Kis izék 2.

Meglepetés. Volt egy hosszú időszak, amikor Reuter barátom verseit és novelláit gondozgattam: nagyjából 1999-től 2006-ig. Azóta leginkább szünet van. Nagyszerű köteteket lehetett válogatni a műveiből. Egyszer aztán, úgy félidőtájt elkezdett önjáró lenni, én meg morogva, de ráhagytam. A legutolsó kötetet már két változatban is megcsináltuk kínunkban, az ő változata a Háló, az enyém a Nézd meg és menj tovább. Szerintem egyik variáció sem igazi már, noha maguk a versek még meglehetősek. Nem is tartom különösnek, hogy most valami tétovaság keletkezett. (Majd csak vége lesz egyszer.)

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy énnekem már az azt megelőző kötettel, a KIS IZÉKkel szemben is voltak fenntartásaim. Túl sok fölösleges aforizma maradt benne szerintem, a kompozíció így nem lehetett elég feszes. Hiába, hogy a leggazdagabb anyag van benne, hiába, hogy a leggyönyörűbb kötetei közé tartozik: nekem sok az egész. Túl van írva. Amikor megjelent, meg is fogadtam magamban, hogy valamilyen formában, a saját, szemét módon meghúzott változatomban megcsinálom majd még egyszer, titokban: és íme, itt van.

A mostani változatban az aforizmák tizedét tartottam meg mindössze: bevallom, iszonyú jókat is kihagytam, mert azt akartam, hogy ez a változat végre szörnyűséges erejű legyen.

A válogatást viszonylag régen, nagyjából egy éve követtem el. Rakosgattam jobbra-balra a cédulákat (a cetlikre irkált eredeti darabkákat félre is raktam, megvannak ma is), végül bemásoltam kézzel az egészet egy füzetbe,amikor nem tudtam már lényegesen alakítani a sorrenden. Mindebben segített a válogatás során alkalmazott primitív mágiám.

Azt találtam ugyanis ki egy éve, hogy ezekből az aforizmákból én egy válogatást készítek egy harmadik személy számára. Nos, kinek a számára vajon? Természetesen az akkor épp Svájcban dekkoló Eszternek csináltam az egészet. Lábjegyzetek egy Parragi Eszterhez, ilyen esterházys munkacíme volt a fejemben a cuccnak. És elhatároztam, csak olyan szövegeket válogatok bele ebbe a „kötetbe”, amik Eszter tekintetében is mondanak valamit. Lajos épp akkoriban tákolgatta a felemás korlátba, az Eszter-mellékletbe a kis vers-aforizma-gyűjteményét. No megállj, gondoltam: akad a te mondatkáid közül még sokkal jobb is annál dögivel, amiket most épp firkálgatsz.

És akkor most ezt a gyűjteményt ezennel közzéteszem.

Mondom: nem én írtam, Lajos írta. Én most csak újraválogattam. Ő (hadd szidjam most kicsit) annak idején szószátyár, laza szerkezetű (így csak félzseniális) kötetté tákolta össze, én viszont most szerintem valami falnak döntő esszenciát raktam össze az ő írásaiból. És immár más a címzettjük is: ilyen-olyan tinglitangli olvasók helyett az örvény, a szédülés Kirkéje. Nem csak Eszter természetesen: hanem mindenki, aki az. Olvassa hát szeretettel minden kalandor. Minden belső bandita. Minden Isten szörnyetege. (Ha nő, ha férfi.)

Másfélék amúgy sem értenék.

Kila Támos:
KIS IZÉK
belepofázói változat

Az ember csak kinéz az ablakon, és látja, hogy nem jó.


1 Egy pihére rakom a mindenséget és ráfújok.

2 Csak legalább egy hangyát láthatnék a te szemeddel!

3 Vízen járni tilos!

4 Boldogságkísérlet zuhanó repülőn.

5 Kemény küzdelem egy szál virággal, órákon át. Nem adom fel, amíg verssé nem változik.

6 Te kit vinnél magaddal egy versben?

7 Lehet kételkedni a létezésben. De lehet kételkedni egy szemétdomb létezésében?

8 Az eredetiség a tudatlanság átcsoportosítása.

9 Recept:
Végy egy kávéskanálnyi végtelent. Jól keverd el egy finomra őrült mondattal. Ízlés szerint díszítsd fel némi apró gonoszsággal. Fagyos mosollyal tálaljuk.

10 Nem tudom, ki vagyok. De téged gyönyörködve nézlek.

11 Őrültnek lenni: csak ennek van értelme.

12 Nincsenek nagy dolgok. Csak én vagyok kicsi.

13 Megkönnyebbülnének a barátaim, ha nem írnék verseket?

14 Az én olyan, mint az eldobható műanyagpohár.
Csak nem dobható el.

15 Jó állapotban lévő, alig használt énemet elcserélném kétszemélyes világkörüli utazásra. Minden megoldás érdekel. Kalandorok kíméljenek.
Jelige: Magyartanár

16 Imádkozni egy cethalban: na és? De viccet mondani benne!

17 Nevezhetjük a kultúrát a szemünkre kötött kendőnek. Kivégzés előtt praktikus.

18 A depresszió: közös ihlet.

19 A világ Kőbánya-felsőről nézve egészen más.

20 Minden érv ellened szól. Ezért választottalak téged.

21 Rengeteg hibám van. De nem azok, amikre te gondolsz.

22 Még egy nőgyógyász is a lélekig akar eljutni.

23 Minden reggel kilépni a fényre. Kőbánya-felsőről.

24 Ha nem vigyázol, a barátod leszek.

25 Szerettelek. Másra nem voltál jó.

26 Porból por. Közben sok macera.

27 Nagyon megkínoztál. Fontos lehettem neked.

28 Unom a szenvedéseid. Nincs bennük humor.

29 Ferinek kevesebb önámításra van szüksége. De többet fázik.

30 Egy tiszta hang. Mennyi poklon kellett átjutnia!

31 A testünk a csillagokból ered. De honnan van a hülyeség?

32 Egy rossz vicc a világ. És ripacsok adják elő.

33 Az ember a kocsmába menekül egy kis komolyságért.

34 Sajnos gyenge a képzeletem. Ma is ugyanazt a viccet olvastam ki a teremtésből, mint tegnap.

35 Tánc a tilalmak kertjében.

36 Igen, van olyan pillanat, amikor a te szemeiddel látok.

37 Játszok neked, hogy kibírjam.

38 Olyan vagyok, mint akárki más. Csak rosszabb, önzőbb, cinikusabb.

39 Gyönyörű hibáim vannak. Örülni fogsz nekik.

40 Találni egy értelmes mondatot. Tűnődni az értelmetlenségén.

41 Csillagnyelvtan. Virágmondat.

42 Az ember csodálatos lény. Még Bélának is nevezhetjük.

43 Engem a bensőm vezérel. Azért csinálok ennyi hülyeséget.

44 Van-e más bizonyíték a létezésemre, mint egy mosoly a másik ember arcán?

45 A téma nem vész el. Csak egy távolabbi kocsmába költözik.

46 Nem jó elveszteni azt, amit utálunk.

47 Szelídítettem másokat, de én nem szelídültem.

48 Kiábrándító város. Az utcán elbutult, józan emberek.

49 Egy szerencsétlennek még nagyon kapóra jöhetnek az igazságaim.

50 Az igazság egynapos öröm. De ma másnap van.

51 Fura koldus: állok a sarkon, és rátukmálom az aprópénzemet a járókelőkre.

52 A vers: magánügy. Te csak kukkolhatsz.

53 Egy műfajom van: a bizonytalanság. De sokféleképpen csinálom.

54 Tisztán látok. Van homály.

55 Szép házat raktál az igazságaidból. De lakhatatlan.

56 Nem menekülhetsz. Hiszen te vagy az üldöző.

57 Terméketlen gondolat. De meg lehet dugni.

58 Kis számítási hiba történt. Te egy másik labirintusban tévedtél el.

59 A Sehova tanúi.

60 Eljutni a nemtudásig. Az aligtudáson át.