tag:blogger.com,1999:blog-4758276923836342838.post7980094662431041477..comments2023-06-17T16:13:54.531+02:00Comments on A világ peremén: Óda a XXI. századhozbarnahttp://www.blogger.com/profile/02038143609598121471noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-4758276923836342838.post-52869096603430749802010-04-09T07:18:31.479+02:002010-04-09T07:18:31.479+02:00Jó, hogy hosszú lett.
Köszönöm!Jó, hogy hosszú lett. <br />Köszönöm!.https://www.blogger.com/profile/00608940224810579640noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4758276923836342838.post-41993249821718778072010-04-08T22:52:22.377+02:002010-04-08T22:52:22.377+02:00Szerintem a Lator-versen nincs mit megfejteni. Ez ...Szerintem a Lator-versen nincs mit megfejteni. Ez nem olyan. Szép, és ez a döntő. Másként ajánlom megközelíteni. Ha valaki végigolvassa, és az élethelyzetet hasonlónak érzi a sajátjáéhoz, akkor annyit tehet, hogy nagyon figyelmesen, önmagára is gyanakodva végigolvassa még vagy hússzor. És ellenőrzi, koherens-e minden ponton az ő élménye és a vers részletei. Vagy az esetleges eltéréseket tudja-e legalább rögzíteni magának. Ha igen, akkor ez a vers hozzákapcsolódhat az adott élményhez, és akkor még húsz év múlva is azt képes - az adott embernek - jelenteni. Mint egy szignál, oda-vissza felidézik egymást, szöveg és esemény. A nagyon mélyre ivódott dalok is sokszor működnek így.<br /><br />Tavaly decemberben jutottam oda, hogy képtelen voltam bemenni a munkahelyemre, de persze be kellett. Hónapokig tartott, fél évig. Mentem az Örstől a Szent László Gimnáziumig, mindig gyalog, egy kihalt, ronda útszakaszon (Fehér út), és magamban dühöngtem, nyögtem, káromkodtam, emberekkel vitatkoztam. Tisztára eszelős voltam. És minden egyes nap meg kellett hallgatnom, kényszeresen, a fülhallgatómon az Arthur Rimbaud elutazik c. Cseh Tamás-dalt. Szignállá vált. Azt véstem be magamba minden reggel vele, hogy soha többet, befejeztem, ezekkel az emberekkel soha többet, dögöljenek meg, kivétel nélkül. Meg voltam bántva piszkosul, gyógyíthatatlanul. Aztán ez szép lassan mégis elmúlt. Kiüvöltöttem magamból fél év alatt. Beteg dolog, nem?<br /><br />Ez azért van, mert egy élethelyzetem és egy dal teljesen szinkronizálódott bennem. A dal nem az én végtelen csalódottságomról szólt, de véletlenül kifejezte azt. Nekem akkor ez volt az olvasata, miközben meg persze nem ezt "jelentette". Szabad az ilyen szövegeket így használni. Lehetővé teszik, sőt csak így működnek.<br /><br />Nem sok életmű ilyen egyébként. Ilyen senkihez sem beszélő, de bárkibe beletalálni képes verseket kezdett írni Nemes Nagy Ágnes. Csak írta a magáét, önmagát, tekintet nélkül arra, hányan kapják el azt a szöveget. Akadtak. Ilyen verseket ír Nádasdy Ádám, Petri György, Géher, Lator, részben ilyeneket Parti Nagy, de az azért meg van nehezítve meg bolondítva. Tóth Kriszta, néha mások is. Térey nagyon durván. Ezek a költők már régen lemondtak arról, hogy valamiféle egységes "befogadói elvárásrendszerre" számítsanak. Nincs ilyen. Fragmentálódott, sokféle olvasó van, illetve a legtöbben a nem-olvasók vannak. Véletlenszerű minden irodalmi hatás.<br /><br />Ezeknek a verseknek nincs "megfejtésük", még annyira se, mint egy Ady-versnek. Okosan, bátran, szabadon kell őket olvasni. Ezt egyébként a magyartanárok se nagyon ismerik fel, ők ugyanúgy keresik rajtuk a fogást, mint a korábbiakon. Keresik a "mélyét". A mélye személyes élmény volt, vagy kifordítva az, vagy elképzelt, nem mindegy? Ellenőrizhetetlen. Nem a költő "őszinteségén" múlik, azon aztán végképp nem. <br /><br />Na mindegy.<br /><br />Szép vers, és igen, elolvastam háromszor, és ha fogékonyabb lennék épp erre most, akkor nekem tényleg simán lehetne "választási vers". Tényleg, nagyünnep, de van-e közöm hozzá? Kimaradni? Lehet.<br /><br />Ez hosszú lett. Sebaj.barnahttps://www.blogger.com/profile/02038143609598121471noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4758276923836342838.post-73490162447534199602010-04-08T15:44:39.345+02:002010-04-08T15:44:39.345+02:00ez meg lefelejtődött az előbbi kommentből:)<a href="http://negymadar.blog.hu/2010/04/07/kire_szavazzunk" rel="nofollow">ez</a> meg lefelejtődött az előbbi kommentből:)πnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4758276923836342838.post-18969157723544016412010-04-08T15:12:17.239+02:002010-04-08T15:12:17.239+02:00Melocco Miklós Debrecenben található Ady szobráról...Melocco Miklós Debrecenben található Ady szobráról bővebben <a href="http://www.deol.hu/main.php?c=766" rel="nofollow"> itt </a><br /><br />De jó, hogy említette a Tanításokat! És azt J. A. 18 évesen írta. <br /><br />Nemrégiben találtam meg egy Lator László verset. Szokom olvasgatni, mert több értelmezése is van, és még nem jöttem rá melyik az "igazi". Többek közt van egy olvasata a választás napjának délutánjára is, de lehet, hogy ez óriási tévedés, pontosabban baklövés. <br /><br />Lator László MI EZ AZ ÜNNEP?<br /><br />Mi ez az ünnep? Mit keresek én itt<br />ezen a szürke, nincs-szegélye téren?<br />Ugyan miért kellett épp ezt a helyet –<br />se ház, se domb-völgy, se egy szál növény itt,<br />ki-mi, akinek ebben kedve telhet?<br /><br />Hosszú asztalok, s itt-ott mintha sátrak –<br />nagy, össze nem szokott vendégsereg.<br />Úgy sejtem, hogy se hallanak, se látnak,<br />ismerősök és ismeretlenek,<br />feszengenek a rájuk rótt szerepben,<br />ezektől is, azoktól is viszolygok.<br /><br />Nyugtalanít, hogy ezen az egészen<br />kívül vagyok, hogy nem értem a dolgot,<br />s nem akaródzik félrenézni mégsem.<br /><br />Ott ül az asztal közepén, világít<br />sápadtsága a szűk sötét ruhában.<br />Gyöngédségében van valami szándék.<br />Néz rám, s értem: el innen, ismeretlen<br />helyre kell néma parancsára mennem.<br /><br />S jól tudom, még ha vissza is találnék,<br />régen nem lesz itt senki-semmi.<br /><br />Valaki ocsmány átverésre készül.<br /><br />Talán lehetne még ellene tenni –<br />vagy jobb lesz kimaradni az egészből?πnoreply@blogger.com