2010. május 8., szombat

PÁLYÁZAT

Mit gondoltok: mit gondolok erről a versről?

Mit gondoltok: mit gondolok arról az emberről – nem árulom el, hogy valóságosan létező személyről van-e szó -, akinek ez a kedvenc verse? Aki így értelmezi – racionalizálja - magát?

A leginkább közelítő elemzések beküldőit mondjuk Arany Sperma díjjal jutalmazom. Az szerintem nagyon nagy díj.


HA ÉRDEMES - HA NEM

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
ledöfne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!

9 megjegyzés:

talalttargy írta...

Hogy milyen lehet?A kézzel fogható dolgokat szereti, nem filozofikus alkat, nem tépelődik, vívódik. Egyszerűen él a világban, és felháborítja az igazságtalanság.Betörhette párszor a fejét, naiv volt, hitt az ember megváltoztathatóságában, hiszi, h feladata van, s ez megnyugtatja valamennyire.

Rendszerető. A vers az legyen rímes, szabályos - gondolja, másról nem vesz tudomást.
A közéletiség foglalkoztatja tehát, nem tudja függetleníteni magát attól a valóságtól, amibe beleszületett. Valószínű, öreg korára morgós-kötekedős lesz, tele pótcselekvésekkel....Nem az esetem nekem ez az ember.))

Nagyon jó az ötlet!Ilyenbe még soha nem gondoltam bele. Le is lehetne rajzoltatni a versenyzőkkel.) Itt csak lányok indulnak vajon? A díj alapján....)))))Üdvözöllek!

barna írta...

Ez eddig nem rossz! No de ne befolyásoljuk a lehetséges további versenyzőket.

A "díj" nevéről: az csak a szokásos baromkodásaim egyike. Eszembe jutott egy történet egy tényleg egyszerű emberről, akit kedveltem valamikor, sokat ittunk együtt és hülyén röhögtünk a világon. Egyszer megkért, hogy hozzak neki pár doboz cigit, de olyat, amin a felirat arról szól, hogy a dohányzás károsítja a spermákat. Elég sok boltba bementem több faluban is - ez a Balatonnál volt -, és én mindenhol kértem ezt így, nagy hangon, a boltokban. Ökörködés. Azt hitte, nem merem majd, de miért ne? A nők persze bámultak, talán hüledeztek, de semmi több.

A szperma egyébként a korai görög filozófiában majdnem műszó volt, életcsíra, erő, lendületforrás stb., szóval ami egyszer csak erőre kap valahogy és élni, aktívkodni, handabandázni kezd. Nagyon fontos valami, és persze látványos is. Danaé történetében szinte aranylik... Persze ott Zeuszról van szó.

Na szóval így. Ez jutott eszembe, és ennyi. Részletkérdésekkel nagyjából így szoktam lenni.

Egyébként van a szövegben egy hiba, "föd" helyett "döf" van az eredetiben, biztos is voltam ebben, de csak most néztem meg kötetben. Mindjárt javítom.

Maga az ötlet hasonlít ahhoz, amit a Kapitány házaspár művelt a Rejtjelek c. nagyon fontos, de teljesen elfeledett könyvében.

rás írta...

1./ Te talán arra gondolsz, hogy szegény Váci még idejében meghalt, ahhoz, hogy ne tudja meg: nem volt érdemes. Bár hát sejtette, de a lába, a kényszerhite - mert kényszer, hogy hinni kell valamiben - vitte tovább.

2./ Akinek ma is ez a kedvenc verse, az vagy balek, vagy végtelenül nosztalgikusan a múltjába réved, amikor ugyan látta, kikkel menetel együtt, de jó volt együttmenetelni és hinni egy elérhető, közös célban.

talalttargy írta...

Kedves Barna!

Vettem a baromkodást, tetszett is! Nincs ezzel baj)

Olvastam a Juhász Ferencest, 2 éve írtad, megjegyzést is fűztem hozzá, de elszállt az éterben. 1 részletét csak megismétlem: mé nem szól ennek az embernek senki, h írjon má naplót v vallomást v memoárt v akármit, mert szükségünk lenne rá. Én vagy 20 év után most vettem elő újra, s most szerettem bele igazán. Akárhogy is ismétli önmagát , v nem talál új hangot, nem érdekel. Az őskövületeknek mindent lehet, ha ilyen nagyok...

gergő írta...

Vajon milyen lehet az az ember, akinek ez a kedvenc verse? Hmm. Talán szakállas, kócos hajú, ötvenes évei közepén járó, alkoholt és cigarettát évekkel ezelőtt a fiók mélyére süllyesztő, szellemileg mindenki előtt toronymagasan vezető, ám sok csalódás érte, társaságokból kivonuló, hülyeségekkel kezdeni semmit nem tudó vagy akaró, egyszóval helyét a világban hirtelen nem lelő magyar-filozófia tanár? Remélem, nem...

barna írta...

Írtam nagyon hosszút, elröpült. Átok ül most ezen a blogon. Szerintem a gép azt hitte, én is Juhász Ferenc vagyok, és époszba kezdtem, ezért törölt. Megfontolandó.

Én pár éve elgondoltam, milyen szép lenne, ha már úgyse tudok semmi hasznosba fogni, nekiesni Juhásznak, végigolvasni minden dolgát, róla is mindent, és írni egy nagy, sokezer oldalas, soha senkit nem érdeklődő munkát írni róla. Nem tudom, miért épp róla gondoltam ilyet, talán a verses meséi miatt, mindegy, ezt gondoltam, de persze úgyse csinálom meg, mert minek. De nagy varázslat, hogy volt ilyen ember, még ha részben tévedés is.

Váci Mihály más eset, ő olyan vőfélyszerűsége volt a szocializmusnak, az átlagosnál jobb rigmusokkal. De az a leves is kihűlt már, a menyasszony meg megráncosodott nagyon, sőt.

π írta...

A Tanár úr legyen szíves és ne mondjon olyat, hogy "de persze úgyse csinálom meg, mert minek" !

Azért! Azért, mert ezt más nem fogja megcsinálni! Nem fogja, mert nem tudja! Mással vannak itt elfoglalva az irodalmárok. Foglalkozniuk kell a sok tiszavirágéletű költővel, akiknek egy este átfutható az "életművük".
A Juhász az munka lenne, gyönyörű kihívásnak való megfelelés, - ezt a tablót, ezt bizony a Tanár úrnak kéne megírni!

Az meg hogy, ezt majd ki adja ki, nehogy szempont legyen már!

Pepe írta...

Nekem mindenképpen egy-két világháborút megért, hadviselt ember képét sugallja, nagyon erős igazságérzettel. Az életének jelentős részét egynemű társaságban töltötte. Fiúiskola? Szinte biztos. A derű talán még ma sem tűnt el az arcáról, csak a korán arcára vésett ráncokba bújt a napfény elől.
Minden reggel hideg a papucsa, amikor kikel az ágyból. De minden egyes megélt napja hűséggel láncolja az élethez. Nemességtudata van. Elhivatottság-? Küldetés-? Az nem. Legfeljebb sors, de az nem túl nehéz.

talalttargy írta...

Írja meg a Tanár úr, nincs azzal baj, de JF mé nem ír naplót? Ilyen kötetet mástól nem kaphatnánk! Annyi időt még kérhetne a Jóistentől. (megkapná)Ti vagytok hozzá közelebb, tessék szíves rábeszélni.))))