Sebezhető

Talán mégis.

Valójában az a helyzet, hogy tegnap rájöttem a munkahelyemen: szeretem ezt a munkát, de már most nem tud lekötni, három hét után. Ez nem fanyalgás, nem nyafogás. De nyolc órákat töltök nap mint nap a pultban, ahol, mikor éppen nem zaklatnak a kölcsönözni vágyók, nincs mást tennem, mint egyfolytában internetezni. Ez máskor ugye nem okoz problémát, hiszen majdnem egész nyáron és az ősz első felében a számítógép előtt rohadtam, és elvoltam nagyon. A legtöbb dologhoz, amivel foglalkozom vagy kénytelen vagyok foglalkozni, kell a net. De egy idő után, főleg, ha az ember nem önszántából mered fél napon keresztül a képernyőre, az unalom álmosító és egyben gyomorráncigáló érzése kezd kibontakozni a nagy semmiből. Az internetes oldalak szép lassan elfogynak, önismétlődnek, érdekességük elvész, az információáradat alábbhagy. És akkor az ember ilyen faszságokat csinál. Eszébe jut az előző esti film, rákeres a google-ben, és felteszi a blogjára Bruce Willis fapofáját Samuel L. Jackson király sérójának társaságában.

A film egyébként tényleg jó. M. Night Shyamalan írta/rendezte, ő jegyzi a Jeleket, A falut, és (a szerintem legjobb húzását,) a Hatodik érzéket.

Különösen kedves a szívemnek a film képregényes tematikája miatt, amit a fura nevű rendező szépen illeszt bele a történetbe. A sztori lényege, hogy van az enzimhiányban (vagy miben) szenvedő néger fickó, akinek a csontjai születésétől fogva úgy törnek, mint a tó jege november közepén, és mivel gyerekkora óta a szuperhősös képregények megszállottja, biztos benne, hogy létezik a világon egy ember, aki az ő tökéletes ellenpontja: vagyis sebezhetetlen. Egy szép napon a hírekben tragikus vonatbalesetről számolnak be, melyet a párszáz utasból mindössze egyvalaki élt túl, ráadásul egy karcolás nélkül. Na, vajon ki az? Naná, hogy Bruce Willis.

A történet persze nem itt ér véget, mert főhősünknek (BW-nek) még rá kell jönnie önnön erejére és felelősségére, és magánéleti problémáit is meg kell oldania. Nameg ugye az elmaradhatatlan Shyamalan-féle csavar a végén...

Igazából nem akarok ajánlót írni, úgyhogy itt hagyom abba. Különben is indulnom kell megint dolgozni. Ám azt a múltkori bejegyzést mégsem hagyhattam úgy önmagában. Ezért írtam valami teljesen lényegtelent, de újat. Faszagyerek vagyok.