2010. május 22., szombat

Heller "elitelmélete"



Ez egy interjúkönyv részlete. Szerintem több, mint érdekes. Gondoltam, megosztom, egyelőre különösebb kommentár nélkül.



RE: Akárhonnan is nézzük, az értelmiség politikai szerepvállalása és kulturális feladata érzékeny pontja a demokratikus mentalitás kialakításának. Egyebek között azért is, mert nehéz a konkrét feladatot, a játékteret és a helyes mértéket felismerni és meghatározni az érdekek sűrűjében.

HÁ: Érdekes változások történnek ezen a téren. Azt nem hiszem, hogy a magyar értelmiség rosszabb, mint a német vagy az osztrák. Ne felejtsd el, hogy a régi értelmiség, amelyik osztályértelmiség volt, alapjában véve megszűnt a II. világháborúval. A II. világháború utáni értelmiség új értelmiség volt. Jöttek alulról olyanok, akik korábban sosem lehettek volna értelmiség. Szinte megszűnt az átörökölt értelmiség: nem a szülőktől és a nagyszülőktől kapták a tudást, mint a korábbi értelmiség. Az új értelmiség a self-made-man értelmiség, ami nem csak Magyarországra, hanem Ausztriára, Németországra és minden európai országra vonatkozik. Talán legkevésbé Franciaországra. Ott van valami kontinuitás. Amerikában sose volt: ott minden ember self-made-man. Pénzt lehet örökölni, de kultúrát nem nagyon: az iskoláztatással leszel értelmiségi. Azzal, hogy melyik egyetemre jársz. És ez rajtad múlik, meg rajtam. Meg a szülőkön múlik az, hogy melyik egyetemre jársz. Persze mondhatnád, hogy a gazdag szülő jobb egyetemre küldi a gyerekét. Ez így van, de attól nem biztos, hogy értelmiségi lesz, mert ma nem értelmiségi szakmákra küldik ezeket a gyerekeket. Úgyhogy az értelmiségi reprodukcióban már nem játszik olyan nagy szerepet a hagyomány és az öröklődés. Magyarországon is ez a helyzet. Nem rosszabb itt az értelmiség, mint általában az európai értelmiség. A fiatalokra is azt mondom, hogy se nem job¬bak, se nem rosszabbak, mint másutt. Nagyon nagy a tudatlanság, történelemről, irodalomról, de nem csak a magyar fiatalok körében. Igen nagy a tudatlanság szerte Európában. Amikor megkérdezik akár a francia, akár a német gimnazistákat, hogy mit tudnak valamely történelmi eseményről, történelmi alakokról, abszurd válaszokat kapnak, mert fogalmuk sincs ezekről. Egy generációval följebb még más válaszokat kaptak volna. A mostaniaknak egyszerűen fogalmuk sincs. Tehát a kulturális input a fiatal generációban nagyon-nagyon halvány. Amikor a televíziót nézik, nem azokat a csatornákat nézik, amelyek információval szolgálhatnak, hanem játékprogramokkal játszanak. Tehát romlik az értelmiség kulturális színvonala. Nem azért, mert ezek a fiatalok rosszabbak lennének. Miért is lennének rosszabbak? Nem is erkölcstelenebbek, mint ahogy az öreg bácsik meg nénik mondják. Arról van szó, hogy a kulturális begyakorlottságuk nincs azon a szinten, amit az értelmiségtől általában itt Európában régen elvártunk. És ez nem magyar kérdés.

RE: Változóban van a kultúra helyzete és az értelmiség helyzete.

HÁ: Magyarul: megszűnik az értelmiség mint olyan. Lesznek tanult emberek, mindig vannak tanult emberek, és mindig vannak emberek, akit izgat az élet értelme meg az irodalom meg hogy mi volt a mútban, a történelemben. Mindig is lesznek ilyenek. A mostani fiatalok között is vannak ilyen halálosan érdeklődő emberek. De ez nem mint értelmiség van és lesz, hanem mint egyedek, akiket ez az érdeklődés tart, mondjuk így, emberileg életben.

RE: Ez azt jelenti, hogy a társadalmi rétegződés átalaku¬lóban van Európában, az európai típusú civilizációban.

HÁ: Ez mind középréteg. Csak a középréteggel kapcsolatban vetsz fel ilyen kérdéseket. A kultúra, az irodalom vagy a zene iránt érdeklődők és a rájuk vonatkozó kérdések a középrétegeket érintik. A felső réteg számára megvannak azok a szociális csatornák és követelmények, amelyek összetartják őket. Megvannak a klubjaik, az öltözködési szokásaik, a divatházak, amelyekben vásárolnak, meg a bálok, amelyeket látogatnak. Sokkal rendezettebb itt az élet. És amennyiben kultúráról van szó a felső rétegeknél, annak is megvannak a módjai. Ahogy aukciókra járnak és megveszik a festményeket; kitűnő festményeket, s dollármilliókat érő festményekkel díszítik a szobáikat, a villáikat. Ez egy meghatározott réteg. És amit alsó rétegnek nevezel, ők azok, akik a szegénységi szinten, vagy alatta élnek. New Yorkban ez mint mobilitási kérdés merül fel, úgy, hogy a gyerekek felkerüljenek a középosztály szintjére. Hogy ne legyen intergenerációs szegénység. Ez a legnagyobb probléma. Intergenerációs szegénység az, hogy mindig van szegény réteg, s attól nem is várhatod el, hogy ilyesmi iránt érdeklődjön. De ha a gyerekei fölkerülnek a középosztályba, akkor saját ízlésük, erejük, képességeik révén és elveiknél fogva fognak a kultúra iránt érdeklődni vagy nem érdeklődni. Mert ez egyéni kérdés, és nem szociális réteghez tartozás kérdése. Ebből az egyéni magatartásból aztán kinő, vagy kinőhet egy kulturális elit, ami új jelenség. Kinőhet egy olyan kulturális elit, amelyik nem azonos az értelmiséggel, mint réteggel.

RE: Nagy változások kellős közepén lennénk?

HÁ: Igen. Amikor kulturális elitről beszélek, és nem értelmiségről, arra gondolok, hogy ez különböző csoportokból kerülhet ki. Bekerülhet ebbe az elitbe gondolkodó közgazdász, lehet benne orvos, művész, a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, akiket ezek a dolgok érdekelnek. De nem a foglalkozás a lényeges. A kulturális elit nem azonos okvetlenül az értelmiséggel, mert tartozhatsz a kulturális elithez akkor is, ha farmer vagy.
Ha korábban tanár voltál, vagy akár orvos, vagy egyetemi ember, akkor a foglalkozásodhoz hozzá tartozott, hogy operába meg koncertre jársz, meg a képzőművészet iránt érdeklődő vagy, regényeket olvasol, és erről beszélsz azokkal, akik olyan foglalkozási ágban vannak, mint te. Most ez meg fog szűnni. Nem a foglalkozáshoz fog tartozni, hogy valakinek mi a kulturális érdeklődése, s hol keresi élete értelmét, hanem ezt bárki megteheti. Ebből nő ki a kulturális elit. Nem lesznek kevesebben, csak nem hiszem, hogy a foglalkozás determinálja azt, hogy valaki operába vagy hangversenyre jár. Amerikában már nincs így. Egyetemi tanárok nagyon sok egyetemről életükben nem láttak operát. És nagyon sok üzletember állandóan jár hangversenyre, olvassa az operáról szóló újságot. Nem csak fogyasztója ennek a kultúrának, hanem az élete értelmét is ebben keresi.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

értelmiségi

fecsegés. hellertől többet várok. vagy a szerkesztőtől.

lala

barna írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
barna írta...

Javított szöveg: Majd kölcsönadom az egész kis könyvet. A legcsekélyebb mértékben sem fecsegés: ez a változás VAN, szerintem is. Úgyhogy nézd a pozitívumait: mostantól te is elit-tag lehetsz, ha tényleg szerelmes vagy a szellembe, és nem csak ímmel-ámmal piszkálgatod, mint a mákos tésztát. Eddig csak tanár voltál.

Pepe írta...

"Tehát a kulturális input a fiatal generációban nagyon-nagyon halvány."

Hátöööö. Nem is tudom hol kezdjem. A kulturális input és színvonaluk a fiatalokban (ha akarják!) minden eddiginél nagyobb. És ez számít egyedül. Ha van változás, akkor ez az: hogy az apátia (vagy az Opatije?;) kézzelfoghatóbbá vált azokban a rétegekben, ahol korábban a név/származás kötelezett volna és arcból villantani kellett volna, hogy persze, Proust megvolt, Gorkij megvolt, a legújabb Esterházy megvolt. A régi körben attól volt valaki értelmiségi, hogy szemrebbenés nélkül rávágta, hogy igen, Mallarmé, igen, Utassy, igen, Harold Pinter... akkor is, ha nem olvasta. És különben is, szerintem nagyon vékonka felfogása van a kultúráról HÁ-nak. A Disney-mesefilmek beletartoznak? A japán mangák/animék (csaliként: Dragonball Z;)? A Piss Christ? Jackson Pollock? A Jóbarátok? Manu Dibango? És úgy anblokk, a számítógépes játékok? A CNN nézése? Hát a Wired olvasása? Melyik nem, miért nem? Elnézést kérek, én nagyon szeretem Vlagyimir Nabokovot, de azért ha vki Stephen Kinget szereti, még nem köpöm le (Madonna már határeset;).

Ez megy egy akkora hatalmas nonszekvitur, hogy onnét kódul:
"Amikor a televíziót nézik, nem azokat a csatornákat nézik, amelyek információval szolgálhatnak, hanem játékprogramokkal játszanak. Tehát romlik az értelmiség kulturális színvonala."

Egyrészt: a televízió sose volt tudományos-ismeretterjesztő médium, hanem mindig is szórakoztatóipari/reklámtermék volt. Rosszul vagyok attól, hogy valaki azt hiszi, a tudományos-ismeretterjesztés a kultúra valami kiemelt hordozója, amibe hatalmas pénzeket kell feccölni és vagy külön piedesztálra kell állítani.
Másfelől meg: az "információ" az meg nem az értelmiségi egyetlen kenyere. Úgy beszél az információról, mintha infúzióban kéne kapnunk, felülről csöpögtetvem személytelenül. És mintha az információ a szórakozással állna szemben. Az "Állítólag..."-tól elkezdve a Dr. House-on és a Lost-on keresztül számtalan videojátékig nagyon sok kutlruális termék képes arra, hogy arcot adjon a kultúrának, érdekessé tegye, befogadhatóvá, személyessé. Szórakoztatóvá.

Na, rövidd morrom most itt véget is ér...

gergő írta...

Pepe, szerintem az egyetlen dolog, amibe itt bele lehet kötni, hogy Heller csak az "értékes" információt tartja információnak, a szerinte értékeset, persze. Mert naná, információt egy videojátékból vagy a Győzike sóból is szerezhetsz. De azért ne hagyd figyelmen kívül ezt a mondatot: "a kulturális begyakorlottságuk nincs azon a szinten, amit az értelmiségtől általában itt Európában régen elvártunk". Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy másfajta kulturális begyakorlottságuk, mint ahogy mondja is, hogy nyilván van. De ez a változás tényleg létezik, ami, ha másban nem, abban mindenképpen megnyilvánul, hogy lassan nincs már egyetlen nagy valami, amit kollektív akárminek hívhatunk. Én sajnos nagyon hülye vagyok történelemből, művészettörténetből, irodalomból és a reál tárgyakból, tehát szinte mindenből, de van érdeklődési köröm (nem is feltétlenül a legrosszabb fajtából), ami szintén elitista egy bizonyos szinten, és van bennem nyitottság meg értelem, csak sajnos van mellé egy nagy adag lustaság is. Értelmiségi emberek közt nőttem fel, jól érzem magam közöttük, de egy idő után frusztrálnak, meg őszintén szólva fárasztanak is, mikor azt látom, hogy építgetik az elefántcsonttornyukat. Örülnék, ha én is tudnék baromi nagy rendszerekben gondolkodni, ugyanakkor sokszor örülök annak is, hogy képes vagyok saját gondolatokra, mindenféle rendszerek nélkül. Amennyire tudom, folyamatosan képezem magam, de ezt csak önállóan tudom elképzelni (az oktatásos módszer nekem még sosem vált be). Gyanítom, hogy sok hozzám hasonló ember van még a Földön, aki azt hiszi, az eszén kívül másra nincs szüksége, és ennek örül. A szomorú valóság azonban mégiscsak az, hogy az értelmiség (legyen bár kihalóban vagy alakuljon át és éljen örökké), mint Szabó Gábor rajztanárom mondta: nem fogadja be az autodidaktát (magyarán azt az embert, akinek nincs papírja). Ez, úgy gondolom, valamilyen szinten mindig is így lesz. És ha belegondolok, teljesen normális.

Bocs, kábé a negyedétől ez már nem konkrétan a Pepének szólt, csak úgy jött.

barna írta...

Hát, hogy kinél vannak durvább sztereotípiák, Pepe, arról lehetne éppen vitázni, de nem. Így csak annyit:

hogy igen, esetedben tényleg van egy veszettül erős kulturális input, csak hát (mivel nem akarsz sznob lenni, meg hárítasz is különböző okokból, és mivel erős játék- és internet-inputod is van), azt állítod itten, hogy ez a helyzet általában az új nemzedékben, és aki aggódik, az kivénhedt majom. (Ami persze lehet igaz.) Csak hát én a te nemzedékedből rajtad kívül alig ismerek más ilyen felinputozottat személyesen, és ez nem lehet véletlen. Mert nem nagyon vannak. Tehetségesek, jó fejek, hát azok persze, nőnek, mint a káposzta, de hol lesznek húsz év múlva, kicsit már kopottaskán?

Lehetőségek? Hát az más tészta. Lehetőségei tényleg a ti nemzedéketeknek vannak a legnagyobbak az elmúlt hatvanezer évben, csak hát most az az Internacionálé-változat megy, hogy "a mindennél több lehetnénk, és a semminél kevesebb leszünk". Mármint kulturálisan, egyéb értékekről nincs most szó. Mert amit bármikor könnyedén meg lehetne csinálni állítólag, azt nem szokták megcsinálni semikor, mivelhogy ráér. Majd meglátod, ha majd még észreveszed.

Egyébként meg lehet, hogy az 1980 óta születettek táján megváltozott a genetika, és nem kell többé semmi erőfeszítés a teljesítményhez, elég játszani meg ránézni meg úgy tenni, mintha, meg közelítően pontos dolgokkal szórakázni. Hát ez nagyon örvendetes, komolyan örülök is, csak akkor legyen tényleg úgy. Mert nagyon kínos lenne egyszer majd felébredni, hogy akkor most miapöcs van.

Pepe írta...

No, a dolog az úgy áll, hogy nem vagyunk/vagyok egyedül. Az emberek jelentős többsége _minden korban_ csak végfelhasználói szinten fogja tudni használni a technikát, ha egyáltalán. Szintén igazatok van abban, hogy rengeteg sok ember szaladgálhat kinn az utcán, akik alapvetően "passzív" befogadóként "működnek együtt" a médiával, azaz egy (az értelmiségi számára) alapvető kritikai szűrőjük "hiányzik" (ld. még: az átmenetileg felfüggesztett hitetlenkedés), és/vagy nem hajlamosak a felszínnél alaposabban megkapargatni az adott eseményt (ld. pl. 300 megnézése után nem botlunk bele sehol se, hogy ki is volt az az igazi Leónidasz).
Szintén igazatok van abban is, hogy magam sem kevés sztereotípiával/ technutópista lilaköddel vagyok beburkolva. De akkor azért mondjátok már meg nekem, hogy honnan jön az a sok Vikipédista? Honnan jön az a rengeteg energia az ingyenmunkára, amikor valakik a szabadidejükben TED-előadásokat fordítanak? Honnan van a hajlam arra a rengeteg mindennapos értelmiségi önkéntességre? Öntudatosság? Kultúrmisszió? Mi hajtja azt a rengeteg önkéntest, amin gördül az internet, azt a rengeteg tartalomszolgáltatót, feltöltőt és egyéb jónépet? Ezek mind-mind komoly energiabefektetések, erőfeszítések, amelyeket az interaktívabb, de leginkább csak aktívabb médiafoglalatosság szül.