Szerelem-kereső

A Google képkeresője tényleg nagyszerű találmány. A múltkorában egy olasz reneszánsz szerző, egy nagy neoplatonista szövegeit olvasgattam. Számomra eléggé új, és nagyon érdekes írások voltak – amúgy persze majd hatszáz évesek, de magyar nyelvű hozzáférés nem nagyon volt korábban hozzájuk. Szerzőjét különbféle ínyencségek miatt máig emlegetjük — Marsiglio Ficinónak hívták, ő volt a firenzei neoplatonikus kör vezetője, a Mediciek védence, Janus Pannonius levelezőcimborája, ilyenek. Ő és nem Platón találta ki a „plátói szerelem” néven később lebutított elgondolás eredetijét is. Okos enthuziaszta volt.

Kíváncsi lettem, milyen képeket találni róla a neten. És hát van is ott pár dolog. De aztán kiadta a kereső ezt a képet — és onnantól nem volt már több kérdésem arra vonatkozólag, miért találni fent annyi hibásan megadott portrét, főleg kevéssé ismert emberekről. A rendszer simán adja tovább a hibákat: hiszen alighanem csak a kép környezetében lévő neveket tudja „olvasni”. A használók meg pörgetik tovább a furcsaságokat. És aztán érkeznek a házidolgozatok, amelyeket a derék diák buzgóságában még képekkel is illusztrál, csak Radnóti Szabó Lőrincnek néz ki valahogy. (Kérdezem erről, zavartan vállat von. Tényleg, honnan is tudná, ki kicsoda? A Google-ból? Hát íme. A tankönyvből? Elhagyta régen.)

Hát itt van a Google-féle Ficino, gyönyörködjetek velem: szerelem ez, ha nem is filozófia, és még kevésbé „plátói”. De annál jobb. Ezzel a Ficinóval én is szívesen megismerkedtem volna. Szem-élyesen, szív-éjesen. Sőt lejjebb, leginkább.