2010. február 26., péntek

"Jel vagyunk"


Ma mondták be: ez a terv nyerte a Cseh-Bereményi-pályázatot, tehát előreláthatólag ez a mű díszeleg majd az Iskola utcai ház falán. Milyennek találom? Nem jónak és nem rossznak. Megfelelőnek, mondjuk így. Hiszen majd kopnak és egyszerűsödnek a dolgok, és amennyiben őbelőlük marad egy gitár meg egy kalap a falon, ezek azért elég erős (ma még persze közhelyes) attribútumok lesznek, két csavargószerű, furcsa szavakat susogó ember attribútumai. Foszlányok, hát persze. De mindegy, működni fog ez még egy ideig.

Egyébként láttam egy hete magát a kiállítást is, a 69 pályaművet, felballagtam a várnegyedbe, meg is írtam Misinek a benyomásaimat, csatolom:

„Más. Voltam tegnap a Várnegyed Galériában, sok közepesen érdekes dolgot láttam, de telitalálattal nem találkoztam. Sok volt a presszózás, a telefonfülke, a gitár, az ócska cipő meg a kalap meg persze annyi Budapest, hogy be se férne Budapestre. Végül szavaztam, rád, mert a te ötleted a sok látvány közt nem a legkiugróbb, de nagyon működne viszont. Aztán mit tudom én. Úgyis szétvernék semmi perc alatt. Meg már szakmailag úgyis eldőlt, gondolom.”

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

ki tudja,

jó-e ez az alakulóban lévő cseh tamás-kultusz. de hát lehet-e bármi jó itt és most?

egyébként mi az ötlete misinek?

lala

barna írta...

Gondolom, szívesen megírja Misi, ha megkérdezed.

A kultusz meg csak kedves próbálkozásokból áll egyelőre, nem szörnyűséges. CsT-nek persze eleve megvolt erről a véleménye, azt mondta a könyvében, sok remek ember halt meg a közelmúltban, és a kutya nem beszél róluk, ő se, nem is baj. Nem gyászolni kell folyton, remegő könnyeket morzsolgatni, hanem élni, nevetni: az élők dolga ez. Nagy mondatok! Szerintem, ha mégis van túlvilág, kicsit derül is az ittmaradottakon, hogy mit összetüsténtkednek rémületükben az ő ürügyén. Merthogy a felejtés, az úgyis kikerülhetetlen lesz, halványulnak a dolgok, marad pár dallamfoszlány és gesztus, talán.

A kultusznak persze lesz még egy kikerülhetetlen köre, azt majd a leendő miniszterelnök fogja indítani haveri alapon, persze azért névfelhasználásilag. Na, ha abba nem pusztul bele CsT emléke, akkor lehet újra beszélni a dolgokról.

A lényeg, hogy csodálatos ember volt, de nem volt sima, egyszerű, kezelhető, sarokba állítható valaki. Se túl sokat nem képzelt magáról, se túl keveset. Ha ezt mindannyian tudnánk művelni, egészen más világot teremtenénk magunk köré. Akkor jöhetnének a szájhősök, manipulátorok. Mire mennének?