Találtam a gépemen egy februári naplótöredéket. Érdekesnek találom. A télen volt az első periódusa az agytalanságomnak: egy gyógyszeres kezelésnek köszönhetően vegetatív véglény lettem, „mindjárt k karikás ostorommal”, és ez tartott 3 hónapig. Akkor ilyesfélékkel próbáltam tartani magam: a napok folyamatos számontartása (3 napig sikerült is írni ezt a naplót), feladatokat adtam magamnak, verseket tanultam, érezni próbáltam. Nem vicces ám! Gyakorlatilag semmilyen sikerrel. De valahogy mégis átgörgettem magam ezen az időszakon. Most a második ilyen ciklus van. (Azzal hitegettek, hogy szeptemberben befejeződik, de most közölték, hogy 2 hónapot rá kell húznom.) Minden ugyanúgy zajlik most is, csak talán kevésbé látványosan: megszoktam a dolgot, rutinosabb lettem. Naplót már nem írok. Nem is próbálkozom.
„2008. február 13.
Tegnap este a Ráday utcában Cseh Tamás dedikálta a róla szóló Bérczes-interjúkönyvet. Iszonyú sok ember, tévék, izgalom, a Mátyás utcáig érő vastag sor. Nem jutottam be, nem olyan nagy baj. Találkoztam ismerősökkel, pl. Éva (Fürjes felesége), nagyon nagy drukker, aranyos. CsT láthatóan jól van. Hálistennek meg fog gyógyulni. Bérczes azonban nehezen viselhette az estét, ő a kutyát sem érdekelte, ami azért baromira méltánytalan. Nagy tetvek vagyunk mi, „rajongók”! — El is ment korán.
Én Boros Ildinél jól elvoltam, dumáltunk, sokat röhögtünk, kaptam gulyáslevest, néha lenéztünk az utcára. Reménytelen. Nyolc után hazamentem. Így is jól betaknyosodtam.
Ma ez a taknyosság van. Alig látok. A 30 %-os agyam tovább csökkent, kábé megfeleződött. Képtelen is voltam egyetemi órákra bemenni, pedig két filozófia-órára is szándékoltam. (Hegel, meg metafizika.) A délelőtt nyögvenyelős volt (a nyelvtanórák különösen sikertelenek mostanában az osztályomban), tankönyvrendeléssel szaroztam, aztán hazajöttem.
Itthon két hír: egyrészt megjavították a kocsit, csaknem hetvenezerbe fog kerülni — borzalom! Viszont a nyomda elkészült Mária könyvével, és szép, jó kézbe venni. Csak nem tudja átérezni az örömöt. Én se, sajnos, ami azt illeti. De majd megjön a büszkeség!
Dinivel szinte nem találkoztam, Gergő eltűnt — mindkettő nagyon nyugtalanít. Dolgozni nemigen tudtam, dolgozatjavításhoz sem volt erőm, még a tennivalóim végiggondolására se. Blokk. Verset azért tanultam valamennyit. Lassan, de mászogat be a fejembe József Attila, a 37-es évjárat. Megtanulom előbb-utóbb még a hihetetlen szar verseket is, mint az Arany-laudáció, vagy a Csak most értem meg... vége. De ez nagyon jó év volt neki egyébként, a legjobb, mármint persze kizárólag versileg. Innen már költőileg nincs feljebb. Nem is lett. Meg amúgy is a vonatsín lett.
A Nagyvilágban olvastam Doris Lessing-novellát, de képtelen vagyok a végéig eljutni, Pomukkal még bírkózom. Két Nobel-díjas. Nekem egyelőre zárt világok. Ingeborg Bachmannba ellenben megint beleszerettem. Nem annyira a pár oldalas irkafirkába, de a figurába. Szédítő az az arc is — és a 13 dioptria, amit letagadott! Folyton átbukfencezett mindenen, és a szórakozottságára fogta, bűbájosan. Többet kellene tudnom róla. Meglesz.
Dininek kezébe nyomtam a Cseh Tamás-könyvet, ennyi volt ma a találkozásunk. Julitól pedig meg kellene már kérdeznem, nála van-e a Schilling-könyvecske, mert valahol lennie kell!
Tegnap volt Cserhalmi születésnapja, felvettük a prágás portréfilmjét, jó lenne végre megnéznem.
A Hazám-at tanítottam, érdekes volt. K
orkép, körkép, kórkép.
Orbán évet értékelt. Tulajdonképpen ügyesen.
Nemmel fogok szavazni. Túl könnyű ez a dolog így, fideszes urak!
Valami baj van a nettel, tönkrementek a honlapjaink. Olvashatatlan betűkombinációk.
Fél 11, ennyi mára. Nem fogok öngyötrő dolgokat leírni. Másokat gyalázót se. Pedig R P elég méretes baromságokat közölt velem. (Elküldtem neki a Raklap-cikkeket, kár volt.) Akkor se. Álomterápia.
„2008. február 13.
Tegnap este a Ráday utcában Cseh Tamás dedikálta a róla szóló Bérczes-interjúkönyvet. Iszonyú sok ember, tévék, izgalom, a Mátyás utcáig érő vastag sor. Nem jutottam be, nem olyan nagy baj. Találkoztam ismerősökkel, pl. Éva (Fürjes felesége), nagyon nagy drukker, aranyos. CsT láthatóan jól van. Hálistennek meg fog gyógyulni. Bérczes azonban nehezen viselhette az estét, ő a kutyát sem érdekelte, ami azért baromira méltánytalan. Nagy tetvek vagyunk mi, „rajongók”! — El is ment korán.
Én Boros Ildinél jól elvoltam, dumáltunk, sokat röhögtünk, kaptam gulyáslevest, néha lenéztünk az utcára. Reménytelen. Nyolc után hazamentem. Így is jól betaknyosodtam.
Ma ez a taknyosság van. Alig látok. A 30 %-os agyam tovább csökkent, kábé megfeleződött. Képtelen is voltam egyetemi órákra bemenni, pedig két filozófia-órára is szándékoltam. (Hegel, meg metafizika.) A délelőtt nyögvenyelős volt (a nyelvtanórák különösen sikertelenek mostanában az osztályomban), tankönyvrendeléssel szaroztam, aztán hazajöttem.
Itthon két hír: egyrészt megjavították a kocsit, csaknem hetvenezerbe fog kerülni — borzalom! Viszont a nyomda elkészült Mária könyvével, és szép, jó kézbe venni. Csak nem tudja átérezni az örömöt. Én se, sajnos, ami azt illeti. De majd megjön a büszkeség!
Dinivel szinte nem találkoztam, Gergő eltűnt — mindkettő nagyon nyugtalanít. Dolgozni nemigen tudtam, dolgozatjavításhoz sem volt erőm, még a tennivalóim végiggondolására se. Blokk. Verset azért tanultam valamennyit. Lassan, de mászogat be a fejembe József Attila, a 37-es évjárat. Megtanulom előbb-utóbb még a hihetetlen szar verseket is, mint az Arany-laudáció, vagy a Csak most értem meg... vége. De ez nagyon jó év volt neki egyébként, a legjobb, mármint persze kizárólag versileg. Innen már költőileg nincs feljebb. Nem is lett. Meg amúgy is a vonatsín lett.
A Nagyvilágban olvastam Doris Lessing-novellát, de képtelen vagyok a végéig eljutni, Pomukkal még bírkózom. Két Nobel-díjas. Nekem egyelőre zárt világok. Ingeborg Bachmannba ellenben megint beleszerettem. Nem annyira a pár oldalas irkafirkába, de a figurába. Szédítő az az arc is — és a 13 dioptria, amit letagadott! Folyton átbukfencezett mindenen, és a szórakozottságára fogta, bűbájosan. Többet kellene tudnom róla. Meglesz.
Dininek kezébe nyomtam a Cseh Tamás-könyvet, ennyi volt ma a találkozásunk. Julitól pedig meg kellene már kérdeznem, nála van-e a Schilling-könyvecske, mert valahol lennie kell!
Tegnap volt Cserhalmi születésnapja, felvettük a prágás portréfilmjét, jó lenne végre megnéznem.
A Hazám-at tanítottam, érdekes volt. K
orkép, körkép, kórkép.Orbán évet értékelt. Tulajdonképpen ügyesen.
Nemmel fogok szavazni. Túl könnyű ez a dolog így, fideszes urak!
Valami baj van a nettel, tönkrementek a honlapjaink. Olvashatatlan betűkombinációk.
Fél 11, ennyi mára. Nem fogok öngyötrő dolgokat leírni. Másokat gyalázót se. Pedig R P elég méretes baromságokat közölt velem. (Elküldtem neki a Raklap-cikkeket, kár volt.) Akkor se. Álomterápia.
Menjünk Viszockij-kiállításra!
csütörtök
Reggel elhoztam a kocsit a szerelőtől. Egy kuplungcsere és a zöldkártya együtt valóban 70000 Ft-ot kóstált. Erről ennyit. Nem megyünk Szlovéniába. (M. nem is tud erről — a tavaszi szünetre szerveznek egy ilyen utat a suliban.)
Tanítás (5 óra), munk. köz. ért., aztán kocsival rohanás a könyvekért. El is hoztunk 100 példányt. Az nagyon sok! De el fog fogyni gyorsan. Este kicsit nézegettük, aztán én nem tudom, mit csináltam, arra emlékszem, hogy a dáthámmal viaskodtam, aztán meg reggel lett.
péntek
Jó nap. De most csak felsorolás: 5 óra (közte 2 a szemét A-sokkal), Füzes E. korrepetálása, Hegymenet-kör (most volt ott először a teljes csapat, és egész biztató volt az a két óra szövegmegbeszélés. - 2 cikkel végeztünk a hatból.) Aztán Törpe: fél 5-től nyolcig baromian klassz beszélgetés Gergővel, Dinivel, és egy ideig Rózsa Petivel. Raklap, politika, jobb-bal, kokárda, mit kezdjünk magunkkal. Dini belezúgott a 20. századi történelembe. És a CST-könyvet olvassa, és sok kis apróságot vesz benne észre, és nagyon szereti.
Valamit kezdeni kellene velük, és most nem kétségbeesetten érzem ezt. Sőt.
Most vacsoráztam. M. az új honlapját tákolja — összejön-e neki valaha? Én írom ezt a semmit — most tényleg semmi —, aztán ezt-azt még kellene csinálni. Az elmúlt napban lényegében nem olvastam, semmi szellemi élményről nem tudok beszámolni. József Attilát sem tanultam. Sebaj, majd holnap. (Mindig holnap.) És lehet, hogy a hét végén megnézzük a Viszockij-kiállítást. No meg a Zichyt. No meg a baszottsok doga, meg a filozófiatételek, meg az irodalmiak. És gyenge pillanatomban vállaltam filozófusjelölteket is. Hogy lehettem ekkora marha!”
Zárás (ha valami homályos lenne):
A Ráday utcai dedikálásról rengeteg képet találni Cseh Tamás honlapján. Az egyiken Borbáth Gábor is látható. (Judit is ott volt, tanúsíthatom, de ő üldögélt egy papírszéken, úgyhogy nem látszik.) Boros Ildi barátnőnk a könyvesbolttól 30 méterre lakik, én zömmel nála vártam sorsom jobbra fordulását. — M. könyve nyelvészeti jellegű, és tényleg nagyon szép, értelmes. A 2. része pedig, a példaanyaggal, rendkívül szórakoztató is. — A Cse
rhalmi-portré borzasztóan jó. Majd egyszer talán elmondom, miért is. — Fidesz: Akkor volt a népszavazás előkészítése. Akarunk-e fizetni az orvosi vizsgálatért avagy sem. A létezés alapkérdése. Gratulálok! — Vladviszockij – A vad bolygó címmel volt akkor a PIM-ben egy nagyon rosszul felépített kiállítás, amely mégis rendkívül nagy hatást tett ránk. — Zichy Mihály életműkiállítását valóban láttuk aztán a várban, hihetetlen volt, brutális, noha én sok dolgot láttam már ezekből a képekből Zalában. — A filozófushallgatókat az utolsó pillanatban visszamondtam valamilyen ürüggyel. Soha többé nem fog felkérni az egyetem. Helyeslem. Ha mindent ilyen könnyen el lehetne intézni!
csütörtök
Reggel elhoztam a kocsit a szerelőtől. Egy kuplungcsere és a zöldkártya együtt valóban 70000 Ft-ot kóstált. Erről ennyit. Nem megyünk Szlovéniába. (M. nem is tud erről — a tavaszi szünetre szerveznek egy ilyen utat a suliban.)
Tanítás (5 óra), munk. köz. ért., aztán kocsival rohanás a könyvekért. El is hoztunk 100 példányt. Az nagyon sok! De el fog fogyni gyorsan. Este kicsit nézegettük, aztán én nem tudom, mit csináltam, arra emlékszem, hogy a dáthámmal viaskodtam, aztán meg reggel lett.
péntek
Jó nap. De most csak felsorolás: 5 óra (közte 2 a szemét A-sokkal), Füzes E. korrepetálása, Hegymenet-kör (most volt ott először a teljes csapat, és egész biztató volt az a két óra szövegmegbeszélés. - 2 cikkel végeztünk a hatból.) Aztán Törpe: fél 5-től nyolcig baromian klassz beszélgetés Gergővel, Dinivel, és egy ideig Rózsa Petivel. Raklap, politika, jobb-bal, kokárda, mit kezdjünk magunkkal. Dini belezúgott a 20. századi történelembe. És a CST-könyvet olvassa, és sok kis apróságot vesz benne észre, és nagyon szereti.
Valamit kezdeni kellene velük, és most nem kétségbeesetten érzem ezt. Sőt.
Most vacsoráztam. M. az új honlapját tákolja — összejön-e neki valaha? Én írom ezt a semmit — most tényleg semmi —, aztán ezt-azt még kellene csinálni. Az elmúlt napban lényegében nem olvastam, semmi szellemi élményről nem tudok beszámolni. József Attilát sem tanultam. Sebaj, majd holnap. (Mindig holnap.) És lehet, hogy a hét végén megnézzük a Viszockij-kiállítást. No meg a Zichyt. No meg a baszottsok doga, meg a filozófiatételek, meg az irodalmiak. És gyenge pillanatomban vállaltam filozófusjelölteket is. Hogy lehettem ekkora marha!”
Zárás (ha valami homályos lenne):
A Ráday utcai dedikálásról rengeteg képet találni Cseh Tamás honlapján. Az egyiken Borbáth Gábor is látható. (Judit is ott volt, tanúsíthatom, de ő üldögélt egy papírszéken, úgyhogy nem látszik.) Boros Ildi barátnőnk a könyvesbolttól 30 méterre lakik, én zömmel nála vártam sorsom jobbra fordulását. — M. könyve nyelvészeti jellegű, és tényleg nagyon szép, értelmes. A 2. része pedig, a példaanyaggal, rendkívül szórakoztató is. — A Cse
rhalmi-portré borzasztóan jó. Majd egyszer talán elmondom, miért is. — Fidesz: Akkor volt a népszavazás előkészítése. Akarunk-e fizetni az orvosi vizsgálatért avagy sem. A létezés alapkérdése. Gratulálok! — Vladviszockij – A vad bolygó címmel volt akkor a PIM-ben egy nagyon rosszul felépített kiállítás, amely mégis rendkívül nagy hatást tett ránk. — Zichy Mihály életműkiállítását valóban láttuk aztán a várban, hihetetlen volt, brutális, noha én sok dolgot láttam már ezekből a képekből Zalában. — A filozófushallgatókat az utolsó pillanatban visszamondtam valamilyen ürüggyel. Soha többé nem fog felkérni az egyetem. Helyeslem. Ha mindent ilyen könnyen el lehetne intézni!
12 megjegyzés:
Nagyon beindultál! Most már én is írok ide valamit, majd.
Viszont ha jól emlékszem, a fő kérdés akkoriban a tandíj volt. Akárhogy is, ez azért nem ilyen egyszerű, ahogy írod.
De most nem fejtem ki.
Na ja. Mondtam, hogy egy beteg agy próbálta értelmezni, rendszerezni, megfogalmazni a világot. De annyit ez a beteg agy is tudott, hogy épp van neki két egyetemista korú, vagy majdnem ilyen korú fia, úgyhogy ez a kérdés akár életbevágó is lehet. De hát itt egy nagy, önzetlen, elvi lélek beteg agyával van dolgunk.
Ez a beteg agy 52 éve próbálja értelmezni, rendszerezni, megfogalmazni a világot... néha sikerül. Olyankor el vagyunk ájulva. Néha nem. Olyankor hányunk. Mindent egybevetve: jól szórakozunk.
Jól? Szórakozunk?
Amúgy belenéztem az én naplómba. Érdekesség: febr. 26-án Pécsen 21° volt, de Pesten se volt hideg. 9-én, szombaton volt a nevezetes autóvontatás. Tényleg nem voltál magadnál (megtaláltuk az autót, erre kiderült, hogy a kulcs otthon maradt). Jót röhögtem ezen, pedig tudtam akkor is, hogy nem vicces ez egy cseppet sem.
Különben jó dolog naplót írni, most is ezt látom.
Ja, Woland vagyok. Ha valakit érdekel...
Jajj...
Ez nagyon szomorú.
Nem szomorkodni kell, hanem élni. Alkohol és cigi nélkül, gyógyszereken, de egy működőképes, értelmes aggyal - ami van is.
Szerintem ez az agy még sok mindenre lehet képes.
Egyetértek Gergővel. Ja.
W
Ja és kedves B.!
Hihetetlen nagy faszságnak tartom, hogy lerövidíted a kezdőbetűjére olyan emberek nevét, akiről úgyis mindenki tudja, hogy ki az, ráadásul a dolog még csak nem is lesz szellemesebb tőle. Oké, hogy a naplódban ilyen hülye vagy, de legalább a bejegyzés záró részében feloldhatnád azt az M.-et.
Ez természetesen csak a keresztnevek lerövidítésére vonatkozik. Az RP, CsT, ob rendben van. Legtöbbször.
G.
Érdekes dolog... engem ezek különösebben nem izgatnak, de azon az M-en nekem is fennakad a szemem egy pillanatra...
w
Feloldom akkor. M = Mária, a feleségem. Néha így írom, bocs.
Lajos barátunk egy időben cikkekbe írta a Parragikat meg a Martorekat, Rózsáról és Juhászról már nem is beszélve. Természetesen Oravecz is volt. Egyszer én is alkalmaztam, Az én Magyarországom feliratain, mea culpa. Az tényleg bántó. Ez szerintem nem bántó egyáltalán, persze idegesítő még lehet.
De mégis, hékások, mi kellene nektek? Már idegesítő se legyek? Milyen legyek akkor?
Nem zavar a rövidítés, épp, mert olyan egyértelmű, és mert az általam ismert neveknek úgyis csak az első betűjét olvasom el mindig, és onnantól kikövetkeztetem, és átugrom.
Mondjuk én néha M.-mel vagy G.-vel jelölöm Petra nevű barátnőmet, és B.-vel Szilárd nevű pasimat, úgyhogy az ember sosem lehet biztos az ilyesmiben.
Persze ezt olyasvalaki mondja, akinek a monogramja SZ.ZS
szar ugy,
belatom. de ennel is rosszabb, ha valaki eleve 5o%/kal szuletik. ezt meg felfogod<
de nem vigasztalni jottem, hanem nehany tenyt leszogezni, csak ugy ide a falra. a szentlo gimnaziumtol indulnek, amely sok lo gyonyoru betegseget viseli, mint az allat. ami mostanaban leginkabb nyomja a bogyomet, hogy mi a f.nak kell 4o diakot bezsufolni egy kis terembe, mikozben az orszag attol ri, hogy nincs eleg gyerek. itt nalunk rengeteg van. en latom.
de nem panaszkodni jottem. de azert megis, meg egy panasz. a kozoktatasi rendszerunk egy hatalmas burokratikus hierarchia, amely szepen termeli ki magabol a szurkeseget, a szolgalelkuseget, a kozepszeruseget.
ebben a hierarchiaban barna baratom is kapott egy kis rangot, 4 vagy 5 evig munkakozosseg/vezeto volt. es hadd mondjam el nektek, ti talan nem tudtok sokat rola, barna milyen nagyszeru fonok volt. termeszetesen hamvasi ertelemben. vagyis nem csinalt semmit. /na jo, neha le kellett adni egy tanmenetet./
szilard meggyozodesem, hogy ez a legjobb teljesitmeny, es a legnehezebb is, a legbatrabb. a sok pedalgep kozott ez erthetetlen, felhaborito. nem illik a rendszerbe. ahogy valaki rangot kap, elkezd taposni, streberkedni, elkezdi baszogatni azt, aki megvalasztotta, akit kepviselnie kellene.
barna zsenialisan nem kepviselt senkit, mikozben mindenki mas kepviselni akar. jo volt vele dolgozni. jo volt latni, ahogy megvedte az esztert. jo volt latni, hogy valaki tudja, mi a teendoje> elni.
kozben pedig, mint latjuk, volt eleg baja. majdnem belehalt. es kozben szep dolgokat csinalt.
lala
Barátom, jólesik, de engem te most határozottan túlbecsülsz. Én csak úgy, mindenféle értelemben véve nem csináltam semmit. Abszolút érték: zéró. Az viszont igaz, hogy mindeközben tényleg folyton Hamvasra meg a taóra gondoltam.
Megjegyzés küldése