2010. március 1., hétfő

Kuli ürügyén

Csütörtökön lesz Kuli barátom új kiállításának megnyitója kitudjahol, talán Pesthidegkúton, és én is ott leszek. De most ennél is nagyobb a bajom: megkért, hogy ezúttal én nyissam meg a kiállítást, és én első örömömben igent mondtam erre. De hol van már az az első öröm! Savanyú, gyomorbajos arcú szabadságba-vetett vagyok én már régóta ebben a világban, vedlett szőrű kínfilozóf, egy Both Attilába oltott Kulcsár Szabó Ernő: kedvetlen, humortalan, derűtlen. Tényleg, a saját macskámat se bíznám magamra legszívesebben. És most itt van ez, ez a feladat. Hogy lubickoltam volna benne még pár éve is! Jó, lehet, hogy akkor se lettek volna olyan jók a poénjaim, de mertek volna csak nem nevetni! Most meg, mint egy kivégzésre (a magaméra), úgy készülök erre az eseményre. Még a végén kínomban le is nyakazok majd ott valakit, de az kézhez- állóság miatt inkább nyilván a méltatott lesz. Legjobb talán, ha el se jön.

Pedig szokom ezeket az újabb képeit, sőt tetszenek is. Sőtsőtsőt. A Dóri meg főleg tetszik rajtuk. Bögyös istennő festi a földgolyóbist. De mit mondjak majd ott és főleg hogyan? Ezt?

Ilyesféle drámázásokba (szarrágásokba) toppant bele tegnap Dénes fiam, aki átjött szkennelni, méghozzá Féner Tamás-fotókat: merthogy előadást kell majd tartania ebből a témából rövidesen. Én pedig Fénertől el vagyok kicsit varázsolva: és nem csak a képeitől. Pár éve ismertem meg a Mai Manó Ház kiállításán a fotóit, az írásait, a figuráját: ennyi elég is volt a szerelembe-eséshez. Olyan izgő-mozgó, folyton szereplő, állandóan agyaló ürge máig, mint én is voltam korábban. Otthonos, tehetséges, félzseniális-félbohóc figura, mondom, ismertem ezt, és még emlékeztem. Sőt, azt is hittem még akkortájt, jobb (naivabb) pillanataimban, hogy van oda (belém) visszatérés. Persze nem volt; ettől van az, hogy évek óta mintha okádnám magamból kifelé a gyomor-keserűt. Okádnék kifelé nagyjából mindenkit. Na mindegy.

Dini hozta a könyveket, albumokat, Féner-képeket: és egy szöveget is, tőle. Egy kiállításmegnyitó-szöveget, amit ő (Féner) mondott el egy fotós barátja felkérésére. Elolvastam, és pár sablont leszámítva tetszett is nagyon. Féner jól ír. (Mária azt mondta, hogy jobban, mint a Cserhalmi: ez volt az elmúlt években a legsértőbb megjegyzése. Mert ezt személyes sértésnek vettem. Pedig alighanem tényleg.) — Hát igen, így kellene valahogy beszélni nekem is, sőt ilyeneket; mindez részben még illene is a Kuli képeinek hangulatához és karakteréhez. Csak hát az ilyesfajta szólózáshoz sincs semmi kedvem. Se lendületem, se szakértelmem. Ahogy a Tanúban mondják: nincs már énnekem disznóhizlaláshoz moslékom.

Mindegy, ideillesztem ezt a szöveget, és ráadásnak két Féner-fotót: mármint őt ábrázolókat. Bár persze lehet, hogy önportrék. Az első, a könyvfülszöveg, hát az jó régi. Teli szájjal, csúfolkodva tapsolja magát, szája sarkában cigaretta. (Ilyennek lenni jó, erre emlékezem. Versdallam, Heptameron. Valami ön-és közveszélyes ostobaság kellős közepén.) — Akkortájt készülhetett ez, amikor a Fotóművészek Szövetségét is csúcsra járatta, és azt mondták az irigy-dühös többiek, hogy az FMSz azt jelenti, Féner Megint Szerepel. A másik későbbi, nem lehet nagyon régi: ez már komolyabb. De korántsem gyomorbajos azon se. Ezért hát most Isten veletek.

„Aki 5 percnél hosszabb megnyitót mond, az egyéb aljasságokra is képes. Én nem. Ez 4 perc.

Ha rákeresünk a Google-ban dr. Király László György nevére, 126 ezer találatot kapunk. Van ebben László király is, Szent György is, persze, de az első 300 mindenképpen és kizárólag hősünkre utal, ilyen tematikus sorrendben: Apeh, fotó, fotó, Apeh, fotó, Apeh, Apeh, egyetem, Pszáf, Apeh, Pszáf, fotó, Apeh, fotó, fotó, közgazdaságtan, fotó, fotó, fotó, Pszáf. Ez az áttekintett találatoknak körülbelül 10 százaléka, ami statisztikailag már értékelhető hányad. A számok azt mutatják, hogy dr. Király László György tevékenységének 15 százaléka a Pszáf-hoz, 30 százaléka az Apeh-hez, 45 százaléka a fotóhoz kapcsolódik. Igen, a teljesítményt - illően - az impact fator-ral mérjük. Jó, de kérdem én (persze semmi közöm hozzá): miből él dr. Király László György? Ebből a fotóból? A látható főtevékenységéből? Na ne! Nyilván a mellékesből, az Apeh-ből és a Pszáf-ból.

A vicc szerint valamikor az 50-es évek eleján felállt Kohn a taggyűlésen, és megkérdezte: Hová lett a zsír, elvtársak? A liszt? A hús? Néma csend. A következő taggyűlésen természetesen nincs ott Kohn. Feláll Grűn: Nem kérdezem, elvtársak, hogy hová lett a zsír, a liszt, a hús. Csak egyet szeretnék az elvtársaktól megkérdezni: hová lett Kohn?

Szóval, dr. Király László György: hová lett Kohn? Hová lettek az emberek? Mármint a képeiről. Mert eladni csak embereset lehet!

Tudom, az ember jelenléte efemer, múlandó, az ember csak pörsenés a világ fenekén. Az anyag az örök, legalábbis a mi fogalmaink szerint. Hol vannak a maják, aztékok? Kővilágukat hagyták csak ránk. Nem is hiányzik belőle az a néhány obszidián késes, tollkalapos majom. Hová lettek az erre lófráló népek? Szerencséje volt annak, amelyik idejében sírba hanyatlott, encsem-bencsemei árulják csak el, ki milyen Urat dícsért.

Szép a korallszirt, csak az a kár, hogy halott. Egy korallállatka-temető. Ki az, aki él a korallszirtben? A rákok, pókok, halak színes bandája. Idegenek. Bújócskáznak, vadásznak, párzanak. Ki nem él a korallszirtben? A kis polipka, aki ezt az egészet kimeszezte magából.

Szóval értem én, magam sem gondolom másként. Hét közben - legalábbis magam számára teljesen feleslegesen - hivatalokban fontoskodom. Azután hét végén, különösen szmogos, téli szombat, vasárnap reggeleken enyém a világ. Egy tollkalapos majom sem, egy bohóchal sem az utcán - akarom mondani a korallzátonyban. Enyém az egész gyönyörűség, a Város.

A "Pusztulás vonalai", a "Tisztelet Moholy-Nagynak", a "Geometriák" számomra színtiszta realizmus. A "Felülnézet" Franco Fontana-s távolságtartása a totális felülnézettől lett igazán egyedi. A "Belső világ" szigorú minimál világa épp a csalfinta ál-közhelyszerűségtől tektonikus erejű, a valós léptéket pillanatat alatt felejtető. A "Kalandozások" között van az anyag talán legerősebb egy-két képe, de a "pars pro toto" szigorú megtartása még karcosabbá tehette volna ezt a sorozatot. "A növények titokzatos világá"-nak lírája - persze elő lehetett volna adni ezt is szigorúbban, de így kerek a világ - jelzi, hogy szerzőnk szeretne megjavulni, rendes fényképeket csinálni, bár a sorozat végén utal rá, hogy itt is lehet irgum-burgum. Ez a fránya világ, ha hagyná magát meggyőzni, hogy ne tessék már szétrohadni, mert leesünk róla...

Szép kiállítás. Érdekes. Jó nézni. Ajánlom figyelmükbe.”

4 megjegyzés:

gergő írta...

Féner tényleg jófejnek tűnik. A te nyafogásodat a bejegyzés elején viszont nem igazán értem.

dini írta...

Bizony, Féner jófej. Talán a legjobb magyar fotográfus - és nem csak a képei miatt, hanem mert olyan, amilyen. Szerintem amúgy sok szempontból hasonlít Spiróra, csak kevésbé megosztó figura.
A szöveg meg tudtam hogy tetszeni fog neked, de bejegyzésre azért nem számítottam.

barna írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
π írta...

Nem felejtve a blogot, nem felejtve Fénerről az írásokat, szeretettel küldöm a most talált
4 Féner fotót.