Egyszer volt, hol nem lesz

Egyszer mi ezt már Wolanddal eljátszottuk Versdallamon.

Lehet, hogy kétszer is, már nem emlékszem.

Elég jól nyomtuk, úgy rémlik nekem.

Most mások próbálják előadni, itt, ott, amott. Jól fogják vajon? Mert eddig elég vegyes.

*


„Mit szólna ön ahhoz, ha Mandarru királya lenne?

Tudtommal Mandarru köztársaság –

Mr. Pen a húst indulatosan kettévágta, és a felét szájába gyűrte.

Vegye tudomásul, szólt aztán, tőlünk függ, hogy Mandarrunak milyen alkotmánya van –

Elismerem, mondom én –

Van önnek kedve ahhoz, hogy Mandarru királya legyen? Huszonnégymillió lakos, ezüst- és aranybányák, erdők, városok, trachit, tudja, a trachit az én gyengém, érthetetlen vonzalom –

Azért, mert ön szerelmes a trachitba, én Mandarru királya legyek? Nem szép öntől, Mr. Pen –

Pen a negyedik bécsi szeletbe vágott.

Értem, hogy ez az ön számára –

Bármilyen vigasztalhatatlan vagyok, kénytelen leszek önnel az ismeretséget megszakítani –

Fájdalmas –

Azt hiszi, hogy két ilyen emberre van szükség, ha ilyen modern állam meghódításáról –

Ne oktasson engem, szólt, és mereven rám nézett.

De igen, én oktatom önt. Egy modern állam –

Bordély. A kifejezés megfelel önnek?

Pontos –

Huszonnégymillió lakos –

Mr. Pen, az ön statisztikai szenvedélyét nem tudom méltányolni -

Pen felállt, és kését a földhöz vágta. (A pincér odajött, parancsol, señor – semmi, ezzel az úrral világnézeti vitám van.)

Üljön le, Mr. Pen, mert sültje kihűl. Ön tehát azt az indítványt teszi nekem, hogy mi ketten Mandarrut foglaljuk el, alapítsunk királyságot, és koronáztassam meg magam –

Yes. Indítványozom –

Holott ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ez, mint teljesítmény, csaknem értéktelen és veszélytelen, csak farce, mert ilyen modern államot meghódítani, különösen két olyan embernek, mint ön meg én, nem valami különleges –

Tudom. De az időt valamivel csak el kell tölteni –

Ön ezt a kollektív életformát bordélynak nevezte. Ez a definíció tetszésemet megnyerte, ezenkívül tudományosan is helyesnek tartom. De mondja, micsoda öröm van abban, ha valaki a bordély királya –

Mr. Winemaster –

Ön huszonnégymillió lakosról beszél és megszédül –

Mr. Pen a villát felém irányítja. Hibát követtem el, szólt, amikor e számot említettem, és ön ezzel most visszaél –

Ön megszédült –

A sorochón már átestem. Szédületről szó sincs. A szám tetszett, mint egy automobil rendszáma –

Tudtam, hogy ön okos ember –

Megtisztel –

Ön tehát elhatározta, hogy mi időnket itt most azzal töltjük –

Úgy van. Elfoglaljuk. Királyok leszünk –

Miért akar engem a vízbe mártani?

Ne higgye, hogy részemről különös tisztelet jele –

Tudom. Kívül akart maradni, hogy jobban röhöghessen –

Eltalálta. Ha óhajtja, leszek én –

Jó. Én majd az ön uralmát megdöntöm, a köztársaságot helyreállítom, és önt örökre száműzöm. Helyes? Micsoda világtörténet!

Hogyan? Ön ezt ilyen szigorúan veszi? Ön itt tényleg történetet akar kreálni? Én úgy gondoltam, hogy a királyságot megcsináljuk, az illő pénzeket fölvesszük, Friscóba utaltatjuk, aztán szépen elutazunk és röhögünk –

Nem bánom. De az erőviszonyokat mégis egyenlőtleneknek tartom. Van benne valami tisztességtelen. Nézze, ön, Josiah Pen és én, mi ketten épelméjű, komoly és értelmes emberek huszonnégymillió ilyen idiótával szemben –

Ne részletezze –

Nem is óhajtom. Olyan ez, mintha páncélos tankkal menne a trójai háborúba. Mi ketten a mi élettechnikánkkal ilyen csürhe ellen –

Úgy látom, morális aggályai vannak –

Emésztésem rendben van. S így morálom is –

Ön ezt a sok hülyét szánja?

E pillanatban a föld kerekségén nem ismerek államot, amit két olyan ember, mint ön meg én, három hónap alatt ne tudna tökéletesen kiforgatni. És nem szélhámosságból. Nem, itt, mondom, egy bizonyos magas fokú élettechnika áll szemben a bennszülöttekkel. A feladatunk könnyebb, mint Cortezé volt –

Önből, szólt Mr. Pen, ragyogó egyetemi előadó lenne. Azt hiszem, állást kellene vállalnia a Harward Universityn –

Meg akar sérteni? Párbajt akar?

Majd később, modern párbaj, repülőgépen, háromezer méter magasságban, tízszeri golyóváltás, ha sebesülés nem történik, tengeralattjárón folytatjuk –

Szóval ön olyan cortezi farce-ot ajánl. Fogadjunk, hogy három hónap alatt Mandarrut megesszük –

A fogadást állom. Nekem a trachit gyengém –

Tisztelem érte –

Szép nők is vannak. Ezek a kreolok –

Kreol nő és trachit –

És a bécsi szelet –

Ön túlságosan ismeri saját magát –

El vagyok ragadtatva attól, ahogy ön ezt a szót, túlságosan, hangsúlyozza –

Szóval Mandarru királyság e pillanattól fogva, de még csak mi ketten tudjuk –

Én leszek a király –

Bravó! Ön régi inka uralkodócsalád leszármazottja. Külsejét tekintve tényleg összetévesztésig olyan. Ilyen kétméteres pózna, sárga, ritka hajjal, fülig érő szájjal, gombócfejjel, az inkák mind ilyenek voltak –

Éppen ezért mindenki azonnal annak fog tartani –

Nem. Nem inka. Preinka. Huruchi, érti? Őslakos –

Hogyne érteném –

Titkos barlangban jóslat szól arról, hogy a huruchi dinasztia huszonkettedik leszármazottja, Berendo Huari-Manasco, királyi nevén, Totomana, a Világszaró Sárkánysegg ősei hatalmát –

Éljen –

Az ősi vallást helyreállítja, hatszáz válogatott kreol nő –

Trachitvárban –

Reggel, délben, este bécsi szelet –

Portóival. Ön a nagyvezír –

Főpap akarok lenni. Megfeledkezik arról, hogy születésemnél fogva –

Úgy van. Egész életében a huruchi vallást tanulmányozta. Nini paratimono srei tarotasi –

Ranka, telfeleo tinti –

Boloto, boloto –

Hiszen ön a preinka nyelvet ragyogóan beszéli –

Első Totomana szelleme a barlangban megtanított –

Remek –

Most már csak ellenségre van szükségünk. Azt gondolom, szőkék nem lehetnek, mert azok itt kevesen vannak. Feketék sem, mert itt mindenki fekete. Vöröseket nem ismernek. Mit tegyünk?

Van egy ötletem, dear Mike. Az állambölcsesség legelső pontja szerint –

Óriási, milyen szavakat használ –

Az ellenség nevének megfogalmazása legyen olyan, hogy az uralkodó tetszése szerint mindenkire alkalmazható legyen. A magam részéről azt gondoltam, hogy az ellenség legyen karaki –

Tünemény. Fejtse ki. Karaki az az ember, akire én azt mondom, hogy karaki –

Büntetése legenyhébb esetben a halál –

Vagyonelkobzás, fegyház, kényszermunka, feleség és gyermek kiirtása –

Karaki az ősi ellenség –

Gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti indulóban külön strófa beszéljen a karakik ellen való szüntelen harcról –

Ezzel szemben mi?

Zeploták vagyunk. Jelvényünk Huitoto Llamanesce, a Vérthugyozó Dögkeselyű –„