Nos, a bevezetőmet már tulajdonképpen megírta a bátyó, úgyhogy nincs más hátra, mint előre.
De azért mégis ideékelnék egy-két dolgot. Én ez alatt az egy hét alatt (legalábbis érzésre) több mindent csináltam, meg úgy általában jobban éreztem magam, mint a nyár eddigi részében. Nehéz is volt hazajönni nagyon. Nem is akartam, csak muszáj volt. Nade szóval ettől az még igaz, hogy tempó, az ott se nagyon volt, viszont egykettőre eltelt ez az egy hét. Hogy is van az a régi közhely? „Ha az ember jól érzi magát, gyorsabban múlik az idő.” És tényleg.
De hogy a tárgyra térjek végre: jómagam kevésbé intenzíven vettem részt a rajzolásban, mint drága testvérem, de azért mutatóba nekem is vannak itt dolgaim. Kezdjük az elején. Két rajzomat mutatom be, nem meglepő módon mindkettőn Gergő látható (volt egy harmadik rajzom is, de azt otthagytam, nekem nem annyira tetszett – nem így nagymamámnak, aki kijelentette, hogy ki fogja tenni a falra – én ehhez speciel nem annyira ragaszkodom).
Lássuk tehát.
De azért mégis ideékelnék egy-két dolgot. Én ez alatt az egy hét alatt (legalábbis érzésre) több mindent csináltam, meg úgy általában jobban éreztem magam, mint a nyár eddigi részében. Nehéz is volt hazajönni nagyon. Nem is akartam, csak muszáj volt. Nade szóval ettől az még igaz, hogy tempó, az ott se nagyon volt, viszont egykettőre eltelt ez az egy hét. Hogy is van az a régi közhely? „Ha az ember jól érzi magát, gyorsabban múlik az idő.” És tényleg.
De hogy a tárgyra térjek végre: jómagam kevésbé intenzíven vettem részt a rajzolásban, mint drága testvérem, de azért mutatóba nekem is vannak itt dolgaim. Kezdjük az elején. Két rajzomat mutatom be, nem meglepő módon mindkettőn Gergő látható (volt egy harmadik rajzom is, de azt otthagytam, nekem nem annyira tetszett – nem így nagymamámnak, aki kijelentette, hogy ki fogja tenni a falra – én ehhez speciel nem annyira ragaszkodom).
Lássuk tehát.
Ezt a krokit egyből a Gergő után készítettem – az igazán szemfülesek talán segítség nélkül is észrevennék, de azért elárulom: a rajztáblán ott van Gergő engem ábrázoló alkotása (bár ha valaki nem ismeri fel, azt se csodálom).
Ez pedig a portré. Bár nincs annyira kidolgozva és nem is igazán hasonlít, azért úgy elmegy. Pláne húsz perc alatt.Minden alkalommal, mikor Méhkerékre megyünk, viszem a fényképezőt, úgyhogy igazán nincs semmi meglepő abban, hogy most is készítettem néhány képet. Lássuk hát a jobbakat.
Úton. Ha úgy érzitek, hogy valami nem stimmel ezen a képen, jó nyomon jártok, de nem akarom lelőni a poént, mindenki jöjjön rá maga a „trükkre”. Hogy miért rakom ezt a fotót ide? Hát, egyrészt jó kép anyámról, másrészt meg elég jól kifejezi az úton levést.
Erről nem tudok mit írni. Csak úgy van.
Farmerreklám. De csak az álló. Ilyen fényviszonyoknál amúgy minden kép divatfotónak hat egy kicsit.
Nem túl jó kép, belátom, de nem hagyhattam ki. Jobb lenne, ha lenne füle is, és jó lenne, ha nem lenne az az árnyék ott a falon a macska mögött. Gergőt okoljátok érte, ő ült rossz helyen.
Újra úton. Az árnyékok a falon egyfolytában ide-oda mászkáltak, úgyhogy elég nehéz volt jó képet készítenem. Több tucat fotó közül ez a kettő tetszett leginkább.
7 megjegyzés:
Nagyon jó fotók. (A rajzok is.) A macskás kép tetszik éppen a legjobban. A fülét oda tudom képzelni magamtól. Az utazós kép "poénjára" nem tudok rájönni, de még töröm a fejem.
Nekem fura egyébként ez a "nagyi", "öcskös", "bátyó" megszólítás a szövegeitekben, egyáltalán nem így beszéltek magatokról a valóságban. Szerintem még ismeretlenebbek számára is idegesítő, én a falat kaparom. Miért kell egy írásban (pláne olyanban, amit szinte csak olyanok olvasnak, akik egyébként is ismernek benneteket) ennyire eltávolítani magatoktól a mindennapi viszonyulásaitokat? (Csak kérdezem, lehet, hogy tudtok erre válaszolni.)
Egyébként remek, hogy megint jelentkeztetek végre.
Nem írtam ilyet, hogy "öcskös", csak azt, hogy "drága jó öcsém". Nem ugyanaz. Ez, ha úgy tetszik, egy írói fogás, persze nagyon alacsony kategóriájú, szóval nem azért mondom.
A nagyanyámat meg következetesen mindig nagyinak hívom, ha nem a szűk család körében beszélek róla. Mint ahogy a kéztörlőt is kéztörlőnek nevezem, és nem doszunak, ha "nyilvános" közegben vagyok - ezt merőben praktikus okokból teszem, különben senki nem értené, miről beszélek.
Drága "apuci", ez távolról sem olyan idegesítő, mint a te M.-ezésed meg D.-zésed meg R.-ezésed a szövegeidben. Na AZOK idegenítő és távolító hatásúak.
Ezt a magyarázatot el tudom fogadni.
Az M-ezéssel (stb.) egyébként már régen felhagytam.
csak azért írtam 'bátyó'-t, hogy ne kelljen mindig azt írnom, hogy gergőgergőgergő. engem is idegesít a dolog. amúgy pedig: én 'nagymamám'-at írtam, nem 'nagyi'-t. de mindegy.
amúgy sok olyan olvasónk, egyáltalán, sok olyan ismerősünk van, aki szinte semmit nem tud a családi dolgainkról. legfeljebb a tieidről.
na erre varrjál gombot!
Dini, ha már itt tartunk, töltsd már fel újra a képeket úgy, hogy fel lehessen őket nagyítani. Hívjál fel, ha nem tudod, hogy kell.
titkon abban reménykedtem, hogy te majd megcsinálod nekem. de megpróbálom, nem mintha eddig nem próbáltam volna.
más. egy kis segítség az utazós kép megfejtéséhez: anyám vezeti az autót. ez, rá kellett jönnöm, nem egyértelmű.
Az a trükk az anyaképben, hogy bár úgy tűnik, hogy a figura az anyósülésen ül, mert a jobboldalán van az ablak, a szemüvegében a kormánykerék tükröződik, és mivel előre néz, ez azt jelentené, hogy neki kéne vezetnie. Tehát vagy meg lett fordítva a kép, vagy Angliában vagyunk, vagy mi.
Na, monst visszaolvasom, hogy más is rájött-e.
Egyébként a cicakép szerintem szuper, és nem fontos mindent (fület) belekomponálni, főleg egy ilyen klasszikus formánál, mint a macska, minden néző automatikusan kiegészíti az ismert formát a fejében, ezt tanultuk Operatőri ismeretek órán :^) Annyira jó a cica meg az árnyéka, Platón kurjongatna
Megjegyzés küldése