2010. március 8., hétfő

Az oktatási reform szükségességéről?



Csak egy rövid kis interjúrészletet iktatok most ide — Heller Ágnes mondta mindezeket, de talán fontosabb, hogy tényleg így is csinálta, mégpedig még bőven az átkosban. 56 után, amikor először lökték ki az egyetemről (akkor épp egy középiskolába). Basszus, akkor ezt meg lehetett csinálni (ő legalábbis meg merte), mi meg itt pampogunk meg minőségbiztosítunk, meg csoportozunk, természetesen csakis a szebb jövő reményében. Pedig a gyerekek se így, se úgy nem olvasnak már, így nem is fognak, reménytelen. Viszont szívesen bevágnak akármilyen életrajzot egy-egy teszt erejéig, hogy aztán vígan elfelejthessék. Irodalomoktatás, hurrá! Hát nem volt-e Hellernek teljes mértékben igaza? Jó jegyet akarsz? Vágd be a tananyagot. Ötöst akarsz? Ahhoz a verseken keresztül visz az út.

„RE: Amikor magyar irodalmat tanítottál, azt kérted a gyerekektől, hogy tanuljanak verseket.

HÁ: Csak arra adtam ötöst! Arra fütyültem, hogy Petőfi­nek milyen szerelmei voltak. Megmondtam nekik: gyere­kek, arra kaptok ötöst, ha el tudtok mondani egy szép ver­set! Vagy olvassatok el egy regényt és mondjátok el, mi van abban a regényben! Erre lehet ötöst kapni, mert ez az irodalom. Nem az az irodalom, hogy kinek hány szerel­me volt és hányban született és mikor ment iskolába. Ez nem irodalom. Az egész irodalomtörténeti oktatás, ami itt folyt és most is folyik, nagyon rossz. Nem olvasnak műveket a gyerekek.”

7 megjegyzés:

Gergő írta...

De igen, teljesen igaza van. De hát van olyan, aki ezt nem érti, vagy másként látja?

barna írta...

Persze, hogy nem így látják. Amiről a Heller beszél, az olyasmi lenne, mintha én folyton a Versdallam légkörében és intenzitásában akarnám tartani a gyerekeket. Érdekes lenne mindenesetre. Verseket persze ma is tanultatunk velük, ez a memoriter, ugyanúgy is működik, mint bármi más, megtanulják, elmondják, kapnak rá jegyet, elfelejtik. Ez se irodalom.

Az irodalom egyedül az, ha lehetőség szerint az irodalom közegében töltöd el az időt. Kevés időt, kevéske irodalom közegében, de ez van, ez jutott. És ezt lehet, hogy meg lehetne próbálni. Nagyobb kudarc nemigen lenne belőle, mint ami most van. Mert most már totálcsőd van mindenhol, csak persze az illedelmes jótanulók bármikor tudnak úgy tenni, mintha nem is. És akkor kapják a csillagos ötöst.

. írta...

Ilyen verset, mint pl. ez, egyszerűen nem lehet nem megtanulni. (igaz, 50 fölött -nekem- már kicsit lassabban megy; ismételni is gyakrabban kell, de azért...) Gyönyörű a ritmusa.

Imre Flóra ALLEGÓRIA A LÉLEKRŐL

Kiürített város. Mondjuk, Athén
a szalamiszi csata előtt. Még a perzsák
nem vonultak be. Szinte egyszerűbb
lenne, ha már felgyújtották volna, és égne
reménytelenül és drámaian.
De csak a néma város. Itt-ott
törött cserépedények maradványai.
Esetleg egy gazdátlan kutya futkos.
De nem. Az sem. Elvégre tervszerűen
történt a kiürítés, mért ne vitték
volna magukkal a jószágot is.
Talán egy félig nyitva maradt ajtót
lóbál meg a huzat időnként.
Értelmetlen utcák, terek, falak.
Na és a szemét. Azt hordja a szél.
Ki tudja, visszatér-e valaki
azok közül, kik elmentek, s a roskadt
falakra húz-e új tetőt, ha már
bekövetkezett ama pusztulás?
De most csak falak, cserepek, szemét.
Meg a szél.

Angi írta...

Szerintem az irodalom szeretete később is kialakulhat. Nem mindenki egyszerre (a tanárok szeme láttára) jut el odáig, hogy igénye van rá. De később rájön, hogy használhatja az életben, és akkor majd falni kezdi a könyveket és a versesköteteket. Én nem aggódnék ennyire a gyerekek miatt.

barna írta...

Annyira én sem aggódok. A gyerekekkel majd lesz valami, legfőképp az lesz, hogy meglesznek valahogy irodalom nélkül. Általában a többség meg szokott lenni. De az kicsit nyomaszt, hogy mi irodalomtanárok mennyire szereptévesztésben vagyunk, és mennyire fogalmunk sincs, miféle világban vagyunk, milyen erőterekben, és miket tehetnénk, ha. (Nem sokat, de valamit azért mégis.) Én kicsit rosszabb vagyok az átlagnál is egyébként, mert én nagyjából tudtam, csak abbahagytam. Lehet, hogy ez hiba volt. Sőt lehet, hogy bűn. Már ha ennek a szónak van még értelme, de persze hogy van. A mérték működik.

Az Imre Flóra-vers meg tényleg szép.

Névtelen írta...

Barnusek Aladár, mi akadályoz meg abban, hogy átültesd a gyakorlatba? Persze ez nagyon gonosz megjegyzés volt, de emlékszem a Versdallam sem úgy volt, hogy végtelen tanulmányokat irtál, hanem szóltál a Röfi szobában, de addigra már két emberke is mondta, hogy jó móka lesz és ne merjem kihagyni. Ha attól leszek menő, mert verset szavalok, akkor azt fogom tenni. Olvasd fel egyszer irodalom órán a Piszkos Fred elejét - a késjelenetet. Szinte kizárt, hogy utána ne akarnák elolvasni a könyvet..Amúgy a beszéded után este én is elővettem az emlitett verset, szóval működik ez...Kuli

barna írta...

A Versdallam régen volt, a Röfi is régen volt, minden régen volt. Én is régen voltam. A szövegeimből sem következik semmi, magyar lettem nagy nehezen én is, hazaérkeztem lélekben. A magyarnak-levés lényege pedig szerintem annyi, hogy csinálja más. De igazad van, minek irkálok akkor egyáltalán? Ez jogos.