Google

Ma reggel eszembe jutott valami. Elkezdtem verssorokat beirkálni a Google képkeresőjébe.

Ilyeneket:

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Vagy:

Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

Mert bevillant, hogy az emberek szeretik a maguk kis életszeletkéit verssorokkal, idézetekkel körbevenni.

De nem történt semmi.

Az emberek vagy nem ismerik az Apokrifet, vagy nem ismernek benne magukra.

Az utóbbit gyanítom.

Én meg akkor már rosszat sejtettem. Vettem egy mély levegőt, és beírtam ezt: A lovak és az angyalok.

Az eredményből most bemutatok valami keveset.

Íme: „Átölelem a ló nyakát”, ezzel a szöveghellyel lehet találkozni a következő két kép kapcsán. Az egyik egy toporzékoló ló képe: lovast sehol sem látni. (Az átölelés korábban lehetett.) A másik: még csak nem is ló, unikornis a szűzlánnyal, mint a szentképeken. Közeledünk a nyáltengerhez.

„Csak az angyalok és a lovak”, áll ott, ahol ez a csillogó-villogó szentkép-unikornis.

Ezt látva feladtam.

Az lenne (lett volna) a mondanivalóm, hogy mennyivel tisztább, nemesebb a Nemes Nagy-vers a sokkal nevesebb másiknál. És akkor látnom kell, hogy a befogadók ezt másként látják. Egy részük mindenképp másként látja. Csak mert lovak vanak a versben. Meg angyalok. Sőt, amint látjuk: lóangyalok.

Lengedeznek a karácsonyfán. Csorog róluk a nyál, az az idióta szeretet.

"Legelőször volt a tett,
abból lett a gyűlölet.
Abból meg a szeretet
s a világnak vége lett."

József Attila írta. Valószínűleg nem pontosan idézem.

Képernyőhöz vagyok szögezve.