(Kisblog/4)
1993-ban a Szorobán nevű (úgy tudom, azóta már rég összeomlott) kiadónál megjelent egy rendkívül fontos kötet, az volt a címe, hogy Rejtjelek, és egy szociológus házaspár írta nagy tömegű tanítvány és munkatárs háttérmunkájának segítségével: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. Hihetetlenül szemét könyv lett sajnos mind kiadói, mind nyomdai tekintetben, tele van helyesírási, tagolási és tördelési hibákkal, gyűlöletes kézbe venni is, nem is vették sokan. Úgyhogy nem sajnálom én a kiadót. De a könyvet magát igen, alapkönyv ön- és társismereti szempontból egyaránt. Azzal foglalkozik, hogy mi, társas lények milyen jeleket, nyomokat hagyunk magunkról, illetve hogy milyen jellegzetesen emberinek nevezhető szempontok mozgatnak bennünket az életünkben. Vannak-e ilyen hajtóerőink egyáltalán (ez költői kérdés), azok mifélék és hogyan ragadhatók meg. A szerzőpáros hosszas mérlegelés után 11 ilyen motivációt választott ki, ezeket a következőképpen nevezte el: kapcsolatteremtés — környezeti hatások — ismeretrendezés — tekintélykövetés — feladatvégzés — erkölcs — birtoklás — dominancia — szabadság — életmód — életcél. Mindezek a hajtóerők három szinten működhetnek szerintük: a) belső késztetettség, b) célmotiváció, c) megfeleléskészség. Az a) esetben ösztönösen mozgat engem egy hajtóerő. (Pl. képtelen vagyok elviselni a korlátokat, ez a szabadság-belső-késztetettség.) A b) esetben meg is tudom magamnak fogalmazni, hogyan próbálom elérni a célomat. (Pl. Petőfi végiggondolta, hogy a szabadsághoz a királyok elpusztítására van szükség. Hogy igaza volt-e, az más kérdés, de megfogalmazta, így tudott rá törekedni.) A c) eset akkor következik be, ha képes is vagyok törekvésemet működtetni. (Isten tudja, hogyan, de tényleg akadnak olykor belsőleg szabad emberek. Ők képesek működtetni ezt a humán törekvésüket. Petőfi pl. nem biztos, hogy mindig tudta, XY meg igen.)
Eddig az elmélet egyik fele. A másik pedig az, hogy a szerzők ezeket a motivációkat a kommunikáció, a nyelvi megnyilvánulások szintjén vizsgálják. (Ezer helyen lehetne, de ők ott vizsgálják.) Ezek a megnyilvánulások lehetnek írásosak is, szóbeliek is, eredhetnek költőtől, színésztől vagy ápolónőtől, mindegy. A lényeg: a rejtjeleket ők ezekben a megnyilvánulásokban keresik. Mégpedig: nem abban, AMIT egy dologról mondunk, hanem abban, AHOGYAN.
Így hát a szerzők szerint 33 beszédmódot érdemes keresni az írás- és beszédműveinkben. Ezt a krisztusi megváltás-számot mutatja be a könyv. Mint minden szakmai munka, ez is vitatható természetesen és szerencsére. Ugyanakkor, mint minden becsületes szakmai munka, kemény munkával ugyan, de valóságosan ellenőrizhető is: megfogalmazásai, körülírásai pontosak, érvekkel ellátottak, vagyis más, erősebb érvekkel megtámadhatók.
Nem tudom bemutatni a könyvet magát: de mutatok egy példát. Választok hozzá egy beszédművet; majd röviden megmutatom a jellegzetességeit. (Olyan röviden, hogy az nem lesz meggyőző, de érdekes talán igen. Nyomozzatok utána.)
„Bezzeg faltörő kosnak akkoriban, elején az én történetemnek, jó voltam, sőt nagyon jó voltam. E csak kulturálatlanságában egységes, magyarul betyár, zsidóul frech, még nemes fölbuzdulásaiban is hazug Budapesten. Vad-bús, egyelőre ártalmatlan, a magyarság és a jó véletlenségű vallás passe-partout-jával fölszerelt, kemény fej. Neki is mentem minden falnak, a szittyának és betű nélkülinek elsősorban, mert ehhez első jussom volt, de a héber betűsnek is, ha muszáj volt. Egy-két rést törtem, úgy emlékszem, egy-két babonát szétrúgtam, egy-két embert meghódítottam, talán. A csoda csak két napig csoda, az emberek fölocsúdtak, s a halottakat eltakarították velem együtt. Az én fejem kissé összetört, de a szemem ép maradt, s láttam, mint ugrálnak be a réseken azok, akik engem a legharagosabban ugrattak. Ez is fátum; olyan embernek születni, aki másoknak egyengeti az útját harminc éven belül és mindenütt, a leendőknek is. De ennél a fátumnál jobban fáj, hogy véres fejemet és szívemet senki se látja, most se látja. Amikor abban az időben, melyben ezek történtek, egy kis enyhülést s barátokat akartam az alkoholon kívül, bolondokat vagy igazán fantasztákat kellett társaimul kikeresnem. Akiknek a dolgok külső rendje szerint testvérekként kellett volna állniok mellettem, elmentek a vásárra, már előre örültek a bekövetkezendőknek, amikor nem szükséges az én személyemmel mint aktuálissal foglalkozniok. Valószínű, hogy asszonylelkem beleránt, kényszerít sok igazságtalanságba is, de a haragom igazságos. S nevetek előre azon az engem vigasztalni akaró bölcsön, aki kül- és belföldi példákkal akar meggyőzni arról, hogy ez mindig így volt. Nekem sem Akiba, se más, hitelesebb bölcs nem imponál: a hivatásos bölcs tanároknak dolgozik, az egyéniség viszont a saját maga filozófusa. Joga van mindenkinek, akinek képessége van hozzá, saját hibáit megbocsátani s reklamálni emberektől azt, ami hite szerint reklamálandó.”
A feladat most az, hogy a beszédmód és ne a téma, a konkrét állásfoglalás jellegzetességeivel foglalkozzunk. (Tematikusan egy pórul járt korhelyt látunk, aki nagyra van magával és rettentően erőszakos. Ez tehát nem érdekes, ellenben:)
a) a beszélő folyton az érzéseiről beszél (kapcsolatteremtés belső késztetettsége)
b) keretet képez, rendezőelvet keres a történtek megítéléséhez (ismeretrendezés cél)
c) vitatkozik önmagával, érvel, önállóan rendszerez (ismeretrendezés megfeleléskészség)
d) érzelmesség, pátosz; kihasználatlanság érzése (feladatvégzés belső késztetettség)
e) belső igény a cselekedetek indoklására (erkölcs belső késztetettség)
f) sóvárgás valaminek a birtoklására (birtoklás belső késztetettség)
g) elismerésvágy, sikervágy (dominancia belső késztetettség)
h) elérendő státusz tudata (dominancia cél)
i) függetlenség vágya; felfokozottság, dramatizálás, totalizálás (szabadság belső késztetettség és cél)
j) egész életet összefogó, kiteljesítő életcél, hivatás vágya (életcél belső késztetettség)
A szöveg létrehozóját összefoglalóan két dolog jellemzi: 1) nagyon sok dinamikus, izgékony belső késztetettsége, olykor célja van; megfeleléskészség dolgában azonban rosszul áll. Az ilyen alkatok sérülékenyek, ritkán érik el céljukat, és az ok részben bennük van: képtelenek kiépíteni magukban azokat a mechanizmusokat, amelyek működőképessé teszik törekvéseiket. — 2) A szerző kevéssé érzékeny az apróságokban, kis benyomásokban vagy egy életformában való megnyugvásra. Nincsenek tehát menekülési útvonalai. Tekintélykövetés sem jellemzi, önmagát azonban el tudná képzelni tekintélyszemélyként: a dominancia vágya ugyanis feltűnően erős benne. Csak első tud lenni, már második sem.
Összefoglalóan: rendkívüli erő, rendkívüli tudatosság, és rendkívüli alkalmatlanság a kiteljesedésre. Várhatóan fiatalon fog elpusztulni, boldogtalanul, kudarcosan. Mélyrepülésben.
Vajon ki volt ő? Még nem mondom meg. Majd. Talán.
(A könyvet megjelenésekor szereztem be: egy akkori filozófus kollégám ajánlotta, hálás is voltam érte. Mindig is az volt a véleményem, hogy mérce lesz a könyv sorsa, legalábbis az én szememben: ha elterjed, ha olvassák, ha próbálgatják az emberek, akkor egészséges az önvédelmi-önépítő rendszerük. Ha nem, akkor jönnek a pöcs önismereti tanfolyamok, drámajátékok, asztrológusok, grafonauták (mint ahogy jöttek is, jó pénzekért), és akkor úgyis mindegy. Akkor ez egy lelkileg összeomló nemzet. Nos, most én is dramatizáltam. De tény, hogy a művet sosem adták ki többé, a szerzők még próbálkoztak ugyan, de aztán visszahúzódtak a tutiba. Írták tovább a könyveiket 100-200 embernek: a szakmának. Ennyi a történet. Megszerezhetetlen könyvecske már, sajnos.)
Eddig az elmélet egyik fele. A másik pedig az, hogy a szerzők ezeket a motivációkat a kommunikáció, a nyelvi megnyilvánulások szintjén vizsgálják. (Ezer helyen lehetne, de ők ott vizsgálják.) Ezek a megnyilvánulások lehetnek írásosak is, szóbeliek is, eredhetnek költőtől, színésztől vagy ápolónőtől, mindegy. A lényeg: a rejtjeleket ők ezekben a megnyilvánulásokban keresik. Mégpedig: nem abban, AMIT egy dologról mondunk, hanem abban, AHOGYAN.
Így hát a szerzők szerint 33 beszédmódot érdemes keresni az írás- és beszédműveinkben. Ezt a krisztusi megváltás-számot mutatja be a könyv. Mint minden szakmai munka, ez is vitatható természetesen és szerencsére. Ugyanakkor, mint minden becsületes szakmai munka, kemény munkával ugyan, de valóságosan ellenőrizhető is: megfogalmazásai, körülírásai pontosak, érvekkel ellátottak, vagyis más, erősebb érvekkel megtámadhatók.
Nem tudom bemutatni a könyvet magát: de mutatok egy példát. Választok hozzá egy beszédművet; majd röviden megmutatom a jellegzetességeit. (Olyan röviden, hogy az nem lesz meggyőző, de érdekes talán igen. Nyomozzatok utána.)
„Bezzeg faltörő kosnak akkoriban, elején az én történetemnek, jó voltam, sőt nagyon jó voltam. E csak kulturálatlanságában egységes, magyarul betyár, zsidóul frech, még nemes fölbuzdulásaiban is hazug Budapesten. Vad-bús, egyelőre ártalmatlan, a magyarság és a jó véletlenségű vallás passe-partout-jával fölszerelt, kemény fej. Neki is mentem minden falnak, a szittyának és betű nélkülinek elsősorban, mert ehhez első jussom volt, de a héber betűsnek is, ha muszáj volt. Egy-két rést törtem, úgy emlékszem, egy-két babonát szétrúgtam, egy-két embert meghódítottam, talán. A csoda csak két napig csoda, az emberek fölocsúdtak, s a halottakat eltakarították velem együtt. Az én fejem kissé összetört, de a szemem ép maradt, s láttam, mint ugrálnak be a réseken azok, akik engem a legharagosabban ugrattak. Ez is fátum; olyan embernek születni, aki másoknak egyengeti az útját harminc éven belül és mindenütt, a leendőknek is. De ennél a fátumnál jobban fáj, hogy véres fejemet és szívemet senki se látja, most se látja. Amikor abban az időben, melyben ezek történtek, egy kis enyhülést s barátokat akartam az alkoholon kívül, bolondokat vagy igazán fantasztákat kellett társaimul kikeresnem. Akiknek a dolgok külső rendje szerint testvérekként kellett volna állniok mellettem, elmentek a vásárra, már előre örültek a bekövetkezendőknek, amikor nem szükséges az én személyemmel mint aktuálissal foglalkozniok. Valószínű, hogy asszonylelkem beleránt, kényszerít sok igazságtalanságba is, de a haragom igazságos. S nevetek előre azon az engem vigasztalni akaró bölcsön, aki kül- és belföldi példákkal akar meggyőzni arról, hogy ez mindig így volt. Nekem sem Akiba, se más, hitelesebb bölcs nem imponál: a hivatásos bölcs tanároknak dolgozik, az egyéniség viszont a saját maga filozófusa. Joga van mindenkinek, akinek képessége van hozzá, saját hibáit megbocsátani s reklamálni emberektől azt, ami hite szerint reklamálandó.”
A feladat most az, hogy a beszédmód és ne a téma, a konkrét állásfoglalás jellegzetességeivel foglalkozzunk. (Tematikusan egy pórul járt korhelyt látunk, aki nagyra van magával és rettentően erőszakos. Ez tehát nem érdekes, ellenben:)
a) a beszélő folyton az érzéseiről beszél (kapcsolatteremtés belső késztetettsége)
b) keretet képez, rendezőelvet keres a történtek megítéléséhez (ismeretrendezés cél)
c) vitatkozik önmagával, érvel, önállóan rendszerez (ismeretrendezés megfeleléskészség)
d) érzelmesség, pátosz; kihasználatlanság érzése (feladatvégzés belső késztetettség)
e) belső igény a cselekedetek indoklására (erkölcs belső késztetettség)
f) sóvárgás valaminek a birtoklására (birtoklás belső késztetettség)
g) elismerésvágy, sikervágy (dominancia belső késztetettség)
h) elérendő státusz tudata (dominancia cél)
i) függetlenség vágya; felfokozottság, dramatizálás, totalizálás (szabadság belső késztetettség és cél)
j) egész életet összefogó, kiteljesítő életcél, hivatás vágya (életcél belső késztetettség)
A szöveg létrehozóját összefoglalóan két dolog jellemzi: 1) nagyon sok dinamikus, izgékony belső késztetettsége, olykor célja van; megfeleléskészség dolgában azonban rosszul áll. Az ilyen alkatok sérülékenyek, ritkán érik el céljukat, és az ok részben bennük van: képtelenek kiépíteni magukban azokat a mechanizmusokat, amelyek működőképessé teszik törekvéseiket. — 2) A szerző kevéssé érzékeny az apróságokban, kis benyomásokban vagy egy életformában való megnyugvásra. Nincsenek tehát menekülési útvonalai. Tekintélykövetés sem jellemzi, önmagát azonban el tudná képzelni tekintélyszemélyként: a dominancia vágya ugyanis feltűnően erős benne. Csak első tud lenni, már második sem.
Összefoglalóan: rendkívüli erő, rendkívüli tudatosság, és rendkívüli alkalmatlanság a kiteljesedésre. Várhatóan fiatalon fog elpusztulni, boldogtalanul, kudarcosan. Mélyrepülésben.
Vajon ki volt ő? Még nem mondom meg. Majd. Talán.
(A könyvet megjelenésekor szereztem be: egy akkori filozófus kollégám ajánlotta, hálás is voltam érte. Mindig is az volt a véleményem, hogy mérce lesz a könyv sorsa, legalábbis az én szememben: ha elterjed, ha olvassák, ha próbálgatják az emberek, akkor egészséges az önvédelmi-önépítő rendszerük. Ha nem, akkor jönnek a pöcs önismereti tanfolyamok, drámajátékok, asztrológusok, grafonauták (mint ahogy jöttek is, jó pénzekért), és akkor úgyis mindegy. Akkor ez egy lelkileg összeomló nemzet. Nos, most én is dramatizáltam. De tény, hogy a művet sosem adták ki többé, a szerzők még próbálkoztak ugyan, de aztán visszahúzódtak a tutiba. Írták tovább a könyveiket 100-200 embernek: a szakmának. Ennyi a történet. Megszerezhetetlen könyvecske már, sajnos.)
3 megjegyzés:
Kölcsön adod? Nem mintha a következő fél évben lenne időm olvasni - ez egyébként számomra rettenetes.
W
Fél évre nem adok kölcsön semmilyen könyvet. Ki van zárva. Pár hónapra esetleg, de már az is sok. Irigy lettem.
Egyébként tényleg baromi fontos könyv számomra. Egyszer a Lászlóban kölcsönadtam egy lánynak (nagyon tetszett nekem, nyilván azért adtam oda egyáltalán), a csaj meg már leérettségizett, eltűnt, én pedig vadászni kezdtem rá a volt osztályfőnöke felhasználásával. Mindenki kérdezte, mi van, ennyire rá vagy indulva? De akkor már csak a könyvre voltam, vissza is szereztem.
Rettenetesen szabálytalan lány volt egyébként, csak az ilyenek érdekesek. Balszerencsémre azonban tartok itthon egy ilyet.
Na ennyit arról, miért akarom nem kölcsönadni a könyvet. Mert nem szeretnék majd utánad kajtatni a volt osztályfőnöködön keresztül.
Baromira szabálytalan ez a könyv is. Szeretem magam mellett tudni.
Na. Ez jó hülye válasz lett. de legalább hosszú.
A bookline-nál pillanatnyilag kapható.
(2009. április 30-án este 10-kor).
A Rejtjelek 2 is, amit a Kossuth kiadó adott ki 1995-ben.
Megjegyzés küldése