Képek

Nincs időm írni! Még anekdotázni se! Lakásfelújítás. Rengeteget melózunk, jó is; sokat lehet dühöngeni meg röhögni, mindkettő jót tesz a léleknek. (Az enyémnek biztosan.) Csak éppen sose leszünk készen, és nincs időm semmi másra. (Nem panasz volt.)

1. Mégis, gondoltam, néha teszek ide valamit nektek, hogy el ne felejtsétek ezt a blogot teljesen. Most egy képet kerestem elő, én csináltam, alig pár hónapja. Egy (véletlenül) jókedvű délutánon. Játszottunk. Borzalmas?

2. Pár napja a külsőm enyhe átalakuláson ment át: de már gyógyulok. Mindenesetre büszkén vonulok az utcán, társalgok az emberekkel, mutogatom magam, és ha kérdezik, mi történt velem, randomszerűen válaszolok az alábbi variációk szerint:

1. Kicsit elkujtorogtam hazulról, kicsit lebuktam, és az én kicsi asszonykám így fejezte ki a helytelenítését.

2. Lakáson belüli munkabaleset ért: nem figyeltem, hülyeséget csináltam, ennyi. Végül is lakásfelújításban vagyunk.

Érdekes, hogy a többség a második esetet tartja valamivel (de, engem ismerve, csak valamivel) hihetőbbnek, ugyanakkor azonban megfigyelhetően unja is. Szinte annak szurkolnak, hogy az első legyen igaz, mert az izgalmasabb. Nos, ennyit az emberi igényekről. Meg arról is, miért olyan a média, amilyen.

Mellékeltem is egy ma készült, amúgy nem túl jó képet: ez van, barátaim, formatervezés.