(Kisblog/9)
Szilveszter van. Kocsonya, halászlé, bejgli, sírdogálás. Ideillő dolgok kellenének, de gyorsan.
Akad egy szilveszteri vers, Petőfié. Szerintem a legszebb szilveszteri vers, és a legszebb Petőfi-vers. 1848-ban írta, valószínűleg szilveszter táján, Debrecenben, már erősen menekülőben. Így hangzik:
AZ ÉV VÉGÉN
Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba,
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.
Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?
Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.
És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.
A hadistenhez szegődtem,
Annak népéhez megyek;
Esztendőre hallgat a dal,
Vagy ha írok, véres karddal
Írok költeményeket.
Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Zengd ki, ami benned van,
Szólj vadúl, és szólj szelíden,
Ragyogóan és sötéten,
Szomorúan és vigan.
Légy vihar, mely haragában
Ősi tölgyeket szakít,
Légy szellő, mely mosolyogva
Csendes álomba ringatja
A mezők fűszálait.
Légy tükör, melyből reám néz
Egész, egész életem,
Melynek legszebb két virága
A mulandó ifjuság s a
Múlhatatlan szerelem.
Adj ki minden hangot, lantom,
Ami benned még maradt...
A nap is midőn lemégyen,
Pazarolva földön égen
Szétszór minden sugarat.
S szólj erősen, lantom, hogyha
Már utósó e dalod;
Hirtelen ne haljon ő meg!
Zengjék vissza az időnek
Bércei, a századok.
Van egy másik vers is kézügyben, erősen másmilyen, Parti Nagyé. Jékely egy verssorára rímel. Apróbb, prózaibb, hozzánk hasonlatosabb.
AZ ANGYAL HABJA
Lám, élünk kétezerben s túl lesz,
lám, élve ezredünk, e jó
kis ezred, bévül sűrű, dúlt szesz,
kívül papír és indigó,
s mint plafon felé vágtató dugó
mögött az angyal habja, múlt lesz
jövendőnk, nem nagy durranás.
Talán majd összerakja más.
És van még egy régi kép. Nem vagyok ugyan rajta, de rajta vannak ketten a csapatból, 2005 szilveszteréről. Szeretném, ha ők képviselnének bennünket, akik tegnap este is találkoztunk. Mert de jó volt.
Akad egy szilveszteri vers, Petőfié. Szerintem a legszebb szilveszteri vers, és a legszebb Petőfi-vers. 1848-ban írta, valószínűleg szilveszter táján, Debrecenben, már erősen menekülőben. Így hangzik:
AZ ÉV VÉGÉN
Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba,
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.
Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?
Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.
És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.
A hadistenhez szegődtem,
Annak népéhez megyek;
Esztendőre hallgat a dal,
Vagy ha írok, véres karddal
Írok költeményeket.
Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Zengd ki, ami benned van,
Szólj vadúl, és szólj szelíden,
Ragyogóan és sötéten,
Szomorúan és vigan.
Légy vihar, mely haragában
Ősi tölgyeket szakít,
Légy szellő, mely mosolyogva
Csendes álomba ringatja
A mezők fűszálait.
Légy tükör, melyből reám néz
Egész, egész életem,
Melynek legszebb két virága
A mulandó ifjuság s a
Múlhatatlan szerelem.
Adj ki minden hangot, lantom,
Ami benned még maradt...
A nap is midőn lemégyen,
Pazarolva földön égen
Szétszór minden sugarat.
S szólj erősen, lantom, hogyha
Már utósó e dalod;
Hirtelen ne haljon ő meg!
Zengjék vissza az időnek
Bércei, a századok.
Van egy másik vers is kézügyben, erősen másmilyen, Parti Nagyé. Jékely egy verssorára rímel. Apróbb, prózaibb, hozzánk hasonlatosabb.
AZ ANGYAL HABJA
Lám, élünk kétezerben s túl lesz,
lám, élve ezredünk, e jó
kis ezred, bévül sűrű, dúlt szesz,
kívül papír és indigó,
s mint plafon felé vágtató dugó
mögött az angyal habja, múlt lesz
jövendőnk, nem nagy durranás.
Talán majd összerakja más.
És van még egy régi kép. Nem vagyok ugyan rajta, de rajta vannak ketten a csapatból, 2005 szilveszteréről. Szeretném, ha ők képviselnének bennünket, akik tegnap este is találkoztunk. Mert de jó volt.
2 megjegyzés:
Az említett kocsonya finom volt. Blogolásban gazdag új évet! Remélem, jövő szilveszterkor is tartasz blogíró-olvasó talákozót! :-)
Tényleg jó volt a tegnap(előtt) este, és nekem a tegnap is - nem volt felhőtlen, de szerintem jót beszélgettünk.
Isten áldjon!
W
(Tejóég, mondhat Woland olyat, hogy "Isten áldjon!"?)
Igen, jó volt. Most viszont időhiány lépett fel, kissé elakadtam.
Pedig Kisblog-témám lenne bőven. De ha szünetben sem tudok időt teremteni hozzá, mi lesz később?
Pedig jól hangzott volna jövő karácsonykor a Kisblog/365!
Megjegyzés küldése