2009. február 3., kedd

!

Mély felháborodásomat szeretném kifejezni egy bizonyos személy felé, aki jelesül Znajka néven tevékenykedik a virtuális térben!
Cseppet sem érdekel, megsértek-e bármilyen személyiségi jogot azáltal, hogy nyílt blogbejegyzésben indítok támadást ellene!

A hölgy (nemi identitása nem titok, és főképp nem tabu) jó szokásai közé tartozott a cimbora.blogol.hu, avagy ismertebb nevén a "Bor és tea - valaki kedvel engem odafenn" című blogoldal időszakonkénti ellátása - vagy ha úgy tetszik: frissítése - újabb és újabb remek bejegyzésekkel, melyek sok esetben gondolkodóba ejtették, máskor megnevettették, megint máskor állásfoglalásra késztették a hűséges olvasót. Érzelmeinek és gondolatainak kifejezésére, másokkal történő megosztására az említett hűséges olvasónak mindezidáig lehetősége, és ami ennél fontosabb: JOGA volt (hozzátenném: van), ám egy nemrégiben bekövetkezett sajnálatos incidens hatásaként a Znajka kódnevű blogger kihátrált a felelősségvállalás humánus volta alól, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megfosztotta rajongóit ettől a fölöttébb nagyszerű dologtól, mely az egér, illetőleg a klaviatúra elnevezésű számítástechnikai kellékek segítségével bármikor egyszerűen végbevihető volt. Összefoglalva: a kommentelés meg lett tiltva.

De mi van akkor, kérdem én, ha e Znajka nevezetű személy legutóbbi bejegyzésére próbálnék reagálni valamit, mert az kifejezetten a röhögőgörcsöt váltotta ki belőlem, egyébként éppen munkahelyi teendőim végzése közben? (Munkahelyi teendőim közé tartozik a monitor bámulása is.)

Ezúton szeretnék üzenni neki, mert biztos vagyok benne, hogy figyel:
Znajka! Te ott, az éterben! Huzat című bejegyzésed a létező legjobb esszé, melyet valaha is olvastam! A könnyem is eleredt tőle, és nem bánatomban!

Felszólítom nevezett személyt, hogy haladéktalanul függessze fel kártékony tevékenységét, és tegye lehetővé a "komment" funkció elérését, mint ahogy az a régi szép időkben magától értetődő és evidens módon megadatott a hűséges, vagy a csak hébe-hóba odatévedt olvasónak!

(Említett esszé a jobb oldali sávban látható Érdekes lehet menüponton belüli Znajka blogja című linkre kattintva sikeresen elérhető, mint 2009. január havának utolsó bejegyzése, igaz, gördítősáv használatát igénylő rövid keresgélés után.)

5 megjegyzés:

Znajka írta...

Kedves Gergő,
Meg kell mondjam, nagyon meglep, és tulajdonképpen jól is esik a bejegyzés, legalább is annak mindenképpen örülök, hogy tetszett a Huzat.

Viszont nézd, a kommenteléssel az a helyzet, hogy én alapvetően elég sokáig kísérleteztem vele (körülbelül öt évig) és újra és újra arra a következtetésre jutottam, hogy az időnkénti jóleső vállonveregetésen kívül (amely egyébként számomra káros addikció volt, és ezerszer ígértem meg magamnak, hogy függetlenítem magam tőle, és úgy is fogom produkálni magam, ha erre nincs kilátás) nem sok hasznom származott a dologból- alapvetően el kell ismernem, hogy meglehetősen érzékeny vagyok- nem is annyira a negatív kritikára, hanem inkább a nem értésre, és a belepofázásra- márpedig amíg lehetett kommentleni, túlontúl gyakran kellett szembesülnöm azzal, hogy mindenki számára mennyire érthetetlen amit írok.- Nézd: nem tömegmédiáról van szó.
A blogomat azért írom, hogy örömöm teljék benne. Meg kell mondjam, több örömöm telik benne, mióta nem kell már a bejegyzés megírása közben arra gondolnom,hogy milyen ostobaságokkal állhatnak már megint elő az emberek.
Mondhatod, hgoy ne figyeljek oda rájuk- de ha nem figyelek oda rájuk, akkor miért lehessen kommentelni?
Hogy örömöt okozzak a kommentelni vágyó olvasóknak?
De a blogom elsősorban azért van, hogy nekem okozzon örömöt.
És az utolsó két bejegyzésben rengeteg örömöm telt- abban, hogy nem érdekelt, hogy tetszik-e majd, és abban, hogy nem tartottam az ostoba emberek keserű bosszújától, mert megint olyasmivel kellett szembesülniük, amiből egy szót sem értettek.
Lehet, hogy nem is mertem volna ilyenre írni, ha lehet kommentelni- lehet, hogy amúgy nem is tetszett volna Neked sem annyira.
Azonkívül akik ismernek, mint például Te, azok tudják, vagy meg tudják szerezni az e-mail címemet, és ott nyugodtan jelezhetik a véleményüket. A többieké pedig- a továbbikban tényleg nem érdekel.
Nem volt nekem benne semmi üzlet. És szerintem nekik sem.
És nem is bánom, ha elveszítem azokat az "olvasóimat", akik valójában önki(---)fejezni jártak a blogomba.

Sok nálam ezerszer jobb író blogjába sem lehet kommentelni, például Barangóéba sem. Néha sajnálom kicsit, mert beleszeretek egyik-másik írásába, és valahogy nagyon a magamévá akarom tenni- de aztán rájövök, hogy mennyire felbosszantna, ha egy csomó rajongó punkként tetszelgő részeges tini butaságokat írogatna azok alá a gyöngyszemek alá, és nem bánom, hogy én sem fejezhetem ki a nagyrabecsülésemet.
Nem mintha azonos szinten érezném magam írói kvalitások tekintetében Barangóval, de a szituációnkat blogkommentelés szempontjából némileg hasonlónak érzem.

De, figyelj- köszönöm. Kösz, hogy olvasol, meg hogy írsz. A Te véleményed mindig is érdekelt.

gergő írta...

Hát teljesen igazad van abban, amit írtál. Asszem egy ilyen érvelés már megállja a helyét.
Nyilván arról van szó elsősorban, hogy ÉN szeretnék kommentelni, mégsem nem tehetem, viszont ez az én részemről elég viccesen hangzik, hiszen általában nem szoktam kommentelni. De a Huzat pont egy olyan bejegyzés volt, amihez nagyon hozzá akartam szólni, és nem csak ennyit, hogy milyen kurvajó. De itt a blogban már csak egy ilyen szintű írást tudtam produkálni.

Az emberek értetlenségével meg hülyeségével kapcsolatban pedig tényleg igazad van, meg a blogírással kapcsolatban is: valóban azért kell csinálni elsősorban, hogy neked örömet okozzon, a többiek meg le vannak szarva. De pont egy olyan bejegyzés kommentjei miatt szüntetted meg a hozzászólási lehetőséget, amiben egy kérdést fogalmaztál meg, kérdőjellel a mondat végén. Ráadásul a téma kifejezetten olyan volt, ami megosztja az emberek véleményét, következésképp egy részük ütközik a tiéddel.
Szóval egy kicsit úgy éreztem, hogy csak kifogást keresel, miért ne írj blogot, vagy miért ne engedd a kommentelést.

De oké, rendben, teljesen megértem, hogy így döntöttél.

Znajka írta...

Sokan mondták, hogy túl személyes volt az a bejegyzés, és hogy ezzel nagy támadási felületet engedtem magamon. Én így visszaatekintve sem érzem túl személyesnek, tekintve, hogy a blogjukban sokszor az emberek arról írnak, hogy kivel milyet szexeltek, vagy hogy ki hagyta el őket, és emiatt hogyan akarak öngyilkosságot elkövetni- mindenesetre igaz, hogy én a blogomat elsősrban nem naplónak szántam, hanem valami önpublikáló felületnek, hogy játékból megnézhessem, milyen lenne, ha írnék.
Úgyhogy a túl személyes hangvételű írást töröltem is.
Ha abbahagytam volna az írást- akkor jogosan érne a vád, hogy kibúvót kerestem- de közben olyan izgatott vagyok az egésszel kapcsolatban, mintha csak most kezdtem volna el igazán az írást.
Folyton úgy nézem a világot, hogy miről blogoljak- szóval klassz lett a dolog, és ezért mindenképpen megérte.

gergő írta...

Ó, a blogolás mint életforma - ja, én is szoktam úgy figyelni a világot, hogy miről lehetne bejegyzést írni, ilyenkor születnek a plázás meg tömegfóbiás dolgaim, amiket aztán szintén sokan nem értenek; nem akarnak megérteni; mást akarnak beleérteni, vagy megértik, és pont ezért elborzadnak. Mondjuk ritkán írok ilyet, de én viszont kíváncsi vagyok az emberek reakciójára, vagy úgy is mondhatom, botrányt akarok, ezért áhítozva várom a kommenteket.
Szóval én máshogy állok a blogoláshoz, mint te, de az is teljesen rendben van, ahogy te állsz hozzá, pláne mivel tökjókat írsz. Szerintem.

Névtelen írta...

Örülök, hogy mindenki örül.

W