Eszembe jutott, hogy van egy szívfájdalmam, amit eddig még nem osztottam meg a nyilvánossággal, pedig régóta időszerű lett volna már. Nem is értem a dolgot, hisz' én folyton negatív vagyok, ez az én ismertetőjelem, kilométerekről ki lehet szúrni, jól el is kerül aztán mindenki, szóval most is hű szeretnék maradni önmagamhoz, úgyhogy hajrá!
Képregényrajzolói karrierem (egy kész és két félbemaradt történet) kezdete és csúcspontja ezeddig minden kétséget kizáróan A testaranyozó című alkotás, melynek igen fontos jellemzője, hogy többszörösen koprodukciós mű, ugyanis a sztori egy Parti Nagy Lajos novella fater általi átdolgozása, és én általami reprezentálása rajzolt formátumban. Ugyan még mindig fogalmam sincs, mennyire lett népszerű a Heptameronosok és a szélesebb közönség körében, mert csak egy-két visszajelzést kaptam (igaz, azokat szavahihető emberektől), ám én továbbra is úgy gondolom, hogy ez a képregény-mesekönyv nem lett rossz. De félre az önfényezéssel! Az fater terepe.Az enyém, mint tudjátok, a negatívoskodás, szóval: puszta jófejségből, nameg persze kíváncsiságból levélben megkérdeztük PNL-től, hogy mégis mit szólna, ha egy példányt eljuttatnánk hozzá ebből a csodából. Ő azonnal írta, hogy persze, naná, érdekli őt a dolog, tehát az Írók boltjában helyezzünk el egy darabot, ő ott szinte naponta megfordul, magyarán biztosan eljut majd hozzá.
Eltelt pár hónap, de semmi reakció. Gyanakodni kezdtünk, hogy talán valamiért mégsem kapta meg, szóval hogy hiba van a mátrixban, úgyhogy bátorkodtam ezúttal én írni neki egy ímélt, hátha arra visszaír. Így festett:
Tisztelt Parti Nagy Lajos!
Bocsánat, hogy ismeretlenül zavarom. A nevem Oravecz Gergely, és úgy fél éve A testaranyozó című novellájából csináltam valami képregényszerűséget. Ebből egy példányt az apám már hónapokkal ezelőtt leadott az Írók boltjában az ön nevére. Nos, nem akarok én semmit, csak tudni, hogy megkapta-e. Ha igen, akkor sem várom el, hogy kifejtse róla a véleményét, esetleg hogy szeresse vagy gyűlölje, egyszerűen csak tudni szeretném, mi a helyzet. Mert ha viszont nem kapta meg, de érdekli a képregény, akkor valahogy eljuttatom önhöz. Ne haragudjon, de én szeretném, ha mindenképp lenne belőle egy példánya. Hogy mit csinál vele, az már nem az én dolgom.
Kérem, válaszoljon!
Üdvözlettel:
Oravecz Gergely
Asszem kevés egyértelműbb levél van a világon, mégis, immáron eltelt nagyjából nyolc hónap, és még mindig semmi. Ha valaki azt kéri, ezek után ne legyek negatív, nos... Nos az biztos nem tudja, hogy én bírom Parti Nagy Lajost. Nem tudja, hogy szarrá röhögöm magam a novelláin. Mert ha az embernek valami nem tetszik, annak oka van, jelen esetben pedig az, hogy nem küldött el kereken a picsába, hanem még válaszra sem méltatott. Persze bejövős dolog a mártírkodás, de nem azért sír a szám, mert nem értékelték kellően intellektuális valómat.
Tudnivaló, hogy ez az ember azonnal rábólinott 2004-ben, hogy lejön hozzánk a Heptameronba, merő jófejségből, csak hogy felolvasson nekünk és beszélgessen velünk, és ezt az ígéretét mindenki legnagyobb meglepetésére be is tartotta. Jött, hozta az azelőtt még sehol nem publikált, legújabb irományait, mi pedig előtte egy hétig készültünk, hogy valamennyire képben legyünk őt illetően. Elvi szinteken ez meg is történt, de amikor végre tényleg ott volt, kiderült, hogy nemcsak jól ír, hanem még jó arc is.
Felmerül hát az emberben a kérdés, hogy akkor most mi a halál van? Nincs sok elképzelésem az ügyet illetően. Annyit látok egyedül, hogy ez az ember azóta is sorban adja ki a könyveit, tehát el nem patkolt, még mindig él, a világból sem vonult eddig ki. Sőt, egyszer, tél környékén még szembe is jött velem a belvárosban, a Katona József utcában. Valami nővel sétált, aki egy babakocsit tolt. Mire felfogtam, hogy őt látom, már messze járt. Volt egy esélyem, hogy megfogjam a grabancát, de elkúrtam azt is. (Hiába, ebben az országban...)
De ha már PNL, akkor már a nagy kérdés is: meddig csinálhatja egy ember ugyanaz
t, anélkül, hogy ráunnának? Általában nem túl sokáig. És ez az ő esetében fokozottan fennáll. Mert ami pár éve még poén volt, az ma már kevés. Csak nyelvi bohóckodásra nem lehet életművet építeni, főleg nem Magyarországon, főleg nem manapság, amikor minden költő már csak a formával ökörködik, a tartalomra pedig egyre kevesebb hangsúly esik. Én őt jónak tartom, igaz, nem sokat olvastam még tőle. De ha ezen a vonalon megy tovább, nem jósolok neki hosszú életet - csak a sznobok körében, akik mindig is mindent szeretni fognak, amit szeretni illik, tökmindegy, hogy az bír-e nekik mondani valamit. Félek, hogy Parti Nagy lassan már csak azoknak szól, akiknek nem fontos, hogy bármi is igazán hozzájuk szóljon.És közben továbbra is haragszom rá.
4 megjegyzés:
Nem tudom, miért nem válaszolt Neked.
Megkapta a képregényt.
Nekünk tartott órát is utána, és azt mondta, hogy kifejezetten tetszett neki (és mivel semmi elszámolnivalóval nem tartozott felém, és én se Feléd, nem látom be, miért mondta volna, ha nem így van)
Azt mondta, hogy nagyon okosan van átfordítva a nyelvisége, hogy megőrizze az ő novellájának a hangulatát, de mégis megéljen képregényformátumban, és hogy neki kimondottan tetszenek a rajzok is. Azt mondta, hogy nagyon jól el van találva, hogy mennyit kell változtatni rajta, hogy működjön, és mennyit kell megőrizni belőle, hogy végülis köze legyen az eredetihez, de azt mondta, hogy nem a saját történeteként olvasta, hanem teljesen új, önálló művet látott benne, amit pozitívumként élt meg. A végére meg azt mondta, hogy kimondottan poénos, és hogy számára is sokat hozzáadott a saját novellájához ez a feldolgozás, és nagyon tetszett neki, hogy olyan szemszögből láthatja, amiből eddig sosem.
Azt tudom elképzelni, hogy mivel én mondtam neki, hogy egy ismerősöm fia csinálta, és hogy én már láttam, és azért mondja el róla a véleményét nekem, mert mivel nekem van róla véleményem, kíváncsi vagyok az övére, valahogy talán utólag összekötötte a dolgot énvelem, engem pedig az osztállyal, aminek akkor része voltam (de már nem)
És a mi osztályunkra PNL nagyon megharagudott, le is adott minket, nem is tanít már bennünket.
Lehet, hogy ahogy összemosódtak az emlékek benne, az maradt meg, hogy az a képregény a mi osztályunkhoz kötődik- azzal pedig nincs beszélőviszonyban.
Természetesen Te erről nem tehetsz, és remélem azért kicsit örülni is fogsz annak, ami végülis az igazi véleménye volt a félreértések előtt a munkádról.
Ami az ő munkáját lleti, lehet, hogy az általad említett sznobokhoz tartozom, de én egyáltalán nem úgy látom, hogy inkább a forma érdekelné, vagy hogy még mindig ne tudott volna kilépni a nyelvi hülyéskedés bűvköréből.
Nekem például az FKL-ből (bár megjelenése óta nem olvastam újra)bár lehet, hogy volt benne, semmi nyelvi hülyéskedés nem maradt meg- valószínűleg akkor egyszer tetszett az is, de aztán az lepergett és elfelejtődött bennem, kimondottan tartalmak maradtak meg, és csak egy vicc, a Szép Róza- Széppróza. De ez szerintem nagyon jó vicc.
Nahát, az én lelkemnek ez most valódi üdvösség és béke. Ha nem írok bejegyzést, mindezt sosem tudom meg. Köszönöm!
PNL sznob közönségébe meg én is beletartozom, és nincs ellenérzésem.
próbálom
teljesen racionálisan számba venni a lehetőségeket, mért nem kaptál választ. dióhéjban.
1. pnl nem kapta meg a küldeményt
a/ fater a szt.l.gimn. éves nevelési tervét adta le az írók boltjában
b/ fater a bazilikában adta le a testaranyozót
c/ fater leadta a testaranyozót az írók boltjában, de plaza lett belőle
d/ nem a fater volt, akinek odaadtad a testaranyozót, csak egy faternak látszó tárgy
2. pnl megkapta a testaranyozót
a/ még nem nézte meg, mert aranyoz
b/ megnézte, de nővé operáltatta magát, és őt aranyozzák
c/ megkapta, de pnl nem is létezik
d/ már megnézte, és pnl létezik, mert pnl találta ki
e/ nem nézte meg, és létezik pnl, mert csipkerózsika találta ki
nyugodtan kizárhatjuk az 1.a,b,c és a 2.a,b,c,d pontokat, mert gyanúsan valószerűek.
tehát azért nem kaptál választ, mert pnl most aranyozza csipkerózsikát és még nem száradt meg.
lá
Az 1/c lehetőséget tudom a leginkább elképzelni, természetesen.
Megjegyzés küldése