Kuli, tényleg nem mindenki lett Oravecz!

Barátom üzenetén tűnődtem, és eszembe jutott egy cikk a Vasárnapi Hírekből. (2010. február 28.) Nem világos teljesen, miért, de most iderakom.

Galkó Balázs, az Új Színház tagja… arra készül, hogy április 11-én, a költészet (és a választások) napján végigmondja József Attila összes versét a költő szülőházában.


Időnként kitalál magának valamit. A Művészetek Völgyében például volt már falu rossza, hegedűs a háztetőn…

– Hangosbemondó vagy nótafa.

Kieszelt egy-egy figurát, és a fesztivál minden napján ezt alakította. Ezekre lehet, hogy jobban emlékszem, mint a színpadi munkáira. Ahogy arra is nagyon emlékszem, hogy végigmondta József Attila összes versét.

– A József Attila-összesre, azt hiszem, lehet emlékezni. Olyannyira, hogy április tizenegyedikén – ami idén kivételes nap ugyebár – a Gát utcában, József Attila szülőházában, az ajtóban állva végig fogom mondani valamennyi versét. Márta István újból zenélni fog. Beborítják a nagy udvart sátorral, lesznek benne székek, és az emberek jöhetnek-mehetnek a választás előtt és után.

Miért éppen ezen a napon csinálja ezt?

– Mert ez József Attila születésnapja.

De mondhatta volna tavaly vagy mondhatná jövőre is a verseket. Azért ebben így csak van egy dupla csavar.

– Biztosan van benne. De én megígértem József Attilának meg magamnak, hogy még egyszer, a Gát utcában, elmondom a költeményeit. Nem lehet elmesélni, hogy az ember tizennégy-tizenöt órányi mantrázás, imádkozás, éneklés után mit érez. Ez a transzcendenssel való igazi találkozás. Bizonyos idő után elkövetkezik az az állapot, amikor a versek mondatják magukat. Ilyenkor már nem is tudom igazán, mi történik. Eddig már kétszer volt ebben részem, először 1988-ban, a Fiatal Művészek Klubjában, és két évvel ezelőtt, József Attila százéves születésnapján, az Új Színházban.

Hány verset mondott ön szerint jól?

– Hatszáznegyvenet.

Ennyit írt József Attila. Mind jól mondta?

– Igen. Ezek nem külön-külön elmondott versek voltak, hanem az egész együtt. És akkor ez így jól van.

Ha azt a lehetőséget kapná, hogy csinálhat egyórás József Attila-lemezt vagy -videót, az ezen a két alkalmon elmondottak közül lenne, amit beválogatna?

– A József Attila-összes elmondása egy másik állapot, hosszú-hosszú imádság, mint amit a lemezfelvétel igényel. A hétköznapi életben az ember maga szabályozza a légzését. Ebben az esetben viszont a versek diktálják, mikor veszek levegőt. És ettől a zaklatott agyi oxigénellátástól másik állapotba kerülök. És a mantrának az is a lényege, hogy megidéz valamit. A rezgések megváltoztatják az embert, a környezetét.

Tervez valami hasonlót?

– Nem, én ezt csak József Attilával tudom megcsinálni.

Miért csak vele?

– Valószínűleg azért, mert más ennyire nem érdekel. És ez az életmű akkora, amit így át lehet ölelni… Talán még Radnóti, Dzsida Jenő lenne, akinek a verseit végigmondanám.
…
A 25. Színháznak is tagja volt, ott még szinte meg akarták váltani a világot. Önben mindig is éreztem a váteszségre való hajlamot. Ez már elmúlt?

– Megvan még. Ez a József Attila-gesztus ebből táplálkozik. Most ennyire futja…

(A képekhez: az egyiken Galkó Balázs, természetesen. A másik egy különös szoboremlék, Balatonszárszón áll, és József Attilára emlékeztet. Nem rossz, ugye? Szerintem izgalmasabb, mint a hagyományosak. (Nem csak a lillafüredi borzalmat, de akár a Parlament előtti műremeket is ideértve.))

(A József Attila-emlékkiállítás a IX. kerületben, a Gát utca 3-ban található. Szerintem, ha csak rövid időre is, de menjünk majd oda!)