Utórezgés

Na, végre rájöttem (illetve Dini megmutatta), hogyan kell videót iderakni. Ezt a gyönyörűséget pedig mindenképpen be akartam már mutatni, ha esetleg valaki még nem látta volna. Rögtön az elején le kell ám szögezni, hogy néhány felvételtől eltekintve nem sok közöm van a dologhoz, de ahol a profizmus jeleit vélitek felfedezni, ott természetesen az én munkám hatása érezhető. Meg Dinié is, persze.

Na jó, mivel nem akarok baromságot csinálni a blogból, elárulom, hogy a kivitelezés meg az ötlet szinte teljes mértékben a Mráz Pista és a Krisztián tevékenységének gyümölcse, asszem ők szenvedtek legtöbbet (és egyedül) a vágással meg ilyenekkel. De Rózsapeti orgánuma és egyéb szereplők közreműködése nélkül sem jött volna létre vélhetőleg a mű, ami így viszont, kijelethetjük, világszínvonalú.

De még ennél is szűkebben és egyszerűbben és érthetőbben: az alábbiakban a legutolsó Heptameron-tábor egyik vállalkozásának végterméke látható. Nem az egyetlen jól sikerült alkotás ez, viszont ebben legalább mi (én meg öcsi) is részt vettünk, úgyhogy büszkék vagyunk még most is. (Ja, nem csoda, ezen kívül nagyjából egy héten keresztül nem csináltunk semmi érdemlegeset, szóval legalább ezzel hadd példálózzunk.) Érdemes megnézni!

További virtuális jellegű készítmények a régebbi és az utóbbi táborok korszakából megtekinthetők itt.

És több szót nem ejtünk a Heptameronról... Egyelőre. Hiába, úgy tűnik, a Lászlótól meg a hajdan nagyszerű dolgoktól nem olyan könnyű elszakadni. Ezen a blogon ez óhatatlanul így lesz mindig. Vagy azon megy majd a sírás, hogy régen milyen jó volt, vagy hogy most milyen szar, mert az aktuális dolgok persze mindig reménytelennek tűnnek, az ember legszívesebben elkívánná a picsába az egészet, szóval berúg, vagy blogot ír, az irodalom köntösébe öltöztetve az egész világ számára emészthetővé teszi szűnni nem akaró siralmait, lehetőleg minél hatásosabb és terjengősebb körmondatokba ágyazva, mint most is. Na, valami ilyesmi lehet a Világ pereme.