Ilyen egész egyszerűen nincsen: levettem a polcról Kosztolányi Esti Kornélját, és találtam benne egy leírást magamról!
"Ő nem értette az életet. Fogalma se volt, miért született erre a világra. Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton, és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni anélkül, hogy különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életet a maga egészében értelmetlenségnek tartotta, a kis részeit külön-külön mind megértette, minden embert kivétel nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden elméletet, s ezeket azonnal magáévá is tette."
Nem mondom, hogy perfekt leírás, de a mai napon, 2009. május 7-én, mikor úgy keltem fel, hogy nem értek semmit, kicsit rosszul érintett, hogy valaki még külön emlékeztet is rá, milyen szar minden. Néha a legegyszerűbb dolog is rohadt bonyolultnak tűnik, a legnagyobb evidencia is átkozottul érthetetlenné válik, és ez ma pont egy ilyen nap. Kinyitom a szemem reggel, és nem tudom, hogy miért teszem, hacsak nem azért, hogy kitöröljem belőle a csipát. És pont. Asszem ezzel érzékletesen sikerült leírnom azt az állapotot, amiben vagyok.
Viszont no para, megyek sörözni a kollégákkal, és az jó lesz, kivéve, hogy tudom, teljesen mással kéne foglalkoznom, de nem baj, mert az embert úgyis csak halála után értékelik; amíg él, csak egy szőrös húsdarab fura nyúlvánnyal a lábai közt, amire még csak nem is lehet büszke, mert a nők anélkül is boldogok, méghozzá nagyon, és különben is, semminek sincs értelme, de semminek.
"Ő nem értette az életet. Fogalma se volt, miért született erre a világra. Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton, és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni anélkül, hogy különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életet a maga egészében értelmetlenségnek tartotta, a kis részeit külön-külön mind megértette, minden embert kivétel nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden elméletet, s ezeket azonnal magáévá is tette."
Nem mondom, hogy perfekt leírás, de a mai napon, 2009. május 7-én, mikor úgy keltem fel, hogy nem értek semmit, kicsit rosszul érintett, hogy valaki még külön emlékeztet is rá, milyen szar minden. Néha a legegyszerűbb dolog is rohadt bonyolultnak tűnik, a legnagyobb evidencia is átkozottul érthetetlenné válik, és ez ma pont egy ilyen nap. Kinyitom a szemem reggel, és nem tudom, hogy miért teszem, hacsak nem azért, hogy kitöröljem belőle a csipát. És pont. Asszem ezzel érzékletesen sikerült leírnom azt az állapotot, amiben vagyok.
Viszont no para, megyek sörözni a kollégákkal, és az jó lesz, kivéve, hogy tudom, teljesen mással kéne foglalkoznom, de nem baj, mert az embert úgyis csak halála után értékelik; amíg él, csak egy szőrös húsdarab fura nyúlvánnyal a lábai közt, amire még csak nem is lehet büszke, mert a nők anélkül is boldogok, méghozzá nagyon, és különben is, semminek sincs értelme, de semminek.
5 megjegyzés:
Ezt (na jó, azért nem teljesen pontosan ezt) az általad is kedvelt Cioran úgy fogalmazta meg:
"Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda." (Füzetek, 84. o.)
Mondjuk a csoda-részt mintha kevésbé emelted volna ki. Pedig érdemes lenne ezirányba lekanyarodni. Neked még érdemes.
Értelme tényleg nincs.
Azt Neked kell adnod, azért lettél, azért vagy, stb...stb :)
A nők nevében ellent kell mondjak.
Feminista.
Kosztolányit utálom. De Téged szeretlek! Én ilyesmikre figyelek magam körül.
Space
Megjegyzés küldése