2010. május 24., hétfő

Az előző bejegyzéshez részlegesen kapcsolódóan

Fater előző bejegyzése miatt jutott eszembe lefordítani ezt a rövid interjúrészletet, amit először a kommentek közé akartam helyezni, de végül mégis inkább ide rakom, hátha kialakul általa valami beszélgetés vagy vita.

Alan Moore:
"A műveltségem nem az iskolából ered. Az egyetlen "hely", ahol bármi olyan információt találtam, ami tényleg érdekelt, az akkoriban ellenkultúraként emlegetett valami volt. Az egész pszichedelikus-hippi színtér, ami akkoriban létezett, és hihetetlen zenét, hihetetlen kultúrát, hihetetlen irodalmat állított elő, és az egész arra ösztönzött, hogy tágítsd ki a tudatod, mint mondták. Szóval miután kirúgtak az iskolából, rá voltam kényszerítve, hogy saját magamat oktassam, ami egy nagyon szórakoztató és könnyű folyamatnak bizonyult. Pár évtized alatt sokkal több információt szívtam magamba, mint amennyit egy akadémikus intézmény hallgatójaként sikerült volna.
Nagyon gyakran az oktatás valójában afféle irtózat-terápiaként működik, vagyis hogy amit igazából tanítunk a gyerekeinknek, az az, hogy a fejükben a tanulást kapcsolják össze a munkával, a munkát pedig a robotolással, aminek eredményképp az életük hátralevő részében talán sosem merészkednek közel egyetlen könyvhöz sem, mert a könyveket a tanulással, a tanulást a munkával, a munkát pedig a robotolással társítják. Így aztán egy nehéz és fárasztó nap után ahelyett, hogy egy könyv olvasásával próbálnának kikapcsolódni, valószínűleg inkább egy igénytelen szappanopera elé ülnek le, mert az nyilvánvalóan nem akar tanítani nekik semmit, vagyis az nem tanulás, vagyis nem munka, vagyis nem robotolás, tehát bizonyosan szórakoztató. Szóval azt hiszem, ez az a séma, amit az oktatási folyamattal sikerült egyre inkább magunkba kódolnunk."

15 megjegyzés:

barna írta...

Érdekes ez a részlet, de azért a két dolog nem ugyanaz. Moore idejében VOLT ellenkultúra, ami (utólag látszik) egyesek esetében ugyanolyan megfeszítőnek, inspirálónak bizonyult, mint a hagyományos, sőt, és remek felkészültségű, működésképes embereket hozott létre. (Mellékesen persze, akkor is: százezer ellenkultúrás ígéretből egy lett tényleg valaki.) Most semmi ilyesmi nincs, millió kis "kultúrpatakocska" fut, amíg be nem issza a homok, és persze mindegyik folyamnak képzeli magát. Moore jól csinálta, de a maga műveltségét (ami a munkájához végül is kellett), ő maga hozta létre. Meglátjuk, a maiak mit hoznak össze, szerintem akik ebből csinálnak valamit, nem karriert, sikert, hanem finomabb dolgokat, azokat nyugodtan besorolhatjuk majd Heller "elit"-fogalmába, amely szó, elismerem, ránézésre kicsit riasztóan hangzik.

De mindegy ez az egész, kommentekben sosem fogjuk ezügyben megérteni egymást (főleg Pepével), más kapcsolat pedig most nem áll rendelkezésre.

gergő írta...

Persze, hogy nem ugyanaz a kettő, mert egyrészt tényleg más a világ, másrészt mert egy olyan emberről van szó, akit érdekelnek is dolgok, és hajlandó volt magát oktatni. Ilyen kevés van, de azért van, és szerintem senki számára sem lehetetlen önerőből eljutni egy bizonyos szellemi szintre - pláne manapság, ugye. Tényleg az a kérdés, hogy akarja-e az illető, vagy nem. Ehhez nem feltétlenül kell ellenkultúra, elég a puszta érdeklődés.

barna írta...

Megjegyzéseiddel teljesen egyetértek.

Névtelen írta...

Szerintem mindannyian mondtok jó dolgokat, de nagyon erősen érződik mindenkinek a saját kis szűrője (szemellenzője).
Szvsz van 2 kulcsfogalom: egyik a Barna által máshol korábban említett szellemi éhség, amely az értelmiségivé (kultúrlénnyé?) válás motivációs bázisa. Nem tudom (talán tudhatnám, de nincs időm végiggondolni), hogy ez honnan terem, abban Pepével értek egyet, hogy a klasszikus értelmiségi környezetben sem mindenkinél volt meg, és sok mímelő tengte-lengte körül a néhány autentikus gondolkodó és művelt aggyal bíró személyt. És valszeg akkor is megvolt másokban, más rétegekben is, de a szorosabb, merevebb szerepelvárások, szűkebb lehetőségek megfojtották, elölték, vagy épp deviáns életpályára, meghasonlásra késztették az illetőt. Utas és holdvilág ugrik be most pl. ebből az aspektusból. Mivel ma ezek rugalmasabbak, átjárhatóbbak (és persze cseppfolyósabbak), eljutunk a HÁ által leírtakhoz, vagyis ma a kultúrlényt nem zárt istállókban tenyésztik, bárki azzá lehet, ha motivált rá.

Folytatom lejjebb, mert nemtom, milyen terjedelmet enged a rendszer.

CC

Névtelen írta...

Másik kulcsfogalom a komplexitás, azé a kulturális nyersanyagé, terméké, amelynek befogadása valami olyat tesz az agyunkkal, világlátásunkkal, amitől értelmiségi (kultúrlény) módjára tudunk működni. A klasszikus értelemben vett értelmiségi rétegben bizony van egy erős sznobéria, hogy mi az, aminek "meg kell lenni" Pepe szavaival élve, és ennek van abszolút helyénvaló funkciója, egyfajta minőségi szűrő és konszenzus, hogy mit, milyen kritériumok alapján nevezzünk műveltségnek, mert abban meg Barnával értek egyet, hogy ez azért nem mindegy.
De mára ebben is nagy változások történtek. Régebben volt ugye "magas" irodalom, zene, színház, képzőművészet... és volt a lenézett szórakoztatóipar. Mostanára viszont sok, a régivágású értelmiségi diskurzusból kizárt irányzat is (képregény, fantasy, sci-fi, tévésorozat...) kitermelte a maga elit alkotásait, amelyek komplexitásban bizony hozzák a kellő színvonalat, a régivágású értelmiség a maga elefáncsonttornyából viszont finoman szólva gyanakvó velük szemben. (Barna, gondolj bele, ha Gergő nem a fiad, hanem mondjuk tanítványod, biztos, hogy azt gondolnád Alan Moore-ról, amit most? Nem arra célzok, hogy elfogult vagy, hanem hogy "össze vagytok zárva" és így rákényszerültetek, hogy odafigyeljetek egymásra. De ha egy tanítványodnak, aki szellemi éhségét mondjuk a fantasyban vagy a sorozatokban fellelt komplexitásokkal elégíti ki, egyszer is kellő méla undoral elejted, hogy "a Gyűrűk Ura színvonala", akkor ő nem arra fog gondolni, hogy te nem ismered a jobbakat (mert persze, hogy vannak...), hanem hogy te is a mammutok közé tartozol, akik lenézik az egész fantasy-t mint olyat. És kitértek egymás elől, pedig simán lehet, hogy rengeteget tanulhatnátok egymástól.
És amit a Gergővel beszéltek az oktatásról és az erőfeszítésekről, az megint nem ellentmondás... persze hogy kell erőfeszítés, de olyan, ami flow-ba visz! Aki robottal, megfelelési vágyból művelődik, az nem lesz valódi értelmiségi. Aki passzívan aládől a bulvárnak, abból sem persze. Igen, magas hőfokon kell égni, és durván jó cuccokból táplálkozni. És mindig vannak, lesznek, akik ezt teszik, de mindig kevesen és mindig másképp, énszerintem.

CC

barna írta...

Príma. Ezek így mind nagyon helyes dolgok. Hasonlóképpen gondolom őket. Csak hát más összegezni egy vitát és más elindítani... Amit Moore-ról írsz, hát persze, hogy Gergő nélkül nem gondolnám úgy, ez nem is kérdés. Nem is ismerném nyilván. Kihagytam volna, ami kár lenne, de hát mindannyian sok mindent kihagyunk. De én úgy emlékszem, másoktól is sokat tanultam, fiatalabbaktól is, legalábbis igyekeztem, nekem a Versdallam, a Heptameron és egyebek haszna főleg ebben volt. (Abban is, persze, hogy Mesterként tetszeleghettem, jó, mondom én, mielőtt még más mondaná.) Sajnos ezek bezárultak közben, vagy inkább én zárultam be. A Bálanyák is ezért (lenne) jó nekem, csak hát... Nincs benne elég flow valahogy. Három vagy négy hónapig várni egy aktusra, az nekem nem megy még mostanában sem, sajnálom.

De egyebekben egyetértek, és máris megérte akkor.

gergő írta...

Egyetértek Katával a dolgokban, de egyetértek abban is, hogy fater nem zárkózik el feltétlenül az ún. "nem magas irodalomtól", és hajlandó "tanulni" a fiatalabbaktól. Persze, hogy sokat neveltem én is rajta (hahaha). De ő is rajtam, rajtunk. Fater egyáltalán nem konzervatív, nála nyitottabb, (őszintén) liberálisabb embert nem ismerek, más kérdés, hogy van egy mércéje - bár mindenkinek lenne.

Ami pedig Moore-t illeti (mert látom, hogy kisebb félreértés van itt): ő arról beszél, hogy azért volt képes ennyire kiművelni (?) magát, mert nem járt iskolába, vagyis nem alakultak ki rossz asszociációi az olvasással kapcsolatban. Én ezzel saját tapasztalatból maximálisan egyetértek, nekem is rossz asszociációim vannak, úgyhogy csak nagy erőfeszítések árán tudok elolvasni pl. egy könyvet, vagy akármit. Ha békén hagytak volna anno, két dolog történhetett volna: vagy felfedezem magamtól a könyvek csodálatos világát, és rájövök, hogy a műveltség jó dolog, vagy soha nem is foglalkozom vele, még ennyire sem, mint most, és úgy is boldog életet élek. Mert amikor az ember tudja, hogy mit hagy ki, de nem képes változtatni a hozzáállásán, az egy végtelenül szar élet.

Pepe írta...

"De mindegy ez az egész, kommentekben sosem fogjuk ezügyben megérteni egymást (főleg Pepével)."

Pedig én igazán hajlamos/fogékony vagyok arra, hogy szót értsek veled, (vagy legalábbis annak érzem magam,) csak azokba a rég lejátszott játékokba nem akarok belemenni, amit úgy hívunk, hogy kánongyártás, és utána aki bellben van, az rá se néz a mans-játékosokra. Meg most éppen legrosszabb korszakaimban sem vagyok kultúrféltő. Tudod, nem vész el, csak átalakul;) Szemellenző kitágítása: lenézek én embereket rendesen, nincs abban semmi "hiba" ;), de nem az olvasási (nem-)szokásai alapján, hanem pontosan amiatt, amit te is hiányolsz nagyon sok emberből: az erőfeszítés és a kíváncsiság hiánya miatt. Ez azonban erősen másodlagossá teszi a kánon igen/nem-ismeretét, és előtérbe helyezi az anyaggal való intenzív foglalkozást, legyen az a videovágástól elkezdve a képszerkesztő programok ismeretén át a zsonglőrködésig és a humorizáláson át a bűvészetig bármi.

PS.: A könyvtárban dolgozás nem éppenséggel abban segít, hogy még jobban megutáld a könyveket? ;) :D

barna írta...

Persze, Pepe, bocs a rossz hangulatért. Szájszaga volt annak, amit írtam. Berágtam, nyilván. Mert nem kánongyártásban serénykedek, tudhatnád. Dögöljön meg minden kánon, sose gondoltam másként. Egyébként szerintem Heller se. Ő épp hogy eléggé nyitott. Talán nem volt a részlet érthető. Az meg, amit írtam, nem ellened akart szólni. Remekül egy húron pendülünk mi egy sereg dologban szerintem is. Csak így neten, rövid üzenetváltásokban, úgy látszik, játszmákká válnak dolgok. Én legalábbis időnként elügyetlenkedem, hiába gondolom magam olyan sokszor kifejezés-bűvésznek. Egy lófüttyöt vagyok az. Szóban máshogy lenne, jobban menne...

barna írta...

Gergő, csak egy pár szót még neked: te most már úton vagy. Csinálod a nekedvalót, és ki fog belőle jönni valami, méghozzá sok. Ha ehhez szükséged lesz komolyabb könyves kultúrára, és ha valóban van benned szellemi éhség, mint ahogy szerintem van, akkor a műveltséget meg fogod szerezni. Ha nem kell, akkor nem gyűjtesz be annyit, és akkor nem is fog hiányozni. A "mérhetetlenül szar élet" túlzásnak fog bizonyulni ezügyben. Azt elhiszem, hogy jelenleg gyötör.

Viszont hol van már a beigért piláf? Hol a mai blossza?

gergő írta...

Pepe: szerencsére nem, legalábbis eddig még nem vettem észre.

Fater: remélem, igazad lesz. Azt a "mérhetetlenül szar élet" részt picit azért eltúloztam, direkt.
Ja és mindjárt feltöltöm a mait... De ne számíts nagy dologra, másnapos vagyok...

. írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
barna írta...

Hát, köszönöm az érdeklődést. De nem tudok mit mondani egyebet: ez már csak egy döglöttblog. Egyszer csak egy reggel arra ébredtem, hogy ezt az egész elektronikus őrületet itt, a világ peremén nem akarom tovább folytatni. Úgy értem, hogy kedvem nem volt többé semennyi sem. Írni valamit agyrohamban, és aztán félóránként rohanni a géphez, és várni, ki mit mond rá, és ha mondtak, az volt a baj, ha nem, akkor meg az... Isteni kegyelem lehetett, de egyszer csak megszabadultam megint egy függésemtől. Előző este még nem gondoltam volna. És van egy másik jó oldala is a dolognak, ki kell élvezni: a környezetem is megszabadult tolakodó jelenlétemtől. Egy megmondóemberrel kevesebb, maradt így is elég.

Ezt nem én csináltam, magamtól sosem tudtam volna megcsinálni. Mondom, isteni, ingyen kegyelem lehetett.

De persze nem kell engem félteni, a magamfajtát sose kell: beszereztem azóta újabb függéseket. Csak azok nem ennyire nyilvánosak. Szűkebb körűek.

Na jó, mondok azért valami "pozitívat" is:

az újnautilus című elektronikus folyóiraton olvasható most egy hosszabb Hamvas-írásom. Meg lehet ott nézni. De hát ez nem igazán újdonság, öt éve fenn van a neten, de még a Hamvas-fanok se találták meg többnyire, hiába guberálnak be mindent. Most persze kicsit többen olvassák, de véleménye aztán senkinek nincs róla továbbra se, ki tudja, miért. (Én tudom.) Na. Szóval már megint koncepciókat gyártok, hogy miért nincs, szóval függés lett ebből is: nem kellett volna hagyni, hogy odakerüljön ez a tanulmány, jobb helye volt a seholban.

De persze még egy-két nap, kifut a téma, és megint garantáltan odakerül.

Nem jó ez a létezés sehogy se. Ezzel zárom soraim, ölelek-csókolok mindenkit.

Jószerencsét!
ob

. írta...

Köszönöm, hogy válaszolt!

Én erre nem akartam már írni, de van az úgy, hogy mégis kell mondani.

2 megmondóember közt is óriási különbség lehet. Az egyikre figyelni kell, a másikra fölösleges.

Akik a jelenlétét tolakodásnak vették, veszik, azokra miért figyel? A sas nem kapkod legyek után.

Hamvas.
Hamvasra meg kell érni.Rengetegen vagyunk, akik még jutottak el odáig. Ez borzalmas lehet annak, aki érti, és csak "hülyéket", az éretleneket látja maga körül. Sajnos nem lehet siettetni. Ez lassú érés, ráadásul manapság nem sokan akarnak érni*, ez ma olyan virulós korszak.
Hamvas megelőzte a korát, és a kor még mindig utána kullog. Ha a nyelv változása miatt időközben megporosodik az nagy baj lesz, talán van még 20-30-40 év. Addig kéne megszeretni.

Kerestem volna vigasztaló gondolatokat, de pontosabbat nem tudok, mint ezt:

Bálint Endre PILINSZKY JÁNOSNAK


Hallom, Jánoskám, dideregsz, mint én
e sápadt holdteke másik oldalán?
Fázol és jobb híján magad fontad
a takaródat.
Tudom régóta, hogy kár a szavakért;
melegért rimánkodni is hiábavaló.
Látod én házakat festek és a föld
tájait itt a hold peremén és a
kettős hazátlanságot terítem magamra,
ha fázok...
Van egy koporsónyi szobám és a vásznak
ecsetek és néhány tubus festék,
de a földet festem én, ahonnan kiűztek,
mint Téged.
Házat és hazát hazudok magamnak
és ablakokat, ahonnan kinézek, hogy
lássam azt, ami nincsen.
Meleg vörös és barna színeket hazudok,
mert fázom én is e holdi világban.
A föld régóta kihűlt s krátereiben
csontok heverésznek.
Ne fázzál annyira, János, ne remegj,
nem vagy egyedül e holdon, hiszen
ott találsz engem egy kicsivel odébb
aki jól érti szavaidat.
---
* "Ők virulni akarnak, és virulni szép, de mi inkább érlelődnénk, s ez homályt jelent és fáradalmat" (remélem pontosan idéztem Rilkét)

π írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.