2008. május 28., szerda

Haláltánc

Arra gondoltam, közszemlére teszem itt egyik rajzom munkafolyamatát. Aki ismerte vagy látta már fater több, mint fél évvel ezelőtt indított újságját, A világ közepént, az találkozhatott az alább bemutatásra kerülő csodával. Történetéről azt kell tudni, hogy miután A testaranyozó (félig-meddig) képregényt összehoztuk, faterben még égett a vágy, hogy csináljunk megint valami kurvajót. Egyszer előadta nekem, hogy a Nagymező utcai Hofi-Halál-szobor milyen érdekes lenne, ha megelevenedne, hogy mit szólna, ha látna minket, ezt az országot, ezeket az embereket, így, mostani állapotunkban. Itt persze fater arra gondolt valójában, hogy maga Hofi mit szólna - de mindannyian tudjuk, hogy a szobor, akármennyire is őt ábrázolja, mégsem azonos Hofival. Ráadásul ott van vele a Halál, ez a női cuccokba bújtatott csontvázalak, és így együtt hihetetlenül megragadóak. Megragadják legalábbis azok képzeletét, akik képregényt szeretnének csinálni valami aktuálisból, valami szürreálisból, olyasmiből, ami adja magát, mégsem nyúlt még hozzá senki ilyen formában. Na szóval ez konkrétan képregény-ötletként merült fel, és én is egyből megláttam benne a képi és egyéb lehetőségeket. Azt terveztük, hogy rövid történeteket fogunk készíteni, fater megírja, én megrajzolom őket, és A világ közepénben jelennek majd meg, számról számra. Aztán a lelkesedésből csak az első szám borítójának kivitelezésére futotta, mert hogy, hogynem, faternek egyetlen épkézláb ötlet sem jutott eszébe. És a lap is megszűnt.
Én minden esetre szerettem volna, ha legalább egyszer megjelennek valahol, úgyhogy összehoztam a rajzot. Na ennek a folyamatáról lesz szó alább.

Kiindulópontként Rózsa Peti (aki utálja a szobrot, mint a szart) fotói és egyéb más képek szolgáltak. Íme, ilyen a szobor, ha valaki még nem látta volna.
Aztán csináltam pár vázlatot kettejükről, meg külön Hofiról is, hogy azért hasonlítson már valamennyire, de mivel csak az egyik van meg gépen, a többit nem áll módomban bemutatni. A lényeg, hogy alapos felkészülés volt (hahaha).
Na és itt már a szóban forgó rajz látható legelső állapotában. Sajnos, mivel ilyen korszerű ketyerékkel nem rendelkezem, mint pl szkenner, ezért csak lefotózni tudtam, nade a semminél ez is jobb. Ide most írhatnám egyébként, hogy ilyen meg olyan koncepcióval álltam neki, meg hogy láthatjuk, még nem volt eldöntve, mi legyen Hofi fejével, sőt, a lámpák a háttérben végül egyáltalán nem ilyenek lettek - de nem teszem, mert úgyis látja mindenki.
Itt már közelebb kerültem a megoldáshoz, legalábbis Hofi feje közelebb került a Haláléhoz, de azért a házak még sehol, és a lámpák sem illenek a képbe. Ja és Hofi feje valami eszméletlenül gagyi, egyáltalán nem hasonlít, nem is értem, mi történhetett.
Ez már a végső változattal közeli rokonságot mutat, a helyükre kerültek a dolgok, kivéve az árnyékokat és hasonló apróságokat, amik a következő fázisban jönnek.
Na és ez már az a valami, ami nagyon hasonlít, mégpedig azért, mert ezután már csak a kihúzás jön. Hofi fejét szerencsésen átbabráltam, nagyon impozáns lett - igaz, közben rájöttem, hogy nem konkrétan őt akarom viszontlátni a rajzon, annak semmi értelme, hanem egy igencsak rá hasonlító figurát, aki végeredményben persze a Hofi, ez mindenki számára egyértelmű, de ha a rajz alapján kéne megmondani, hogy kicsoda, nem biztos, hogy sokan eltalálnák. Vagyis maradtam az eredeti elképzelésemnél, azaz hogy a szobor sem a Hofiról akar szólni, csak éppen az ő fejét sikerült megmintázni. Miért ne lehetne ez a két alak akárki, egyszerűen csak két alak?
És íme a végső, photoshopban picit finomítgatott, jól ismert verzió, teljes pompájában. A ceruzarajznak fekete alkoholos filccel és zselés tollal estem neki, bizony, nem holmi tussal, mint a képregényrajzolók. Eme művelet után kiradíroztam minden grafit-maradványt, mert az nem szép. Egyébként a radírozás igényli a legtöbb időt és türelmet, merthogy baromi unalmas. De én mindig így csinálom a képregényeket. (Tudom, hogy nem így szokás, de én akkoris így.) Igaz, ez nem képregény, csak egy egyszerű borítórajz, de szerettem volna képregényes hangulatot varázsolni neki, mert akkor még volt remény a folytatásra. Hát ilyen lett. Van rajta hiba bőven, tényleg, és mondanám, hogy aki észrevesz egyet, az nyereményben részesül, de annyi pénzem azért nincs. Majd megtanulok rajzolni, és akkor nem lesz semmi gixer. Minden esetre szerintem a rajz az összes negatívuma ellenére is tetszetős, de aztán mit tudom én.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

helló,

hogy ki az a Hofi, azt nem igazán tudom, meg most nincs is indíttatásom utánanézni.

sztem jó is, hogy eléggé elszakadtál tőle meg a pesti Broadwaytől. Valahogy mintha jobb lenne a te rajzod, mint a szobor.

A te képeden szinte letámadja az alak a halált, mintha meg akarná erőszakolni. Nem csak táncolni vele.

Dinamikusabb, ijesztőbb, frivolabb, perverzebb. Szóval jó.


Alfonz

gergő írta...

Hofi Géza, magyar humorista, a kabaré műfaj egyik legismertebb személyisége. Tagja volt többek között a Mikroszkóp Színpadnak és a Madách Kamaraszínháznak is. 2002-ben halt meg.

Névtelen írta...

Szia Gergő! Tök jó a képed, és tetszik az ötlet, hogy a készülésről írtál. A szobor továbbra is fos, szerintem méltatlan Hofi emlékéhez (az persze sokkal jellemzőbb a mai viszonyokra, hogy a sírjáról ellopták a réz koszorút meg bakancsot).

barna írta...

Örülök, hogy megírtad. Így most követhető lett a folyamat. De nem ártana beszkennelni a képeket, még így utólag sem. Szívesen megcsinálom. Nem érdem, de nekünk van ilyen kütyünk.
apád

gergő írta...

Tudom, hogy az apám vagy, de kösz, hogy odaírod, nehogy má' elfelejtsem egy percre is! Sajnos a vázlatok nincsenek már meg, tudniillik azok a filc réteg alatt mélyen el vannak temetve, de a nem túl távoli jövőben biztos kifejleszetenek majd egy eljárást, amivel kibányászhatjuk alóla. Addig is emléküket hűen őrzik a fényképek.

Névtelen írta...

Baromira tetszik, ahogy végig lehet kísérni a kép alakulását, ráadásul magyarázatokkal, egészen az igen hatásos végeredményig.

Glenda