Hátgerincorgona

Pár hete, míg kollégáim többsége a pedagógusnapon ringatta magát, én a Fiumei úti temetőben bámészkodtam, Fejtő Ferenc temetésén. Fejtő valamikor József Attila szerkesztőtársa volt (Szép Szó), csuda öregember, majdnem száz éves, tiszta agy mindvégig; balra húzott, ahogy szerintem illik, de értelmesen, ami már merőben szokatlan. Hát ott hallottam legutóbb Varnus Xavért orgonán dajdajozni, szép volt nagyon; amíg ott gyűltek a népek (vagy kétszázan: nem szégyen, hogy csak annyian?) és a felhők (jóval számosabban), tolta rendesen, és aztán a beszédek közben és után is. Bennem maradt erősen az élmény, de ennyi volt, futottam vissza Kőbányára, érettségire készülni a fiammal. Ilyen volt akkortájt az élet.
És most volt ez a Kőbányai Napok. Ahol a koppánynégyelés előtt bemondták, hogy vasárnap este a záráson majd ő zenél a templomban. Gondoltam, meghallgathatnánk. Mária rábólintott. Kibumliztunk.
Varnus Xavér, a derék kőbányai származék, aki a Lászlós Fesztiválon is ingyen fellépett egyszer, ezt a koncertjét erős meglepetésre pénzért mérte, személyenként 3800 forintért, úgy, hogy erről semmilyen előzetes tájékoztatás sem a szóbeli felvezetésben, sem a műsorfüzeten, sem egy kicseszett plakáton nem esett. Öntudatosan hazavonultunk. Barátnőnk megsajnált minket, de közölte, hogy hülyék voltunk, ez az ember ingyenes koncertet talán életében nem adott, inkább nagyon is megkéri a maga árát. És akkor nekem is eszembe jutott, hogy bizony tényleg, és hogy mindenki csodálkozott is, amikor hozzánk a Fesztiválra ingyen jött, és latolgatta, hogy ez miért lehetett jó neki. Meg persze a plakátjaira is visszaemlékeztem, hogy azokon meg nem lehet akármi: csak olyan fotó, amit ő választ, olyan kompozíció, amit ő hagy jóvá, olyan szöveg, ami őt dícséri nagy helyesen. (Találtam is aztán egy ilyen szöveget, állítólag Fáy Miklós írta, de a neten valamiért nem lelem:)
„Xaver tud beszélni az emberek nyelvén, elérte, hogy a koncertjeire ezrek legyenek kíváncsiak; ha van valaki, aki vonzóvá tudja tenni a klasszikus muzsikát, akkor ő az. Orgonálni tud, művelt is... minden szempontból modern figura, aki személyével tudja bizonyítani, hogy Bachot nem csak az élet vesztesei hallgatnak, akik mindenről lecsúsztak, és cserébe valami titkos körben bizonygatják maguknak és egymásnak, hogy azért ez az igazi, nem pedig a csalóka látszat.”
Hát ez bizony erősen antilúzer szöveg, mintha egyenesen a magamfajtának és A világ peremén szerzőinek (olvasókat nem mondok, mert minket még csak nem is olvas senki) címezte volna a szerző; de nem veszem fel, mert nem erről beszélek én itt most, hanem arról, hogy ez azért mégis csak szemétség. Még akkor is, ha bizony eszembe kellett volna, hogy jusson: Varnus Xaver nem játszik ingyen, még akkor se, ha egyszer kivételképpen egy koszfészekben valamiért játszott. Az meg egyébként, hogy játszik-e ingyen vagy sem, és ha nem, hát mennyiért, az az ő dolga. Engem nem zavar: annyi helyen nem voltam én már. Csak tudjam.
És másnap, utólag pontosan megtudtam. Minden részletet. Bent jártam az Astoriánál, és ott szembejött egy rohadék plakát. Ami arról tájékoztatott, hogy mivel a Művészetek Palotájában tartandó koncertjére 4 nap alatt minden jegy elkelt, a művész a kőbányai Szent László Napok záróestjén pótkoncertet tart ekkor és ekkor, itt és itt, ennyiért és ennyiért, jegyek kaphatók itt és itt. Minden pontosan olvasható volt. Nem kétlem, hogy jó előre. Sőt, emlékeztem is rá, hogy ezt a plakátot én már láttam.
A belvárosban.
Le voltam nyűgözve. Komolyan.
Varnus Xaver minden tájékoztatást megadott. Előre. A belvárosban. Ahol a nem-lúzer Bach-rajongók laknak. A vásárlóképesek. Akiknek Varnus Xaver, ez az izig-vérig modern figura azt bizonyítja a létezésével, hogy Bach nem csak a lúzereké. Kőbányán merő jószívűségből hagyta magát beszervezni a Szent László Napok programjába, hogy koncertet adhasson nem-kőbányaiaknak, mert a helyiek véletlenül tudhatták csak meg, hogy ez a koncert a legkevésbé az ő kedvükért tartatik. Ott egy darab plakát nem volt. A programban szerepelt, naná, de jegyárról szó nem esett. A béna műsorvezető sem hozta szóba. Talán mert nem is béna.

Az ok, amiért ezt az egészet leírtam, merőben pedagógiai, ezen felül evangéliumi. Örömhírt jelentek be. Néhány nappal korábban még érettségiztettem. Igazi lúzernapok voltak, ma is örömkönnyek tolulnak a szemembe, ha eszembe jutnak. Többek között emlékszem egy nyelvtantételre, ami a Retorikai elemek a modern reklámnyelvben misztikus címet viselte. Nem nagyon ment a diákoknak. Nem találtak jó példákat. Valamennyire még meg is értettem őket. Sajnálkoztam.
De álhumanista részvétre többé nem lesz szükség. Félretettem egy Xaver-plakátot. Cím, kép, elhelyezés, szöveg, jól csengő szerzőnév retorikai és reklámnyelvi összhangja. Valóban mesteri. Előírásszerű. Tanítani lehetne.
Fogom.