2009. december 7., hétfő

Nincs jelentősége, tényleg

Nagyon szeretem ezt a verset. A 2000-ben találtam, talán fél éve, leírtam magamnak a versfüzetembe is, nagyjából meg is tanultam, néha rámjön és akkor kicsit keresgélem a bibliai és egyéb forráshelyeit; de legfőképpen felolvasni volt jó egy időben. Felolvastam én ezt magamnak, Máriának, Boros Ildinek, és ki tudja, kiknek még; félhomályban kell, aligfényben, lassan; és sokan jobban érvényesül motyogósan, mint prédikátori elszánt tremolókkal. Hogy miért szeretem, nem igazán tudom, nem is érdekes talán, vallásilag nem sok elmozdulás történt bennem ebben a lassan elmúló évben sem. Mindegy is: szeretem és annyi. Nincs jelentősége.


GergelyÁgnes

A PRÉDIKÁTOR ÁLMA

Eljön az idő, megremeg az őrző,
megrogynak mind az erős férfiak,
a malomkőnél megállnak a lányok,
az ablaktáblák felhomálylanak,

kívül egy jobb kéz bezárja az ajtót,
halkabban zúg a vízen a malom,
madár szólal az ágon, égi jóslat,
az ének elporlik az ajkakon,

az élők minden kis halomtól félnek,
ijedelmet hoz távolról az út,
megvirágzik a mandolafa ága,
ki csak óhajtja, a pincékbe fut,

vonszolja magát, elreked a sáska,
a rét alól kipattan a kapor,
az ember elmegy az örökös házba,
körben az utcán sírás hangja szól,

az ezüstkötél kettészakad akkor,
az aranypalack a szemétre jut,
a bádogvedret széttöri a forrás,
a fakereket eldobja a kút,

a por földdé lesz, mert úgy vala egykor,
a lélek az egy igaz Istené,
a szó, mint a szeg, erősen leverve,
és megy a vers az ítélet felé.

1 megjegyzés:

gergő írta...

Például nekem is felolvastad.