2008. december 6., szombat

Bejegyzés no. 4

(Ezt a szöveget tegnap kezdtem el írni, úgyhogy a ’ma’ valójában tegnap, és így tovább.)

Ma fotókiállításon voltam az osztályommal. Az Árpád hídnál vettem észre az SMS-t, ami közölte velem, hogy „holnap 10–től B. órája az 5. ker.-ben, a Szabad sajto u 5 alatt lesz.”
[Még mielőtt továbbmennénk, egy kis magyarázat: B. a szakelmélet-tanárom, aki valamilyen ok folytán azt képzeli, hogy neki mindenképpen be kell mutatnia azt a hatalmas tudását, amit a híres-neves művészeti egyetemen nagy nehezen beleerőszakoltak. Na de erről majd később.]
Visszatérve az SMS-hez: bevallom, nem teljesen értettem. Miért lenne holnap? Szombaton?! Csak Óbudán, az üres tanteremben esett le, hogy az a holnap valójában ma, az SMS tegnapi, úgyhogy rohantam a buszhoz, amint megtudtam, hol is van az a bizonyos Szabad Sajtó utca. Szeretném, ha a kedves olvasó nem esne az én hibámba: ilyen utca nem létezik. Szabad Sajtó út, na olyan van. (Amúgy furcsa, mert sok helyen utcának írják. Talán ezért találtam oda.)
Tehát: Étienne Sved fotókiállítását néztük meg. Ő egy zsidó származású, Magyarországon született fotós (eredetileg Süsz Istvánnak hívták), aki egész életművét külföldön hozta össze, mivel ’38-ban Egyiptomba menekült, a háború elmúltával pedig Párizsba költözött. Már nem él. (Sajnos csak az algériai és egyiptomi fotóiból tudok mutatni néhányat, a világháló ugyanis, úgy tűnik, még soha nem hallott ilyen nevű fotósról.)
Fél 11-kor sikerült bejutnunk a galériába, és arra a röpke egy órára, amíg ott voltunk, azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk egy 1 oldalas elemzést a kiállításról, amit még ott le is kell adni. Téma: milyen stílusú, témájú képeket készített Sved, mi érdekelte fotós szempontból?
Hát, oké. Nézegettem, jegyzetelgettem. (Egész jó kiállítás volt.) El is kezdtem írni az elemzést, mert azért egy óra nem túl sok idő erre, ha még nézelődni is kell. Csakhogy ekkor a tanárunk valószínűleg rájött, hogy ő tanult az egyetemen 1-2 szempontot, ami alapján képes összefüggő mondatokat alkotni a kiállításról, és nem bírta ki, hogy segítség címszó alatt ne ossza meg velünk.
Amit elmondott, annak egy része leolvasható volt a kiállított fotókról, másik része alájuk is volt írva, harmadik részét pedig én magam szerettem volna leírni (nagyrészt azt mondta el amúgy, amit a linkre kattintva magatok is olvashattok). Miközben tehát a teljesen fantáziátlan, de nagyon okosnak szánt elemzéseket hallgattam, azon tűnődtem, mit is csinálna ilyenkor egy jó tanár. Hát, valószínűleg arra lenne kíváncsi, mit gondol a diák, nem kezdene el okoskodni, hogy demonstrálja, mennyire felkészült, és nem próbálná megelőzni a tanítványokat, hogy ő mondhassa meg a tutit. Olyan érzésem támadt, hogy az egész feladatot csak azért adta fel, hogy örülhessen, mennyivel többet tud nálunk. Holott egy fenét. (Egyébként az egész ember ilyen: rohadtul művészinek képzeli, hogy nem ért a számítógépekhez, nem tud angolul, stb. Ő a szétszórt, hanyag művészlélek. És persze rohadtul nem érdekli a többi ember –ez pont abból látszik, hogy a legnagyobb hülyeségekre is úgy reagál, mintha komolyan venné. Na persze ez így kissé sarkított.)
Szóval, miután majdnem minden leírásra szánt gondolatomat visszahallottam valamilyen formában, úgy éreztem, muszáj olyat írnom, hogy tudassam a tanárral: lehet diploma nélkül is tartalmasat írni.

Olyannyira kitartottam e tervem mellett, hogy még akkor is az utolsó mondatokkal kínlódtam, mikor már mindenki más lelépett (utána még óránk volt ugyanis). A tanár persze biztosított róla, hogy megvárja, amíg befejezem. Itt kezdtem érezni, hogy ennek most már mindegy, de voltam olyan idióta, hogy csak nem hagytam annyiban: majd otthon befejezem és elküldöm neki levélben! (Mert még ez is meg lett engedve nekem.) Azt hiszem, mondanom se kell, hogy ezzel vége lett a nagy bizonyítási láznak: este hazamentem, begépeltem a szöveget, befejeztem az utolsó mondatot, kicsit szalonképesebbé tettem, majd elküldtem a tanárnak. Vége.

Közszemlére is teszem itt és most az írást:

Kiállításelemzés

A kiállított képek alapján úgy tűnik nekem, hogy Étienne Sved elég tág érdeklődési körű fotós volt. Egyrészt foglalkoztatták a sajátjától nagyon eltérő kultúrák (bár volt, amelyik a sajátjává vált néhány évre – pl. Egyiptomé), másrészt a természet és ember alkotta formák, alakzatok közti analógia, harmadrészt a tükrözés által létrejövő szimmetriák, és a szimmetria által létrejövő formák. Színekkel egyáltalán nem foglalkozott, úgy tűnik.
Menjünk azért sorjában. Az algériai és egyiptomi fényképek nagyon emberközpontúak, tele portrékkal, pillanat-, hangulat- és életképekkel – tehát a fentebb használt ’kultúra’ szót nem is annyira az építészetre, képzőművészetre, stb.-re­­ értettem, sokkal inkább arra az életvitelre, világlátásra, amelyből azok kinőttek.
Jellemző még ezekre a fotókra, hogy erősen kontrasztosak (miközben mégis részletgazdagok), és, annak ellenére, hogy kivétel nélkül mindnek az ember a fő témája, gyakran kihangsúlyozzák a teret. Érdekes módon én inkább ezért érzem ezeket a képeket grafikaibb (sőt, inkább festmény) jellegűnek, nem a kontrasztok miatt. (Ezzel szándékosan ellent kívántam mondani a tanárnak és a hivatalos vélekedésnek, amely szerint a monokróm hatás és a nagyon erős kontrasztok grafikaivá teszik a képeket. Persze így is gondoltam.)
A harangtorony –képek teljesen másmilyenek. Ember véletlenül sem szerepel rajtuk, legfeljebb közvetve. Ezek a fotók sokszor teljesen rajz-szerűek, sőt, 1-2 kivételt leszámítva akkor se változna sok minden rajtuk, ha tényleg azok lennének. Svedet itt csupán a természetes és (sokszor természet ihlette) mesterséges formák szerkezeti hasonlóságai érdekelték. Az izgalmas ezekben a képekben pont az, ahogy egyes építmények úgy idéznek természeti formákat, hogy eredetileg valószínűleg nem akartak konkrétan hasonlítani rá (csupán az ormentikájukat tekintve). Sved látta a részleteket (ez más képeiből is látszik).
Végül pedig az egymásrahelyezéses képekről egy-két szót. Természeti formák és képződmények tükrözéséből olyan képeket kapunk, amelyek, azon kívül, hogy (nem meglepő módon) szimmetrikusak, sokszor egyenesen emberi (vagy állati) arcokat ábrázolnak. Olyan, mintha minden az ember körül forogna. Valószínűleg ez a mondanivalójuk is (ugyanis Sved képei azért nem csak az esztétikai élményre mennek rá, hanem sugallni is próbálnak dolgokat).

Hát, ennyi. Elég semmilyen lett szegény. És még csak igazi vége sincs. Ha még ott helyben beadtam volna, jó írásnak is tűnhetne, ugyanis ha valaki úgy ír ilyet egy kiállításról, hogy akkor látta először a képeket és akkor hallott először a fotósról, ráadásul alig egy óra a határidő a beadásra, akkor ez egy egész pofás elemzésnek számít (az egyes hiányosságokat pedig lehet az idő szűkösségével magyarázni). Így viszont, hogy volt rá egy fél napom, ez elég kevés, majdhogynem semmi.

És hogy mindezt miért írtam le? Hogy röhögjek magamon. Megérdemlem.

7 megjegyzés:

barna írta...

Ma elmegyek oda (remélem, nyitva van), megnézem a kiállítást, ami nem tűnik épp rossznak. Azután majd híradással leszek az írásod felől.

Annyi már most biztos, hogy önértékelésedben nincs igazad. Ez nem rossz írás, sőt. A kérdés csak az, mennyire jó. (Mennyire pontos, tartalmi, mennyire teljes.) Meglátjuk.

dini írta...

Ja igen: a kiállítás ma (dec. 07.) zár, 15 órakor. Tudom, hogy te már tudod, de hátha másokat is érdekelt volna.
Mellékesen a bejegyzésem lényege nem a kiállítás lett volna, az csak az apropó volt.
Az írás meg nekem is egyre jobban tetszik.

barna írta...

Furcsa, hogy ezt a fickót még senki sem emlegette nekem. Majd mindjárt megnézem Kuli blogján, hogy ő emlegeti-e a magyarjai között, de szerintem ő se. Egészen fenomenálisak ezek a cuccok. Szerintem neked most a leginspirálóbb vagy inkább legvisszaigazolóbb a Marokkó-sorozata lehetett, de persze a szimmetria-képeiből is lesz mit tanulnod. Csak hát az sok-sok pepecselés, komoly apparátus is kellene hozzá, és borzasztó sok szabadidő. Mindenesetre mindkét képtípusa olyan, hogy rágyúrhatsz te is hasonlókra, és tulajdonképpen már magadtól el is kezdted.

Ebben tehát az a mag, hogy hasonlóak vagytok e területeken.

Ott vannak még azok a kibaszott harangtornyok. Ugye emlékszel még, hogy mi a témája a közös vállalkozásunknak? Amit most már feltétlenül meg kellene csinálni. Ez a "tetők, kémények, égdarabok" projekt. E. S. ezt is megcsinálta előttünk, persze ő azért, mert voltak neki Provance-ban ezek a kémények. Budapesten csak prosztinger változatban lehetne ezt fellelni, hát akkor leljük fel abban.

Tehát ez a hármasság valóban kiveri a szemet, minden katalógus említi is, nem lehet nem látni. A másik meg ez a fekete-fehér "fotografikusság", hát ez is le van írva mindenhol. De attól még látni is, nagyon.

Nem a tipizálás tehát a lényeg, hanem hogy lényegeset kell mondani egy óra alatt (baszki, hogy ezt így ki merte találni valaki!)ezekről a típusokról, eredetit a közhelyszempontokról, ennél nehezebb dolog nincs is - és szerintem neked sikerült, és azt hiszem, nagyjából igazad is van a részletekben.

Szerintem jó írás a szakkritikád, és amit annál is fontosabbnak tartottál, az egész szöveged meg szerintem elsőrangú. Nagyon sajnálnám, ha most megint fél évig nem írnál semmit. Pedig hát aligha fogsz, azt gyanítom.

Névtelen írta...

nagyon tetszik

nekem ez a három fotó itt. szívesen megnézném a többi képét is. és izgalmas alak lehetett ez az etienne sved. kíváncsi lettem rá.

lala

Névtelen írta...

Kuli vagyok, valóban nem irtam még róla, mert egyelőre csak kortársakról irok, igy is van elég, sok téma hever még előttem. Amúgy a kiállitásban az a furcsa, és ez Dini irásában is az, hogy a fickó két dolgot kever, a dokumentarizmust az afrikai képeivel, és a megrendelésre készitett design vagy stock fotókat. A kiállitás első pár képe pont nem dokumentarizmus, ami azért furcsa, mert mint fotós, ebben alkotott érdekeset. A designt ma már nem tartják annyira érdekesnek, bár nekem meg pont az tetszik jobban, az érdeklődésemnek megfelelően. Egyébként Svednek jelent meg könyve is, persze párizsban, ha otthon leszek, majd megkeresem, abban ezerszer jobb képek is vannak, mint amik ott voltak a kiállitáson. Ja, és még valami. Borzasztó tanári módszer az, hogy nem hagyja gondolkodni az embereket. Vagy a kiállitás megnézése előtt kellett volna mesélnie, leginkább az életműről, mert az érdekes, vagy utána kellett volna beszélgetnie, de nem kinyilatkoztatnia. Más. Ha érdekes kiállitást néznél, menj el a Nessim galériába, most épp aqua cimmel vizes képek láthatók, lehet rajtuk gondolkodni, nagyon vegyes a válogatás.

dini írta...

Azóta ki lett javítva az összes elemzés, és -ki hitte volna?- mindenkié ötös lett. Ennyit erről.

zsolt.ro írta...

Én is láttam a kiállítást. Megfogott, klasszikus (fotós) értelemben. Később megnéztem Vancsó kiállítását, is, az méginkább: pl. mert az kortárs.