Hitler szépséges halála

(Kisblog/5)

Amikor Bereményi Gézát a Cseh Tamás-dalok gyártásának műhelytitkairól faggatják, általában kiemelkedően hülyének tetteti magát. Néhány nagyon egyszerű dolgot mond mindössze. A dalszövegek reflektáltságának ismeretében ezek különösen közhelyszerűnek tűnő dumák. Mantrák. Haggyálbékének. Az első ilyen, hogy ő költőnek tekinti ugyan magát valamennyire, de olyannak, akinek ahhoz, hogy beinduljon, a vers ritmusát készen kell kapnia, és ezt végzi el a mindenkori zenésztárs, legtöbbször persze Cseh Tamás. (Ez azért még nem annyira butaság.) A másik közlése az szokott lenni, hogy ö mindig a dallam hangulata ELLENÉBEN próbál szöveget írni, merthogy ezeknek a daloknak meg kell bolondulniuk valamitől, lehetőleg többszörösen is, és ez a dolog itt kezdődik. Emlékszem, már harminc éve is ezzel jött egy tévéinterjúban, és hivatkozott is valami dalra, már nem emlékszem, mire pontosan. De lehet, hogy nem is ismertem még akkor azt a dalt. — Nos, a bolondériáimban elég alapos tudok lenni, úgyhogy egyszer végigondoltam az első négy-öt lemezt ilyen szempontból, és arra a megállapításra jutottam, hogy Bereményi ugyan létező, de mindenképpen kisebbségben lévő daltípusról beszél. (Még akkor is, ha elfogadom, hogy belülről, az alkotás periódusában nekik másképp néznek ki ezek a dolgok.) Kifejezett ellentétet dallam és szöveg között a Levél nővéremnekben talán a Presszóban és a Nincsen másban érezni, és a Fehér babákban és a Műcsarnokban is akad néhány ilyen, pl. a Lee van Cleef vagy a Tábori lap Karády Katalinnak. Tény, hogy az Antoine és Désiré valóban tele van ilyenekkel (talán ennek a hatására rögzült ez a benyomás Bereményiben); de annak inkább az az oka szerintem, hogy ez egy irtózatosan reflexív, ironikus-önironikus, egyszerre abszurdban és groteszkben utazó összeállítás. Ott minden ellene megy mindennek, hetedíziglen. — Mindenesetre: ez nem sok. És a későbbi műsorokban sincs ilyen dal túl sok; a nosztalgikusabb dallamokra jórészt igenis nosztalgikus(nak is értelmezhető) szövegek tapadnak, a dinamikusabbakra szemétkedőbbek. Soroljam? Minek, nem vita ez, nem kiütésre megy, csak érteni akarok valamit. (Azt, hogy miért mondja ezt mindig Bereményi.) — De tény, hogy azért mondja, mert a dolog erősen foglalkoztatta őt (vagy őket) egy időben. 1974-ben született a Hitler halála című daluk, meghallgatható Cseh Tamás honlapján; na ott ez a dolog valóban ordító. Nézik, meddig lehet elmenni. Olyan dallam jön ott szembe, olyan líra, andalító tenorizmus, áhítatos fütty és társaik, hogy attól minden csaj tocsogni kezd alul-felül, és a szövegben pedig Hitlert locsolják benzinnel, meggyújtják, de szépen ég! De szép! — Nos, ez a kísérlet vége alighanem, ebből láthatták (lehet is látni tényleg), hogy mindent meg lehet csinálni, hihetetlen hatást vált ki ez a dal is például, de csak egyszerit: általában senkinek sincs kedve másodszor meghallgatni, én komolyan nem is értem, miért, baromira maradiak az emberek, de hát ha maradiak.

(http://www.cseh-tamas.hu/, zene, videó, Hitler halála)