gyűlölet, még az se, csak az ember már nem tudja elviselni az embert. (Ez olyan spirós mondat itt, de sebaj.)

Hat és fél milliárd külön ország kellene, akkor talán megnyugodnánk. De nem lesz, és ezért persze jó eséllyel vérben fogunk úszni megint. Úgy tűnt egy pillanatra, hogy az internet majd segít, behúzódunk a szobáinkba kapcsolatot tartani, de válság van, kikapcsolják az áramot, elő kell mászni. Kint meg ott vannak a másikok. És fenyegetően tanácstalanok ők is.

— Visszatérve a földre, nem tudom, Nádasdynak miért érdekes most egy új, magyar nyelvű Dante, nem tudom, mit akarhat vele. Ha simán csak rivalizálni szeretne, azt megértem, ha új finomságokat talált benne, vagy nagyon pontos dolgokat, amiket Babits csak körülömlengett, azt is. Mert biztosan így is van. Babits ömleng, sejt meg sejtet, Nádasdy meg a hányingerig pontos, egyébként szerintem Dante is az lehetett, szóval talán ez lehet mégis az ok.

Fogalmam sincs, de tényleg érdekes, Platonka.

Az nem lehet ok, amit összeirkáltam, hogy adni akar nekünk Dante révén egy új egyetemességet. Mert Nádasdy baromira okos. Ilyen hülyeségeket nem akarhat.

Megköszönném, ha írnál majd a dologról pár sort, hogy volt, mi volt, mivel nem hiszem, hogy nagyfejék bárhol írnának erről a délutánról.

Nyilván megkérdezhetném a lászlós olasztanárokat is erről a dologról, de egyrészt úgyse lesznek ott, és ha meg mégis, hát akkor mi van?

Platonka, köszönöm, hogy szóltál a dologról; dolgozatjavítás helyett, látod, mennyire örültem, hogy irkálhatok ilyen különöseket. De hát ha egyszer tényleg megörültem.

b