2010. március 7., vasárnap

Dzsiszei

Sok szerepjátszás,
végül szerepzavar. Kész.
Eddig jutottam.

(Tegnap este baráti társaságban öt percet kaptunk arra, hogy japán szamuráj-mintára írjunk valami kötött formájú búcsúverset — mintha utána rögtön el kellene püsztülnünk. Én ezt a haikut írtam — elég pontosnak érzem. Ennyi.)

5 megjegyzés:

Gergő írta...

Először: megint nyafogsz. Másodszor: azért elég jól csinálod.

barna írta...

Miért, te milyen verset írtál? Halál előtt nem hazudunk, én egyedül ezt a szabályt tartottam szem előtt. Nem esett nehezemre eleve, hiszen én amúgy se hazudok soha, tudod, olyan vagyok, mint Tudodki.

Szóval kivételesen nem annyira nyafogás volt.

Névtelen írta...

az eddigiek közül

nekem ez a haikud tetszik a legjobban. sőt.

lala

Névtelen írta...

...ja még

annyi, mintha lenne egy kis szerepzavar a saját kommentedben.

lala

barna írta...

Lala, ezt jól látod szerintem. De ez a szerepzavar csak alátámasztja a versemben elmondottakat.