Magam is -szeretteim révén-bajba csomózva állig, ezért aztán muszáj volt kapaszkodó mondatokat találnom. Most Albert Camus segít: Ha nincs remény, ki kell találni.
Most az történik, hogy a világ pereméről is szélebbre húzódok kicsit. Hogy kibekkelés céljából alámerülök. Hogy nem mutogatom magam tovább. (Lehetséges persze, hogy csak átmenetileg.) Hogy…
Gondoltam, úri dolog lenne még itt közreadni a tovafutó idézeteket, szerzőstül. A tényleges sorrendet (ahogy volt) én se tudom, ezért nem is erőlködök.
„Egyszerű ez, / a gyalogos elmarad.” (József Attila: Egyszerű ez) „Majd ha megint angyalok leszünk.” (Bereményi mondta CsT-nek a kérdésre, mikor írnak újra dalt) „Mit oltalmaztunk, nincs jelen, / azt most már támadóink védik.” (József Attila) „Halálig mindenki kibírja úgyis.” (Popper Péter verse) „Mint aki halkan belelépett.” (Karinthy Kosztolányi-paródiája) „Az út kanyarogva a mélybe vezet, / Siessetek élni, míg élni lehet…” (Novalis: Keringő) „Valakinek mégis csak kell, hogy tessen ez a világ…” (Konrád György: Az autonómia kísértése) „Kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.” (Kafka-töredék) „Aki bizalmatlan, az véd valamit.” (Bereményi) „Itt állok én e kerge hős / kabátom vízlepergetős / a szmájli számra ráfagyott…” (Varró Dániel) „Ha a kerék még nem lenne feltalálva, hányan tudnák közülünk feltalálni?” (fogalmam sincs, de nem sokan) „Ne bőgj ha mondom kis bocom, / mindnyájan meghalunk parányit” (Varró Dániel Parti Nagy-paródiája) „Halálsikoly / hogy tapsikolj” (PNL) „Mit ér, mit ér két félteke /(ha lóg az ember féltöke?)” (Kosztolányi: Csacsi rímek) „Ha minden-minden elhagyott / igyál egy kis cognac-ot.” (Ady) „És nincsen más, csak igazán, / és nincsen más, csak csakugyan.” (Bereményi – Cseh: Filmdal) „Bárki lehet bárki végső reménye.” (Brecht: Marie Farrar, a gyermekgyilkos) „A Rózsa az Rózsa az Rózsa az Rózsa az Rózsa” (Gertrude Stein. Magáncélból írtam nagybetűvel) „Tegnapi gondolataimat a barátaimra hagyom.” (Lukács György) „Vízmélyi hosszú pá.” (PNL: Hal éji éneke)
Mindenesetre kellemes karácsonyt kívánok. Ehhez itt van még egy Ladányi Mihály-vers:
SZERETET, SZERETET
Szeretet, szeretet, teljesen elöntöd az év ötvenkettedik hetét, mint az áhitat a kofák arcát az imaórán. A lelencházban az adakozni igyekvő jólelkűek rólad suttognak a csipás kisgyereknek, akinek már korábban felakasztották apját, anyja meg öngyilkos lett az elmegyógyintézetben. És boldoggá teszed csillogó tükröcskéiddel az ámuldozó bennszülötteket a gyarmatosítás meghitt perceiben, és a kedves csokoládé-szobrokat is te nyújtod át a rácsokon, és te nyitod meg az Embervédő Egyesületben a jótékonysági teaestet táncmulatsággal egybekötve, és szeretet, szeretet, te adod a világnak a bombázási szünetet.
Apokalipszisről szó sincs. Csak a blogolás nekem már egészségtelen, meghülyít: folyton azt lesem, mikor lehet egy kicsit beszélgetni valakivel kommentekben. Függőség. Sikoltozás a virtuális térbe, magány ellen. Úgyse működik.
És most belekezdtem néhány hosszabb munkába, könyveket jegyzetelek, Stirnerrel kezdtem foglalkozni megint, meg Pico della Mirandolával. Milyen érdekes, nemde? Réghalottak, és velük se foglalkozik nagyjából senki, úgyhogy magamra zárhatom a könyvtárat nyugodtan. Szokom a csöndet.
A Ladányi-vers meg... Hát ez legalább nem nyálas. Lett volna nyálas versem is, az egyik kollégám, a legnagyobb magyaros legenda (nem SzP, a másik) telepakolta a tanárit egy borzadvánnyal, a harmincezer hűbéresének ajándékként, gondoltam, azt küldöm majd nektek, mert akkora röhej, de nem vitt rá a lélek. Úgy kezdődik, hogy "Ezernyi csillag hull most az égből", képzelheted, a címe meg az, hogy Karácsonyi Tündérek. Így. Fent van a neten. Élmény lesz megkeresni. Kedvenc tanárotok, SzabóG elhűlve olvasta. Mi ez? Hát, látod, mondtam. Ki rakta ide? Mondtam, hogy ki, de rájuk is volt írva. Szignálva, szépen, kézírással. Nézte, és végül azt mondta: Akkor talán jobb is, hogy nincs magyar munkaközösség.
Hát ezzel zárom is soraim, ölelek-csókolok mindenkit. Buék.
Úgy is van futamoggyá csak meg jegyzeteljé könyveket és ne blogojjá mert egészségtelen persze a cigi meg a pia nem volt az ugye. Akkorennekablognaklőttekúgygondolom. Nekérdezdhogymértírokegybeszavakatmostegykicsitfeszültlettemésmindjártsírokis.
16 megjegyzés:
aha, szóval akkor itt mostantól résen kell lenni, mert a poszt jön és megy és jön és megy hát jó majd ügyelek
És holnap reggel, mire fölkelek, már megint egy újabb szöveg áll itt. Kitűnő!
"Ez a világ őrjítően szép,
nem mintha az volna,
de én ilyennek látom..."
Bohumil Hrabal
Ez a mondat, Hraballal vagy anélkül, úgy értem, címkézve vagy címkézés nélkül, egyformán problematikus.
Épp, mit az összes többi.
Köszönöm. Felveszem saját listára.
Magam is -szeretteim révén-bajba csomózva állig, ezért aztán muszáj volt kapaszkodó mondatokat találnom.
Most Albert Camus segít:
Ha nincs remény, ki kell találni.
a derűt látom
az arcodon, ahogy a résből kipillantasz.
lala
Ha felbukkan egy rés, én azonnal derűs leszek.
Ezt akár ki is írhatnád a képhez.
Most az történik, hogy a világ pereméről is szélebbre húzódok kicsit. Hogy kibekkelés céljából alámerülök. Hogy nem mutogatom magam tovább. (Lehetséges persze, hogy csak átmenetileg.) Hogy…
Gondoltam, úri dolog lenne még itt közreadni a tovafutó idézeteket, szerzőstül. A tényleges sorrendet (ahogy volt) én se tudom, ezért nem is erőlködök.
„Egyszerű ez, / a gyalogos elmarad.” (József Attila: Egyszerű ez)
„Majd ha megint angyalok leszünk.” (Bereményi mondta CsT-nek a kérdésre, mikor írnak újra dalt)
„Mit oltalmaztunk, nincs jelen, / azt most már támadóink védik.” (József Attila)
„Halálig mindenki kibírja úgyis.” (Popper Péter verse)
„Mint aki halkan belelépett.” (Karinthy Kosztolányi-paródiája)
„Az út kanyarogva a mélybe vezet, / Siessetek élni, míg élni lehet…” (Novalis: Keringő)
„Valakinek mégis csak kell, hogy tessen ez a világ…” (Konrád György: Az autonómia kísértése)
„Kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.” (Kafka-töredék)
„Aki bizalmatlan, az véd valamit.” (Bereményi)
„Itt állok én e kerge hős / kabátom vízlepergetős / a szmájli számra ráfagyott…” (Varró Dániel)
„Ha a kerék még nem lenne feltalálva, hányan tudnák közülünk feltalálni?” (fogalmam sincs, de nem sokan)
„Ne bőgj ha mondom kis bocom, / mindnyájan meghalunk parányit” (Varró Dániel Parti Nagy-paródiája)
„Halálsikoly / hogy tapsikolj” (PNL)
„Mit ér, mit ér két félteke /(ha lóg az ember féltöke?)” (Kosztolányi: Csacsi rímek)
„Ha minden-minden elhagyott / igyál egy kis cognac-ot.” (Ady)
„És nincsen más, csak igazán, / és nincsen más, csak csakugyan.” (Bereményi – Cseh: Filmdal)
„Bárki lehet bárki végső reménye.” (Brecht: Marie Farrar, a gyermekgyilkos)
„A Rózsa az Rózsa az Rózsa az Rózsa az Rózsa” (Gertrude Stein. Magáncélból írtam nagybetűvel)
„Tegnapi gondolataimat a barátaimra hagyom.” (Lukács György)
„Vízmélyi hosszú pá.” (PNL: Hal éji éneke)
Mindenesetre kellemes karácsonyt kívánok. Ehhez itt van még egy Ladányi Mihály-vers:
SZERETET, SZERETET
Szeretet, szeretet,
teljesen elöntöd az év ötvenkettedik hetét,
mint az áhitat
a kofák arcát az imaórán.
A lelencházban
az adakozni igyekvő jólelkűek
rólad suttognak a csipás kisgyereknek,
akinek már korábban
felakasztották apját, anyja meg
öngyilkos lett
az elmegyógyintézetben.
És boldoggá teszed
csillogó tükröcskéiddel
az ámuldozó bennszülötteket
a gyarmatosítás meghitt perceiben,
és a kedves csokoládé-szobrokat is
te nyújtod át a rácsokon,
és te nyitod meg az Embervédő Egyesületben
a jótékonysági teaestet
táncmulatsággal egybekötve,
és szeretet, szeretet,
te adod a világnak
a bombázási szünetet.
nagyon apokaliptikus hangulatban lehetsz.
Apokalipszisről szó sincs. Csak a blogolás nekem már egészségtelen, meghülyít: folyton azt lesem, mikor lehet egy kicsit beszélgetni valakivel kommentekben. Függőség. Sikoltozás a virtuális térbe, magány ellen. Úgyse működik.
És most belekezdtem néhány hosszabb munkába, könyveket jegyzetelek, Stirnerrel kezdtem foglalkozni megint, meg Pico della Mirandolával. Milyen érdekes, nemde? Réghalottak, és velük se foglalkozik nagyjából senki, úgyhogy magamra zárhatom a könyvtárat nyugodtan. Szokom a csöndet.
A Ladányi-vers meg... Hát ez legalább nem nyálas. Lett volna nyálas versem is, az egyik kollégám, a legnagyobb magyaros legenda (nem SzP, a másik) telepakolta a tanárit egy borzadvánnyal, a harmincezer hűbéresének ajándékként, gondoltam, azt küldöm majd nektek, mert akkora röhej, de nem vitt rá a lélek. Úgy kezdődik, hogy "Ezernyi csillag hull most az égből", képzelheted, a címe meg az, hogy Karácsonyi Tündérek. Így. Fent van a neten. Élmény lesz megkeresni. Kedvenc tanárotok, SzabóG elhűlve olvasta. Mi ez? Hát, látod, mondtam. Ki rakta ide? Mondtam, hogy ki, de rájuk is volt írva. Szignálva, szépen, kézírással. Nézte, és végül azt mondta: Akkor talán jobb is, hogy nincs magyar munkaközösség.
Hát ezzel zárom is soraim, ölelek-csókolok mindenkit. Buék.
kerestem e-mail címet, de nem találtam, ezért akkor így blogon keresztül
Jordi Savall The Celtic Viol c. lemezéről a 16. zenedarab
Úgy is van futamoggyá csak meg jegyzeteljé könyveket és ne blogojjá mert egészségtelen persze a cigi meg a pia nem volt az ugye.
Akkorennekablognaklőttekúgygondolom. Nekérdezdhogymértírokegybeszavakatmostegykicsitfeszültlettemésmindjártsírokis.
mit csináljon
egy jöttment, ha már világpereme sincs?
lala
A jöttment öltözzön be szépen a könnyű hitványságba, jobbat más se tud.
másnak jobban megfutott
kapott ajándékba sztálint hitlert
de nem ölöm vízbe magamat
hogy a sors annyira nem kedvelt
olyannak is kell lennie
akinek csak egy gyurcsány jut
és annak is tudok örülni
hogy van a seggemen lyuk
és hát jól elszórakozni
ennyivel is könnyen lehet
ennyiből már ki tudok hozni
egy kisebbfajta életművészetet
*
az hogy nincs isten
még nem olyan nagy baj
és még azt se mondanám
hogy ártalmas ez az égalj
az a meggyőződésem
hogy valami más van elszúrva
sok okból kifolyólag erre
kevés a bolond és a kurva
annál több viszont sajnos
a csősz a tanár a rendőr
osztogatnak bőven leckét
vérkomoly intelemből
*
milyen szerencse hogy van kezünk
hogy megvakarjuk ha viszket
sajnos akadnak apró bajok
de az ember magán segíthet
szóval elvagyok magammal
igazán van elég eszem
és hogy hol kell megvakarni
a megfelelő helyen keresem
persze van bennem empátia
látom milyen súlyos keresztet
cipel a vállán az aki
nem találja neki mi viszket
*
karácsony jön - hamarosan
elcsendesül harc és átok
béke száll a szívemre
és ferinek is megbocsátok
van bennem is belátás
szegényt eleget baszogattam
meg hát erről a témáról
már túl sok bőrt lehúztam
ilyenkor kinéz az ablakon
s csak arra vár az ember
hogy fehér havával végre
mindent belepjen december
ll
Megjegyzés küldése