2010. február 11., csütörtök

Kafka-land


Két szöveget szeretnék most mindössze iderakni: és mivel szeretném, ide is rakom. Két parafrázist az Átváltozás témájára. Remélem, érdekesek.

Az első kívülről néz, a „túlélők” felől:

Szörnyeteget szeretni nem lehet,
ha mégúgy esdekelne is
szeretetért. Mit ér neki, ha szánjuk?
Százlábúvá változni nem muszáj,
elég, ha túl vén lesz az ember,
béna és magatehetetlen.
Senki sem emelkedhetik
tartósan felül önmagán.
Végül a szörnyeteg kiszenved,
kirándul a megkönnyebbült család,
s elégedetten falatozva
pihen a természet ölén.

A második belülről. Ez tehát a bogár panasza:

Hámló, elkopó kőfalak közt,
egy romló dobozba bent,
a falban szipogó fémcsövekben
piszkos rozsdák között
élünk, élünk, búgó csapok közt,
dobozban rovar:
hámlik, romlik testünk, bőrünk,
korpa közt vagyunk a haj.
Élünk, úgy mozgunk szobáinkban,
mint szemétben rovar,
hályogos, megdagadt két szemünk is
piszkos rozsdák között.
Élünk, élünk búgó csapok közt,
dobozban rovar:
ráül romló, tompult fülünkre,
bántja, sérti a zaj.
Hámló, elkopó száz szobában
pörgünk falak között,
testünk, szemünk is vas ruhába
elbújt, felöltözött.
Fásló, romló száz dobozban
sértett bogár vagyunk,
csúszik-mászik törékeny testünk,
és merre utunk vezet:
fénylő csík marad végül nyomunkban,
hogy tudják, merre vagyunk.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ladik Katalin Rövid hullámok c. zen verse jár a fejemben és zakatol azóta, hogy olvastam ezt a bejegyzést.

Ladik Katalin RÖVID HULLÁMOK

Jaj. Jaj. Jaj.

barna írta...

De hát ez még csak nem is bejegyzés, inkább beillesztmény. Vagy begépelmény, mert leginkább ez történt.

Névtelen írta...

Kaf-kaland.
W

barna írta...

Hát ja. KAF el is játszott eezel a dologgal, meg szerette is mutogatni magát kafkás pólóban, ergo nem igazán eredeti ez a címem se, hanyatolok. Mindegy, mert tök érdektelen.
Egyébként meg viszont a szövegek nem KAFtól valók. De gondolom, úgyis sejted-tudod.